a painting of you

harmadik rész;

— csók.

Baekhyun éjszaka zajra ébredt. Igaz, alig múlt még éjfél, de ő szeretett időben lefeküdni, hogy aztán másnap a felkelő Nap fényében tudjon nekikezdeni a festésnek.
Nyöszörögve tolta le magáról a takaróját és felhúzva apró lábaira az ágya mellé hanyagul ledobott zoknijait, a lakás bejárata felé vette az irányt. A lámpákat fel sem oltotta, az utcáról beszűrődő halovány fény éppen elég világosságot adott neki ahhoz, hogy ne ütközzön bele az útjába álló tárgyak éles csücskeibe.
Aztán a zárban erőszakosan elfordítva a kulcsot egy pillanatra megállt és fülelni kezdett. Nem volt nehéz megmondani, hogy a szemben lévő lakásból jött a dübörgő zene, a mély nevetések és a sok csörömpölés.
Biztos valami férfi buli, gondolta. De akkor mi van a gyerekeivel? Füldugót tett a fülükbe?
Átszelte a rövid távot és megállva az ajtó előtt - amin kedves kis koszorú volt fellógatva -, dörömbölni kezdett. De a ricsaj nem halkult, s tartott attól, hogy az itt lakó férfi nem hallotta kopogását. Újra nekiütötte öklét a kemény lapnak, amitől sziszegve kezdte rázogatni csuklóját. Az oldala teljesen bepirosodott és most már kicsit sem volt kedves hangulatában.
Egy kreol bőrű srác nyitott ajtót, haja izzadt tincsekben hullott homlokára és belülről csak úgy áradt a fűszag.
- Csók - fogta meg tarkójánál és puszilta homlokon Baekhyunt. - Miben tudok segíteni?
Karjával hanyagul nekitámaszkodott az ajtófélfának és ajkaival óvatosan csücsörített, próbálva a lehető legjózanabbnak mutatni magát. Pedig a szájából áradt az alkoholszag.
- A házigazdát keresem - mondta Baekhyun, ahogy pizsamájának ujjával törölgette azt a pontot, ahol az ismeretlen fiú nedves ajkai érintették őt.
- Chanyeol! - kezdett el üvölteni, de nem be a lakásba, hanem kifelé a folyosóra. - Ki is vagy? - hunyorított.
- A szomszéd.
- A szomszéd jött látogatóba - folytatta a kiabálást.
Aztán elégedetten nézett Baekhyunra és kacsintott egyet. Felső nem volt rajta és a nadrágja is ki volt gombolva. Baekhyun bele sem mert gondolni abba, hogy mi folyhatott a lakásban az érkezése előtt.
- Most nem tud menni - jött bentről egy másik hang. - Elment hányni - tette hozzá.
A kreol srác elhúzta száját, majd némán kezdett el gesztikulálni szabadon lógó kezével. Baekhyun megértette, hogy valószínűleg azt akarta jelezni, hogy na, ez a helyzet, bocs haver. Így hát sarkon is fordult volna, de a izzadt fiú újra megszólalt.
- Egyedül laksz itt?
- Igen - fordult vissza és zavarban érezte magát, ahogy a másik teljesen leplezetlenül végigmérte őt.
Aztán csend. Csak a zene szólt és Baekhyun borzalmasan kínosan érezte magát. De látszólag a másik is, mégis próbálta életben tartani a beszélgetést.
- Akkor biztosan magányos lehetsz - mondta egy halovány mosollyal.
- Nem vagyok az - kezdett tiltakozni, de akkor a másik személy is megjelent az ajtóban.
Nem Chanyeol volt.
- Chanyeol is magányos szokott lenni, ha nincsenek nála a lányai - mondta. - Ezért vagyunk mi itt helyettük.
Magas volt és sápadt bőrű. Fekete haja két oldalra volt tűrve és zsebéből éppen egy zsebkendőt rángatott elő, hogy letörölje orráról a fehér port.
- Meglátszik a feketén - jegyezte meg, s a garbójára mutatott.
Baekhyun csak bólintott, nem különösebben érdekelte a téma és már megint nekiindult volna, de újabb kérdés marasztalta.
- Bejön, mi? - kérdezte az első srác.
- Mi? - vonta össze szemöldökeit Baekhyun és szeme elé kapta kezét, ahogy a magasabb rátenyerelt a folyosó lámpájának kapcsolójára.
- Ki - javította ki és elégedetten visszasétált a félmeztelen mögé.
- Te? - kérdezte tudatlanul Baekhyun.
- Sehun?
- Jongin?
Kérdezték összhangban, majd összepacsiztak.
- Nem! Chanyeol - tisztázta a helyzetet Jongin.
- Még az kéne - forgatta meg Baekhyun a szemeit. Fogalma sem volt arról, hogy miért nem hagyta csak figyelmen kívül őket.
- Akkor rangsorolj minket! - mosolyodott el ravaszul Sehun.
Te.
Az izzadt.
És a legutolsó egyértelműen Chanyeol.
Gondolta Baekhyun, majd felhorkantott.
- Mi van Chanyeollal? - nézett a hátuk mögé. - Jön már?
- Ne tereld a témát!
Nem értette magát. Az lett volna a legegyszerűbb, ha már az elején elengedve azt, hogy Chanyeollal beszélje meg a dolgokat, érthetően elmagyarázta volna a kreol srácnak, s mostanra már az ágyában aludhatna. Ehelyett még mindig ott állt, valamilyen érthetetlen oknál fogva reménykedve.
- Tudjátok mit? - szorította össze a fogait és kezeit idegesen lóbálta. - Csak maradjatok csendben, jó? Ennyit akartam. Jó éjt!
Azzal nekiiramodott és most már az sem tudta megállítani, ahogy Jongin utánakiáltott egy "remélem még látlak" megjegyzést.
Az ajtót halkan zárta be maga mögött és arcát tenyereibe temetve szüksége volt pár percre, hogy kiheverje az előző öt perc eseményeit.

—
ez ilyen kivételes, hogy írok egy fejezet alá. de boldog új évet! remélem láttátok már a videót, amit chanyeol készített a tagoknak, s nekünk. nagyon szeretem junmyeont, mire az exo újra teljes lesz, én már javában egyetemista leszek. nem annyira szeretnék felnőni.
pihenjétek ki magatokat még ebben a pár napban!