öt okom volt ✓

𝓓𝓮𝓪𝓻 𝓗𝓪𝓻𝓻𝔂

𝓢𝓮𝓷𝓭𝓮𝓻: 𝓛𝓸𝓾𝓲𝓼 𝓣𝓸𝓶𝓵𝓲𝓷𝓼𝓸𝓷
𝓐𝓭𝓭𝓻𝓮𝓼𝓼𝓮𝓮: 𝓗𝓪𝓻𝓻𝔂 𝓢𝓽𝔂𝓵𝓮𝓼

Nem tudom, drága barátom, hogy emlékszel e még rám, de nekem nap, mint nap eszembe jutsz. Nagyon rég volt, igen, tudom. Gyerekek voltunk, azt is tudom, de bennem nagyon mély nyomot hagytál, Harry. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rád, ne emlékeznék a közös időtöltéseinkre.

Mióta itthagytál, akkor mikor tizenkilenc évesek voltunk én egy tátongó lyukba éreztem magam. Az a lyuk a hiányod volt. Mert Harry a hiányod lebénított. Sőt most is azt teszi. Nyomi gyerekek voltunk és szinte a családunk része voltál. Anyu is hiányolt, de ő beletörődött abba, hogy el kellett menned. De én nem tudom feldolgozni. Nekem még mindig fontos vagy. Érted? Nagyon.

Miután beszálltál a kocsiba nem jöttél volna vissza. Minek is? Nem volt itt olyan aki, vagy ami miatt fontos lett volna maradnod. Mert valljuk be én sem voltam az aki miatt maradnod kellett volna. Mert nem voltam annyira fontos számodra. Bizonyosan.

Miután elmentél teljesen kívülálló voltam az iskolában és magában az életben. Mert olyan volt mintha kitéptek volna egy darabot a szívemből, veled együtt. Hiányoztál, az istenit. Még mindig gyakran gondolok rád, ezért írom ezt a rohadt levelet. Mert egyszerűen ki kell magamból amit az évek alatt sikeresen magamban tartottam. Sajnálom Harry, nem megy. A hiányod olyan volt mégélni, mint a gyászt. Mert az egyik biztos pont az életemben elment, itthagyott és nem jelentkezett. Énekesek lettünk. Na és? Gyakran írok rólad zenéket, mert úgy érzem így könnyebb. Minden. Kibírni egy fontos ember elvesztését, kibírni az egész popszakmát, kibírni az életet. S ezt mind, nélküled.

Nem akarok nyálas lenni, meg semmi hasonló, de nekem tényleg fontos vagy. Mióta elköltöztél az édesanyáddal, azóta arról álmodozom egyszer bekopogsz hozzánk, én kinyitom az ajtót és a nyakadba borulok. Talán még sírnék is. Igen, meglehet. De valamiért nem érdekelne. Loknis hajad pödörném, s közben mindent megbeszélnénk. Neked hogy sikerült kibírni azt, hogy egy ily szoros barátságunk végbeszakadt? Te hogy élted meg azt, hogy nem mentünk együtt bulizni? Nem voltunk ott egymásnak amikor fontos lett volna? Harry, bazdmeg, hiányzol.

Sokan mondták, hogy ne csináljam. Ne írjak neked levelet, de valahogy nem érdekel. Nyomja a lelkemet az, hogy te nem vagy itt mellettem, és nem mondhatom el neked személyesen. Megtenném, de lehetsz a világban bárhol, de tényleg, bárhol. Lehet a közelemben. Lehet a világ másik végén. De nem érdekel. Mert fontos vagy számomra, és az is fontos, hogy leírhassam. Szeretném ha tudnád, hogy éltem meg én azt a tizenhét évet amikor ismertelek. És az azután időszakot, mikor elvesztettelek.

Nem tudom hosszúnak lesznek e a leveleim, de azok tényleg tartalmazni fogják az érzelmeim irántad. Sosem tudom, hogy csak szerettelek, vagy szerelmes is voltam beléd. Mert nálam ez a kettő egybefonódott. Óvtalak volna a széltől, a napfénytől és vigyáztam volna rád. Igaz sokkal kisebb vagyok nálad, de bármire képes lettem volna érted. Lehet titkon rajongó vagyok és csak tovább éled az életed miután postázom neked ezt a levelet, de megérte. Nekem teljes mértékben. Legalább ránéztél és érzed talán, egy ici-picit, hogy törődök veled és még mindig, és szeretlek.

Kis test, kis szív, de érted dobog, érted él...

Harry, mondd, hogy megérted, és néha te is jártál hasonló cipőben. Hogy este hazamentél a játszótérről és gondoltál rám a vacsora közben. Én ezt tettem szinte mindig, vagy nem is ettem, mert csak rád gondoltam. Gyermekkoromban te voltál az, akiért érdemes volt várni a délutánt, a Napon sütkérezni egy gombóc fagylaltal a játszótéren. Minden egyes pillanatot köszönök. Miattad vagyok az aki most. Megtanítottál szeretni, szerelmesnek lenni. Köszönöm.

Harry, nem megy.
Egy levélben biztos nem.
Majd még írok neked.
Ígérem.
Mert ezt még kell magyaráznom neked.
Ez az egész egy katyvasz, ami egyberakva, lehet értelmét nyer. Egyszer. Majd.

Remélem elolvasod.

Régi barátod, Lou.

𝓛𝓸𝓿𝓮 𝔂𝓸𝓾 𝓰𝓸𝓸𝓭𝓫𝔂𝓮
·♫♪♩·