🅜🅐🅡🅘🅒🅗🅐🅣

7.resz

Bocs hogy ilyen rég nem volt rész de sok volt a dolgom az új könyvemen is dolgoznom kelet de most még próbálom be hozni a le maradást remélem tetszeni fog ez  rész.

************************************

Marinette szemszöge.........................

Reggel mikor fel keltem már macska  nem volt meletem. Lassan ki keltem az ágyból és akkor vetem észre a kis cetlit.

„sajnálom hogy csak szó nélkül ott hagytalak de nem volt szívem téged fel ébreszteni  sietnem kelet mert már biztos keresnek othon.
M. Szeretlek.”

Ahogy a levelet olvastam egy hatalmas mosoly gördült arcomra le se lehetett volna törölni onan.
Imadom öt pedig alig ismerem. De tiszta szívből szeretem nem úgy mint Adrient szeretem. Lassan oda batyogtam a szekrényhez és ki vettem a mai ruhám. Ell végeztem a reggeli rutinom és még mindig mosolyogva indultam a konyha felé és megregeliztem anyuék a pékség én dolgoznak úgyhogy nem zavart senki. 
Lasan ell indultam a suliba de hirtelen támadt egy ötletem miért mennyek suliba ha mehetek máshova is egy nap ide vagy oda.

Utnak indultam először a parkba mentem ahol a sok szerelmes pár kézenfogva sétáltak nem rég még én is így képzeltem el az életem Adrien mellet de ez az ötletet már elvetetem elutasitot de még mindig szeretem de már nem úgy mint régen de macskát őtt úgy őszintén szeretem. Leltem egy padra és gondolkodni kezdtem az élet nagy kérdésein, mint például a kéknek miért nem az a neve hogy zöld a zöldnek pedig az hogy kék?

Tényleg elég értélmes dolgokon gondolkodtam.

Már sötétedett de én még mindig a parkban ültem lasan felelálltam és el indultam azt Eiffel - toronyhoz.

Mikor fel értem azon gondolkodtam ha le ugranek hiányoznak e valakinek? Macska szomorú lenne ha meghalnék? Vagy nem is vének észre hogy meghaltam.

Hirtelen felindulásból leugrottem nem érdekelt Tikki kilátása csak zuhantam és kikapcsoltam a világot.
Mikor földet értem volna viszont valaki elkapott mikor kinyitottam a szemem szembe találtam magam két gyönyörű zöld szempáral. De ez ne macskához tartozott hanem máshoz akire sosem gondoltam hogy újra látom..................