Nyári szerelem

5.rész

Derekkel tehát elindultunk körbejáni a szállodát.

- Na és Ave, mesélj magadról! - kérlelt kedvesen

- Hát, sok mesélnivalóm nincs. Bostonban élek a szüleimmel és a húgommal Emilyvel. Jut eszembe - csaptam a homlokomra - fel is kell hívnom ha végeztünk. Tudod megígértem neki hogy naponta beszélünk.

- Értem persze. Mennyi idős?

- 8 éves múlt. - válaszoltam - visszatérve, Sarah és Tiffany a legjobb barátnőim, egy utcában lakunk mindhárman, így sokat találkozunk. Egy suliba járunk, egy vendéglátós suliba, és ott volt a lehetőség a Berlini munkára. - feledkeztem bele teljesen a mesélésbe. Felpillantottam Derekre, és láttam, hogy érdeklődve figyel engem.

- Nagyon klassz! Én is ilyen suliba járok, ha hiszed, ha nem, New Yorkban. Igaz, ez a szálloda a miénk, mert anyám német, ezért minden nyarat itt töltjük  a nagyszüleimmel. De igazából New Yorkban lakunk - mondta lelkesen.

- Nahát ez klassz, nem is gondoltam. Bár nem úgy nézel ki mint egy tipikus német tini - viccelődtem, és kicsit meg is löktem a vállammal séta közben. Vagyis akartam volna, de észrevette a szándékom és kitért a mozdulat elől. Hát persze, hogy én meg pofára estem előtte. Azonban még mielőtt elértem volna a talajt, Derek megragadott a derekamnál fogva, és megmentett egy jókora eséstől.

A szívem azonnal kihagyott egy ütemet, amikor az izmos karját megéreztem magam körül, és a tekintetünk találkozott. Gyorsan elkaptam a pillantásom

- Huh köszönöm - motyogtam zavartan.

- Igazán nincs mit - kacsintott rám - Na tehát ezek voltak a szobák, figyeltél?

Most jöttem rá, hogy már végig is mentünk az emeleteken, ahol a vendégek szállnak meg. Észre sem vettem, annyira belefeledkeztem a mesélésbe.

- Öööö igen, persze! - helyeseltem

 - Rendben, akkor menjünk le - invitált a lift felé. 

A földszinten megmutatta még az éttermet, a mozitermet és a bárt. A szállodához tartozott még golfpálya és medence, aminek a partján Sarahék sütteték magukat. Amikor észrevettek bennünket azonnal vigyorogni kezdtek, én meg csak bénán intettem nekik, és követtem Dereket aki lelkesen magyarázott.

- Igazából ennyi lenne, a személyzeti teret már ismered, ott van a szobátok és a személyzeti konyha is

- Igen igen - rémlett fel bennem a helység.

- Van kedved meginni velem valamit a bárban? - mosolygott rám Derek

- Persze, menjünk! - lelkesedtem - uuu várj, fel kell hívnom a húgomat - néztem az órámra - ha jól számolom otthon most reggel 7 lehet kb, és azt mondta miattam kel fel ilyen korán, hogy tudjunk beszélni - magyaráztam, remélve, hogy Derek nem néz hülyének

- Oké értem, semmi gáz. Akkor majd máskor.

- Esetleg utána? 20 perc múlva odamegyek - próbáltam menteni a menthetőt.

- Rendben, nekem az is tökéletes. Akkor ott várlak Ave - mosolygott rám megint. Istenem, iszonyú cuki a mosolya..

Gyorsan felrohantam a szobámba, végigdőltem az ágyon és már tárcsáztam is a húgomat. Nem vette fel a sokadik csörgésre sem. Anyut nem is próbáltam, biztos voltam benne hogy ha Emily alszik még akkor anyu is.

Így hát a tükör elé léptem , és végignéztem magamon. Ujjaimmal megigazítottam a tincseimet, befújtam magam egy kis parfümmel, és elindultam le a bárba.

Amikor odaértem könnyen kiszúrtam Dereket, két okból is. Az egyik, hogy nagyon jól nézett ki, és nagyon jól állt neki a fehér ing a farmerszínű rövidnadrággal. A másik, hogy rajta kívül két ember volt a bárban.

Derek háttal ült nekem a bárpultnál, és valakivel beszélt telefonon. Közelebb mentem, hogy helyet foglaljak mellette, amikor a következőket hallottam.

- Sajnálom Sonja, de ma mégsem tudok érted menni. Igen, egész nap dolgozom, most van csak ebédszünetem. Igen igen, úgy volt hogy Mark a délelőttös  de megkért, hogy ugorjak be helyette. - A lélegzetem is elakadt. Ki az a Sonja? És miért hazudja azt, hogy egész nap dolgozik? Hiszen tudom, hogy nem, hogy Mark a délelőttös. - Akkor majd holnap megyek érted Kicsim, szeretlek - mondta Derek a telefonba.

Aha, szóval szereti. Oké én meg egy balek vagyok. Derek letette a telefont, és halál nyugodtan várakozott tovább. Én pedig szó nélkül megfordultam és kiviharzottam a bárból. Túl hangosan trappolhattam a szandálomban, mert hallottam, hogy Derek kiált utánam.

- Ave, várj már! Mi a baj? - loholt utánam.

- Ne hívj Ave-nak! - emeltem fel a mutatóujjam fenyegetően - hallottam, amikor a barátnőddel beszéltél telefonon. Te hazug disznó - kiáltottam rá, és felrohantam a lépcsőn, otthagyva a meglepett Dereket.

Becsaptam magam mögött az ajtót, és dühösen az ágyra huppantam. Klassz, ez az első napom ezen a helyen, de máris elcsesztem az egész nyarat...

Sziasztook!! Hogy tetszenek a részek? Érdekelne a folytatás? :)