A Varjúisten

Bevezető

Az ember évezredek óta keresi a választ arra a kérdésre, hogy létezik-e jó vagy rossz. A legtöbben megvannak győződve róla, hogy ezek a fogalmak léteznek, és jól elkülöníthetőek egymástól. Mi a jó, és mi a rossz? Egyszerű kérdésnek tűnik, amire zsigerből válaszolni akarunk... Aki olyan dolgot tesz, vagy gondol, ami önzetlen, kedves, jóindulatú, azt könnyedén belehelyezzük a „jó" kategóriába, ha pedig ezzel ellentétes dolgokat művel, gyorsan megbéklyózzuk a „gonosz" jelzővel. Minden fekete és fehér lenne? Korábban azt gondoltam, az a helyes út, ha cselekedeteink legfeljebb olyan mértékben befolyásolnak valakit, ami számára még nem árt. Tévedtem... Mindent átitat az erőszak, ha akarjuk, ha nem. Az erőszak jelenléte természetesen nem mindig érzékelhető jól, de hidd el mindenhol ott van, még a soraim között húzódó lineáris kohézióban is, vagy a mondat végén található felkiáltójelben! Ha valaki kegyetlenséget követ el, ilyenkor alakot ölt a láthatatlan, és megmutatja magát. Beszélgessünk a szerelmespárokról. Ez természetesen egyirányú kommunikáció lesz, hiszen én vagyok az, aki mondani szeretne valamit, te pedig az olvasó vagy. Igaz most a saját hangodat hallod miközben engem olvasol, de nyugodj meg valójában engem hallasz. Szerelmesek talán mindig is voltak, és a kisebb viták ellenére a szerelmet kimondottan pozitív érzelemnek tartjuk, ha két ember egymásra talál, és önfeledten szeretik egymást, pedig az erőszak ott rejtőzködik a mámorban is. Amikor két ember a testükben lejátszódó biokémiai folyamatok által azt gondolják, hogy végre megtalálták az „igazit", és megfogják váratlanul a választott kezét szeretetből, akkor olyan hatást gyakorolnak a másikra, amire ő nem számított. A meglepetés ellenére ez egy pozitív élmény lehet, még akkor is, ha a beleegyezése nélkül tettük. A hatás amit uralunk, abban rejlik az erőszak magva, az uralkodás pedig az erőszak gyümölcse. Tudatos, akár tudattalan döntéseket hozunk, ami talán nem jó, vagy rossz, pusztán bármit teszünk hatást gyakorlunk vele a világra. Persze érezzük, hogy a „jó" és a „rossz" talán mégis elkülöníthető egymástól, de aki gonosz az annak születik, vagy azzá csak válni lehet? Ezen a kérdésen Robin is sokat gondolkodott...

Ha valaki támogatna, amit könyvkiadásra fordítanék:

Kovács Dániel.

11773322-00668547-00000000
Eddigi támogatások: 0 Ft.