2.rész

1.2K 32 13
                                    

Marinette szemszöge :

Egyre gyorsabban mentek az órák. Egyre jobban izgultam amiatt amit Edrienek mondani akarok de már nincs vissza út. Már indultam a parkba. Egyre jobban izgultam mi van ha vissza utasit és megutál. De már nem tudtam többet agyalni ezen mivel Adrien hirtelen ott termedt meletem.

-szia Marinette miről is akartál beszélni?
-hát izé tudod én már egy ideje ezt el akartam mondani de sosem jött össze én szeretlek. - montam le hajtott fejjel és tiszta vörösen.
-tudod nagyon kedve, okos, kreatív vicces lány vagy de én csak barátként szeretlek. Sajnálom - monta le hajtott fejjel.
-oh semmi én akkor megyek is - mondtam a konyeimett vissza nyelve.
Ezek után ellindultam haza gyorsan be rohantam a szobámba be zártam az ajtót és utat engedtem konyeimnek a kis kwamim tudta hogy most hiába nyugtat úgy sem fog neki sikerülni fell viditani már csak az volna megjobb ha megszalna egy akuma. Nagy nehezen fel keltem az agyamrol és be mentem a fürdőbe és élő vetem azt amit akor használtam utoljára mikor először katica létem és nagy volt a stressz. Elő vetem a kis dobozt és ki vettem belőle a pengém és le csúsztam a padlóra és egy szívét vágtam a kezembe

Régen nem volt egy nap hogy ne vágtam volna meg magam.nagy nehezen fel keltem a földről és ki sétáltam az erkejre. Neki doltem a korlatnak és az"alkotasom„nézegetem aki latot az tuti elmebetegek nézet. Egyszer csak hangokat halottam magam mellett és oda néztem és macskát pillantottam meg magam mellet. Nem nagyon izgatott így tovább folytattam tevékenységem. Egy kis idő után megszolalt.

-mért csináltad? - kérdezte rám nézve
-mit én nem csináltam semmit! - mondtam de még mindig nem néztem rá.
-mer vagtad meg magad?
-csak úgy ehez volt kedvem - mondtam flegman
-most mert kell így beszélned én csak kérdeztem! - mondta fell háborodva
-bocs de nincs jó kedvem - válaszoltam és lassan oda fordítottam a fejem felé de bár ne tetem volna mive alig egy centi volt köztünk amint észre vette én is és ő is egyszerre forditotuk ell a fejünket.
-és mi járatban itt? - kerdeztem egy kicsit normálisab hangon.
-csak gondoltam fel viditlak egy kicsit.
-miből gondoltad hogy fel kel viditani?
-a madarak csiripeltek
-jó tudni hogy a madarak jobban tudják mint én.-formedtem rá
-Oké akkor én megyek ha nem vagyok kívánatos szemej - már ment volna de én vissza húztam és még ölelte nem tudom hogy mi utot belém de nem tudtam irányítani a testem ék csak még történt egy kicsit meglepodot de egy kis idő után vissza ölelt ott álltunk és csöndben oleltuk egymást.

🅜🅐🅡🅘🅒🅗🅐🅣Where stories live. Discover now