Nyári szerelem

1.rész

Június 11. szombat

Reggel 6.41-kor magamtól felébredtem. Hazudnék ha azt mondanám kialudtam magam, de felkelni muszáj volt. Az ébresztőm 6.45-re volt állítva, így azt a 4 percet még az ágyamban töltöttem. Aztán megszólalt az ébresztő, én pedig kikászálódtam az ágyból. A fürdőszoba felé vettem az irányt, arcot és fogat mostam, majd visszamentem a szobámba felöltözni. Emily az ágyamon ült.

-Jóreggelt kismanó! - köszöntöttem - hogy aludtál?

-Jól, és te? Izgulsz? Mikor indulsz? - zsongott be azonnal a húgom.

-Jaj nyugi! Sajnos alig aludtam, és igen izgulok. És 8ra jönnek a lányok, szóval sipirc kifelé mert készülődnöm kell! - toltam ki Emilyt az ajtómon.

Miután magamra maradtam, felöltöztem a tegnap este kikészített ruhába. Június lévén már elég meleg volt, így egy fekete farmershortot vettem fel, egy piros haspólóval, és a hosszu szárú Conversem. Kértem Aput, hogy segítsen lecipelni a bőröndömet, addig én készítettem magamnak egy tejeskávét. Anyu a konyhapultnál támaszkodott és engem figyelt.

-Mi a baj, nem jól fésülködtem? - kérdeztem, mert annyira bámult, hogy kezdett kellemetlen lenni

-De igen. Csak annyira hihetetlen, hogy így felnőttél. Tegnap még az orrodat törölgettem, ma pedig már elindulsz egyedül egy másik országba.

-Jaj Anyu, nem egyedül megyek! - öleltem át szorosan.- ne aggódj, minden rendben lesz, és már nem vagyok kisbaba. 17 múltam, kell egy kis szabad tér. Ne izgulj értem - adtam egy puszit az arcára

-Nem izgulok, hiszen Jenkins vagy, a véredben van a talpraesettség. Szeretlek! - simított meg.

Amikor viszonoztam volna, valaki rákönyökölt a csengőre, így az monoton tempóban csilingelt. Odafutottam és beengedtem a barátnőimet.

-Hola Amigo! - üdvözölt Sarah széles vigyorral

-Nem Spanyolba megyünk te állat, hanem Németbe - röhögtem ki azonnal

-Oh igaz, akkor Guten Morgen Tesa! - korrigálta

-Én mindenesetre vettem egy német nyelvkönyvet, hogy az ilyen bakikat elkerüljük - szólalt meg Tiffany mosolyogva. Teljesen egyetértettem vele, szükségünk volt arra a nyelvkönyvre.

-Indulhatunk lányok? - kérdezte Apu a konyhából

- Csókolom Mr. és Mrs. Jenkins! - kántálták a barátnőim

-Sziasztok! - köszönt nekik Anyu. Míg Apu bepakolta a holminkat, addig beszéltünk pár szót Anyuval. Majd el kellett indulni, így elbúcsúztam tőlük. Először a húgomat öleltem át.

-Vigyázz magadra tökmag! Szeretlek! - mondtam neki, és abban a pillanatban alig tudtam visszatartani a könnyeimet. Emy szorosan kulcsolta a karjait a nyakam köré, úgy tűnt nem akar elengedni.

-Én is szeretlek Ave, nagyon fogsz hiányozni! Írj majd jó? - kérlelt szomorúan

-Hát persze! - feleltem neki, majd Anyuhoz léptem.

-Minden jót Anyu, vigyázzatok egymásra! -  öleltem át

-Te is kicsim! Írj mielőtt felszáll a gép!- búcsúzott el

Beszálltunk a kocsiba, és Apu elindult a reptér felé. Visszanéztem a verandára, ahol ott állt Anyu, és Emy, és szomorúan integettek. Úgy gondoltam, most nem lehetek szomorú, életem legnagyobb kalandjára készülök, így rájuk mosolyogtam és kikiabáltam az ablakon.

-83 nap múlva jövök! Puszii!

A kocsi kihajtott az útról, és rátértünk az autópályára. Akkor viszlát Boston.