öt okom volt ✓

𝓛𝓸𝓿𝓮𝓼

Amikor mást szerettél.
Mert volt olyan is.

Viszont én titkon abban reménykedtem, hogy te is viszont fogsz szeretni. Kár, hogy ez a pillanat sosem jött el. Tényleg sajnálom. Annyira próbáltam én is mást szeretni. Rájönni, hogy nem vagyok meleg. Nekem a lányok keblei, minthogy a fiúk válla keltse fel az érdeklődésem.

Bár mondhatnám mostanra rájöttem arra, hogy ez csak egy múló kaland. Ez az egész egy hirtelen felindulás. Kamaszpanasz. Nem az. Immáron rájöttem, hogy kilétem milyen valójában.

Énekes vagyok, aki bixeszuális és éppen a szerelmének ír levelet. Igen, Harry. Rájöttem. Beléd estem, de ez nem múló kaland. Nagyon nem az...
De remélem ezt észrevetted.

Kicsi szívem érted dobog mióta ismerlek Harold Edward Styles. És mindig haza akar találni, de nem találja otthonát. Nem találja melletted a helyét. Semmit nem talál, s lát csak a magányt, feketeséget, kilátástalanságot. Mindent, csak nem téged. Nem a szeretetet, a boldogságot.

Amikor beléptünk a tinédzser korba, és felvettek minket a zenesuliba, te igazi szoknyapecér voltál. Igen, kimondtam. Nagyon sok barátnőd volt, akivel általában múló szerelmed, kapcsolatod volt. Semelyik lánnyal nem volt szoros kapcsolatod, majd amikor úgy érezted ennyi volt, én szakítottam a lányokkal. Mert megkértél rá, és érted még egy kurva kútba is beugrottam volna.
Valljuk be ez még most is így van.

Általában engem ezért a lányok megutáltak, így nem csoda, hogy csak az utolsó évben lett barátnőm. Igen, Tizenkettedik végén. Eleanor. Harry, te nagyon helyes voltál az iskolában mindenki szeretett téged én pedig nem voltam oly boldog. Igaz a szüleimmel és a testvéreimmel csodás volt a kapcsolatom, de nekem valami olyan kapcsolat lett volna az ideális, ami tudom, hogy erős, de mégis bohókás. Vagyis szerettem volna igazán szerelmes lenni. Az voltam, csak te nem szerettél igazán. Barátként tekintettél rám.

Amikor elszakadtunk, bántam, nagyon, hogy nem mondtam el neked mit is érzek irántad, szóval meghagytam magamnak ezeket a rossz, vagy jó emlékeket én elraktároztam magamnak.

Végülis ezek nélkül a mai levelem nem lenne érthető.

Nem tudnék neked mit írni, ha tudnád mit éreztem.

Viszont most én nem tudom neked leírni azokat a gondolatokat.
Rosszul esett, hogy nem vetted észre, hogy szeretlek. Rosszul esett, hogy nekem kellett összetötni csodálatos lányok szívét, mert te éppen lázadó korban voltám. Minden lépésemről lehetett érezni, hogy én odavagyok érted, mégis haragszom. Gondolataim szeretetben tocsogtak és arra vágytak, hogy a te gondataid figyelmesek legyenek.

Nem írok többet...
Mert ezt nekünk szemtől szemben kell megbeszélnünk.

Bazdmeg, Harry.
Szeretlek.