Az életem árán is MEGVÉDELEK

IX. Eric

Visszaemlékezés,3 évvel ez előtt:

Éppen segítettem neki össze pakolni a cuccait, mivel most indulnak a szüleivel egy hétre a nagyszüleihez - Kincsem. Akkor hánykor indultok? - öleltem át szerelmemet hátulról és nyakába csókoltam - Két óra múlva indulunk Eric. De egy párszor már elmondtam. - kuncogott a lány és bele túrt hajamba. - Jó, jó. De siess vissza. - mondtam neki halkan majd folytattuk a pakolást.

Itt állok a ház előtt és éppen őt ölelem. - Vigyázz magadra. Jó? - suttogtam fülébe és nyomtam egy lassú csókot édes kis ajkaira. - Nem lesz baj. - mondta majd beszállt a kocsiba.

Bárcsak ne engedtem volna hogy be szálljon abba az autóba

Aggódok érte. Nagyon. Rossz érzés fogott el..
Próbálom el terelni a figyelmem valami hülye sorozat bámulásával.
Kb fél órája poshadtam a képernyő előtt, mikor megszakították az adást. Egy balesetet jelentettek be. Két autó frontálisan össze ütközött. Mind a két sofőr meghalt. Az egyik autóban egy 16 éves lány súlyos fejsérülést szenvedett.
Majd mutatták az autókat...

Túl ismerős volt az a fekete Ford.. Ijesztően ismerős.
Majd csörgök a rohadt telefonom. A mentősök hívtak... Beigazolódott a gyanúm. A lány akit szeretek, élet veszélyes sérülést szenvedett...

Majd a kórházban meg állapították, hogy... Elvesztette az emlékeit. Az utóbbi fél év emlékei csak úgy simán elszálltak... És engem is el felejtett.

Nem akarom. Nem akarom még egyszer át élni. Nem akarom még egyszer el veszíteni őt.
Végre vissza kaptam. Ennyi év után újra érezhettem édes és puha ajkait a sajátjaimon. Igaz, hogy ő nem emlékszik rám.. De én nem felejtettem el az együtt töltött időt.

Beca az életem. Nem engedem hogy még egyszer elveszítsem.
Azt a rohadékot pedig.. Kinyírom.