Egy történet egy titokzatos iskoláról.
Egy hétfői napon a budapesti rendőrség kiérkezik az eddigi legkülönlegesebb tetthelyszínre. Mégpedig egy álltalános iskola elé. Az iskolát és azt az utca szakaszt evakuálják és megkezdődik a nyomozás. Azomban...
Gyertek! nem is gondoltuk, hogy bármi érdekes lehetne Követtük, senki nem volt ott. Látjátok? kicsi piros Suzuki én sem tudom Mit? Hé skacok! Lányok! Áááááááááááááá!!!!!!!
.
.
.
- Lányok! - szólalt meg hirtelen, kérdően egy csöppett rekettes és szigoró de mégis kedveskés hang a hátunk mögül.
Ááááá!!!! - ordítottuk mind hárman ijedtünkben.
Bár átgondolva, a hang ismerős volt, mégis nagyon megijedtünk.
Egyből meg is fordultunk ijedtünkben.
- Ti meg mit kerestek itt! - folytatta a női hang - Nem a termetekbe kéne lennetek? - kérdezte.
Bár felé voltunk fordula, a nap miatt még nem láttuk teljesen. Viszont az már látszott, hogy egy fekete, magassarkú csizma volt a lábán és egy jellegzetes, hosszú, fekete szoknyát viselt. Pár pillanat mulva a nap arrébb ment, nem sütött a szemünkbe. Már tisztán láttuk az arcát. Az irodalom / nyelvten / töri tanárunk volt az, Ági néni.
-De. - válaszoltuk kórusban.
- Akkor hát?
- Elnézést. - és azzal kiviharzottunk a teremből.
Még vissza-vissza pillantva láttam, hogy Ági néni is kinéz az ablakon, gondolom mert nem értette mi lehet olyan érdekes odakinnt, amiért át kellet jönnünk az ő termébe.
( ehez azt tudni kell hogy a mi termünk, meg Ági néni terme nem pont szomszédos )
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Jesszusom!! - mondta Kata.
- Miéééért?? - visítozott Réka persze csak suttogva.
- Még mindig nem értem miér paráztok annyira Ági nénitől? - mondom én a nagy "rettenthetetlen" .
Síri csöndben vissza száguldottunk a termünkbe. Mind a hárman mintha szellemet láttunk volna úgy néztünk.Gyorsan kifújtuk magunkat.
