"- Hogy lehet valaki egyszerre borzalmas szomszéd és csodás apa?"
Baekhyunt körbevette az állandó nyüzsgés, de ő maga sosem volt részese annak.
@kepzeltbuvar 2019 - 2020.
↳ saját történet
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
— kevésbé keserves.
Baekhyun nevetve figyelte, ahogy Miso a konyhájában valami idétlen olasz dalra rázza a fejét, miközben egy paradicsomos tésztát próbál összedobni. Az igazat megvallva egy kicsit tartott attól, hogy barátja addig ügyeskedik, míg meg nem vágja magát, de inkább ráhagyta -jót szórakozott és régen érezte már magát ennyire kellemesen. - Gyere, bébi! - üvöltötte túl a zenét Miso, ahogy abban újra a refrén következett. - Hadd táncoltassalak meg. A pultra dobta az éles tárgyat és kezét Baekhyun felé nyújtotta. Ő pedig abban a pillanatban eszméletlen vonzónak találta barátját. Hosszú, göndör haja kilógott piros halászsapkája alól, fehér ingje készült leesni róla -gombjait majdnem végig kigombolta és idővel farmernadrágjából is kigyűrődött már. Nem tudott neki nemet mondani; egy hitetlenkedő kacagás kíséretében elfogadta a felkérést. Néha összhangban, néha teljesen függetlenül a másiktól táncoltak a számra, ami sokszor okozott bajt összekulcsolt ujjaik miatt. Baekhyun annyira szerette volna látni ezt a pillanatot kívülről, esetleg le is festeni. A csengő viszont hangosan rázta fel a lakást és Misonak lentebb kellett vennie a rádió hangerejét, miközben a koreai srác megindult az ajtó felé. Nem vártak senkit és nem is igazán volt szokása az embereknek felcsengetni hozzá. Kinyitotta az ajtót, de vele szemben senki sem állt. Aztán tekintetét csípőmagasságig vezette, ahol két kislány feje bukkant fel -vagyis egyiknek csak a feje búbja. Keservesen néztek fel rá és hirtelen Baekhyun sem tudott mit kezdeni a helyzettel. Hiszen felismerte őket. Chanyeol lányai voltak. - A papa nem nyitja ki az ajtót, a mama meg már rég elment - szólalt meg az idősebb, Maddalyn. - Nem tudod mi van vele? Baekhyun elhúzta az ajkait. Most mit mondhatott volna ennek a két kislánynak? Hogy lassan egy hete nem látta az apjukat és hogy nála éppen vendég van, szóval most nem annyira tud ezzel foglalkozni? Ennél több empátia volt benne. - Gyertek be, jó? - simogatta meg a hátukat, ahogy kicsit előregörnyedt hozzájuk. - Itt van egy barátom, ő addig odafigyel rátok, amíg én megpróbálom megkeresni az apukátokat. A két lány bólintott, s szégyenlősen, tyúklépésben indultak meg a lakásba. Mind a kettejük vállán egy-egy rózsaszín sporttáska volt, a kisebbik szinte a földön húzta maga után. Baekhyun ideges lett. Hogy hagyhatta így ott az anyjuk őket anélkül, hogy látta volna, hogy apjuk beengedi a lakásba mind a kettejüket? Felelőtlen lépés volt a nő részéről, Baekhyunnak pedig abból kifolyólag, hogy nem ismerte, nem volt meg a száma sem. Csak abban reménykedett, hogy Chanyeol valahogy előkerül, különben félő volt hogy ez a két kisgyerek egy hétig nála fog tanyázni. Ettől a gondolattól pedig nem lett valami boldog. Miután becsukta maguk mögött az ajtót, a konyhába sietett, leültetve a lányokat a nappaliban. - Miso, vészhelyzet! - suttogta idegesen. - Mi az? - fordult hátra az olasz srác. - Chanyeol gyerekei itt vannak, mert az apjuk nem nyit ajtót, az anyjuk meg már elhúzott - magyarázta a helyzetet a haját tépve. - Azt mondtam nekik, hogy te vigyázol rájuk, amíg én megpróbálom előkeresni Chanyeolt. Miso nem szólt semmit. Nem is igazán tudott. Csak figyelte, ahogy barátja összeráncolt szemöldökkel szenved a konyha kellős közepén, kétségbeesetten kutatva valami megoldás után. Amire ő sem tudott volna elődrukkolni semmi jobbal, hiszen hasonló helyzetbe, mint a mostani, még soha nem keveredett. - Akkor mutasd be a kölyköket, aztán meg indulj megkeresni az elveszett apát - próbált a lehető legmagabiztosabbnak tűnni, kedvesen rászorítva Baekhyun kezére. A nappaliban pedig ugyanabban a helyzetben várták őket a gyerekek, ahogy Baekhyun otthagyta őket -mint két mézbarna hajú angyal. Nagy szemeiket a fiúkra meresztették és félő volt, hogy Cosima előbb-utóbb keserves zokogásban fog kitörni. - Lányok, ő itt Miso - mosolygott bátorítóan Baekhyun. - Tud táncolni és rajzolni! Miso halkan felnevetett. Mindent bevetett, hogy szimpatikus legyen a lányok számára. És az idősebbet látva ahogy felcsillantak a szemei Baekhyun megjegyzésére, máris elkönyvelte magának egy kisebb nyereségként. És már csak akkor tért vissza fejben a többiek közé, amikor barátja egy "legyetek jók" kíséretével becsapta a bejárati ajtót, őt hármasban hagyva a két óvodással. Baekhyun már tíz perce dörömbölt és csengetett egyhuzamban. De semmi. Néha fülelt, de akkor sem hallott motoszkálást. - Park Chanyeol! - üvöltötte el magát idegesen, újabb hármat ütve az ajtóra. - Vagy most azonnal kinyitod az ajtót vagy- De befejezni már nem tudta, mert a tulajdonos feltépte a bejáratot: - Vagy? Baekhyunban minden mondanivalója bent rekedt. A férfi szemei karikásak voltak, mintha napok óta nem aludt volna, haja izzadtan tapadt homlokára és vagy három pulóver volt rajta annak ellenére, hogy látszott, majd' megsül bennük. - Mi a franc? - rémült meg a látványtól. - Ha csak azért verted tíz percig a kicseszett ajtómat, hogy kritizálj, akkor mehetsz is! - szólta le idegesen Chanyeol és már készült visszazárkózni otthonába, de Baekhyun nem engedte. - Tudni akarod, hogy miért vertem tíz percig az ajtódat? - kiáltott fel hisztérikusan Baekhyun. - A két lányod jelenleg nálam szomorkodik, mert az apjuk nem nyitott ajtót nekik, azért! Chanyeol megfagyott. Kezei ökölbe szorultak és a világon a legborzasztóbb embernek érezte magát. Hogy lehetett ennyire ostoba? Hogy lehetett ennyire rossz apa? Némán kezdett el sírni, fejét lehajtva -csak a vállai rázkódtak. - Szedd már össze magad! - tuszakolta vissza magukat a lakásba és körbenézett. - Merre van a fürdőszoba? Chanyeol nem válaszolt, továbbra is csak az egereket itatta. - Jó, akkor majd megkeresem én - prüszkölte és elindult az előszoba végébe, a zokogó férfit maga mögött hagyva. Nem volt sok szoba; megtalálta a nagyszobát ami a konyha és a nappali volt egyben, majd Chanyeol hálószobáját és a rózsaszín gyerekszobát is. A fürdő a folyosó végéből nyílt, így visszasietve az előszobába, maga után rángatta Chanyeolt. - Legyél felnőtt ember, fejezd be a bőgést és zuhanyozz le! - parancsolt rá Baekhyun, de mit sem ért vele. A színész a kád szélére ült és arcát a tenyereibe temette. - Chanyeol, egy éve szakított veled az a nő. Lassan több házasság végződik válással, mint egymás karjaiban való meghalással - oktatta ki. - Most már végre tedd túl magad és fejezd be az önsajnáltatást. - Nem arról van szó, Baekhyun - fakadt ki Chanyeol. - Vagyis arról is, de - mordult fel elkeseredetten - emellett a mostani karácsonyomat is tönkretette. Mintha én rontottam volna el mindent. Annyira gyűlölöm magamat! Baekhyun szíve pedig meg akart szakadni. Elég volt hallania az utolsó mondatot a férfi szájából és máris tisztán látta maga előtt az alakját -nem egy olyan lencsén keresztül, ahogy eddig akarta. Igazi volt, teljesen megtört és kimerült, nem csak hisztizett. - Ne mondj ilyet - guggolt le hozzá és kezét térdeire rakta. Most már sokkal kedvesebben szólt hozzá: - Fürödj meg, én addig elkezdek rendet rakni a lakásban. Meglátod, illatosan, tiszta ruhában minden egy kicsit kevésbé lesz annyira keserves, mint most. A konyhába ment először, de a nagy mocsok helyett - amit várt -, fénylő tisztaság fogadta. Mintha egy hétre tényleg elutazott volna a férfi és csak nemrég ért volna haza. Baekhyun tartott attól, hogy milyen rég evett utoljára Chanyeol. A kanapén a díszpárnák a helyükön voltak, a kávézóasztalon minden tökéletesen elrendezve, a gyerekszoba zárt ajtaja pedig azt sejtette hogy ott azóta nem járt senki, mióta a két lány utoljára aludt itt. A hálószoba viszont siralmas állapotban volt. Baekhyun gyorsan írt egy üzenetet Misonak, hogy mi a helyzet, majd zsebrevágva telefonját nekikezdett a kitakarításnak. Az ablakokat szélesen kitárta, a földre dobált izzadtságtól büdös ruhákat a szennyesbe hajította. Azokat a lehúzott ágyneműk követték, amik helyére újakat tett fel. A zsebkendőket a szemetesbe gyűjtötte és egy bő fél óra után, mikor már úgy érezte, minden a helyén van, elégedetten dőlt az ágyra. Készült fellélegezni, de abban a pillanatban kúszott gondolatai közé az a vészjósló feltételezés, hogy mi van, ha szomszédja tényleg napok óta nem evett már semmit. Visszasietett a konyhába, ahol kinyitva a hűtőt, nem sok minden fogadta őt, de egy hagymás-paprikás tojásrántottát össze tudott ütni. Pont akkor tette át a gőzölgő ételt egy tányérra, amikor a fürdő ajtaja kinyílt és egy tiszta Chanyeol lépett ki rajta. Hajából csöpögött a víz a vállára, amit egy fekete hosszúujjas hálóing fedett be. - Kész vagyok - jelentette be, ahogy a kisgyerekek szokták és Baekhyun intett neki, hogy üljön le az asztalhoz. - Most annyira kellemetlenül érzem magam. A magas férfi fáradtan görnyedt a tányér fölé és nagyon úgy tűnt, hogy nem fog nekikezdeni az evésnek. Baekhyun nem teljesen értette, hogy mi állt a dolgok hátterében, de kihúzta a mellette lévő széket és leülve arra, komolyan meredt a férfira. - Ezen a tányéron pont annyi vitamin van - kezdte, s rámutatott a tojásrántottára -, amennyire jelenleg szüksége van a szervezetednek, hogy elegendő energiához jusson. Többé-kevésbé, tette még hozzá magában. Chanyeol pedig meglepettségére enni kezdett. Bár aprókat harapott és végtelennek tűnő percekig volt képes megrágni egy-egy falatot, de a végére minden elfogyott a kerámiatányérról. - És most, hogy végeztél - vitte a mosogatóhoz a tányért, hogy később majd bepakolja a gépbe -, szépen visszamész a szobádba és kialszod magad. Én meg áthozom a lányokat, s addig el nem megyek, amíg ágyba nem kerülnek.
