Tudjátok, jónak lenni nem egyszerű. Figyelemmel kell lenned másokra, mitöbb, segítened kell nekik, ami azt jelenti, kommunikálni kell velük. Noss, nézzétek, én nem szeretek másokkal interakciókat létesíteni (jelentsen ez akármit is), sőt, egyenesen utálok. A bácsikám szerint az emberek kedvesek, megértőek, befogadóak, bla bla bla...
Hát én máshogy tapasztaltam! Az én világomban eddig a körülöttem lévők utálkozó, önző figurák voltak és senkiben sem bízhattam. Ha osztálylógást terveztünk, már ha egyáltalán eljutottunk odáig, hogy osztályszinten csináljunk akármit, mindig akadt néhány renegát, akik förtelmes árulásuk után teljes lelki nyugalommal figyelték a rohadék tanáraink szadista megnyilvánulásait. Ha akadt egy titkom, amit semmikép sem tudtam magamban tartani, az udvar hátuljában álló cseresznyefa alá ültem és magamban motyogtam. Nem mondhattam ugyanis el senkinek, amennyiben nem akartam, hogy másnapra már az egész iskola tudja.
Szoknom kell még ezt az új, derűs környezetet. Néha mg magam is ámulok azon a bizalmon, amint egy-egy alkalommal belém vetnek ezek a srácok. És bár néhány velem megosztott titok eléggé magától értetődő (Jay belezúgott Nya-ba), egészen komoly dolgok is előfordulhatnak (Sensei szabadidejében metált hallgat).
Kezdem úgy érezni, hogy ide tartozom. Hogy én is jó vagyok. És hogy - bár tényleg nem egyszerű - egy napon mások segítségére lehetek még akkor is, ha a közelmúltban volt néhány botlásom. Na jó, pofára esésem.
VOUS LISEZ
Egy Rosszfiú problémái - Ninjago
Fanfiction- A döntésed a te kezedben van. - Nem akarok pofázni, de az én kezemben csak konzervnyitó van. #S
