𝐒𝐍𝐀𝐏𝐂𝐇𝐀𝐓.↣kookmin ✓

E I G H T E E N T H

Taehyung idegesen futott át az úttesten. Szinte egyből kiszúrta földön fekvő, zokogó barátját, aki egy lepukkant kocsma sarkába húzódott. Telefonját szorongatta, s azt motyorászta "az én hibám".

-Jeongguk!-guggolt le mellé a barna hajú fiú, s óvatosan a fiatalabbik arcára csúsztatta kezét. Jéghideg volt.

-Tae? Te vagy az?-ült fel villámgyorsasággal a részeg, miközben nehezen forgó nyelvvel szavakat formált.

-Igen...Jimin mondta, mit írtál, és hogy el akart jönni érted. Nem hagyhattam...-bólintott, majd felállt, s átkarolta Jeonggukot, aki nagy nehezen feltápászkodott.

-Miért nem hagytad? Látni akartam!-hisztizett-Annyira szeretem...ő olyan más. Ártatlan. Édes. Okos. Boldog. Szerelmes vagyok belé.-mesélte csillogó íriszekkel Jeongguk, miközben hagyta, hogy a barátja húzza őt. Lépni nem igazán tudott.

-Szerinted van esélyed nála így? Plusz leírtál neki mindent! Jeon, annyira elbasztad ezt, amennyire még soha senkit, és semmit.-rázta meg a fejét csalódottan Tae. Félt, mi lesz, ha Jimin megtudja a féltve őrzött titkot, és erre mit lát?! A részeg Jungkook őszinteségrohamában leírta. Még jó, hogy ki tudta magyarázni.

-Nyugi Tae, azt nem mondtam el, hogy mit csináltunk akkor este...-kacsintott a fiatalabbik, mikor az említett megtorpanva rákapta a tekintetét.

-Na jó, mennyit ittál?-kezdett el aggódni. Ha valamit Jeongguk soha nem ejtene ki a száján, az az az éjjel...mikor ők ketten, miután a nyuszi megölte Jiwoo-t, hazamentek, és...nos...lefeküdtek. Mindketten megbánták, és nagy nehezen átléptek rajta, de a kisebbik néha még azóta is bocsánatot kér. Biztos halálosan kiüthette magát, ha már erről is így beszél.

-Jimint akarom...-biggyesztette le az alsó ajkát, amitől a szexis arca kisfiússá alakult át. Taehyung megforgatta a szemeit.

-Ezt te sem gondoltad komolyan. Fogd be inkább, és menjünk haza.-szaporázta meg lépteit, ugyanis egyre több fiatal nézett az irányukba, ő pedig már eléggé híres volt, hála a modellkedésnek, és semmi kedve nem volt ezért összeveszni a főnökével.

-De...Jimin...ahj, hyung...emlékszel, amikor meséltem, hogy Jaesun-ként látott? Úristen...annyira...szexi volt. És én csak...baszki, miért akkor kellett találkoznunk? Így most olyan...-nyelve el-elakadazotott miközben beszélt, s egyre többet ásított is, amiből Tae arra következtetett, hogy ma is cipelni fogja barátját.

-Nem is értem...miért nem mondta el neki, hogy Jungkook vagy?-ráncolta össze a szemöldökét.

-Mert nem szeret. Engem senki sem szeret. Nem akartam elijeszteni, hiszen ahogy belépett, és megláttam...akarom őt.-álmodozott a fiatalabbik, távolba meredő tekintettel.

-Faszságot mondasz Kook...örült volna neked.

Végül nagy nehezen, másfél órás bandukolással eljutottak Taehyung lakásáig, ahol - miután Jeongguk kiadta magából azt a kevéske ételt, amit aznap evett - szinte egyből kidőltek. Fáradtak voltak, így amíg a barna hajú fiú a kanapén, addig a másik az ágyban, jó távol a másiktól, álomra hajtották fejüket.

Megnéztem ezt az SBS live-ot, már amennyit találtam...és most csak úgy sírok. Vagyis, inkább csak folynak a könnyeim. Ez nem normális, tudom. De az az aranyosság...😍😍😢😭