Cicám - Yoonkook -

Vadmacska

Yoongi:

Hogy egy egytől tízes skálán mennyire ki vagyok akadva, hogy az elképesztően szexi és helyes srác, akivel 6 napja smároltam, az nem csak hogy sokkal fiatalabb nálam, de még az egyik haverom kisöccse is? A válasz tizenkettő! A leghosszabb, hogy nem tudok nem rá gondolni azóta az este óta, pedig csak 5 percet tölthettünk egymás társaságában... Mégis, azóta bambultam már el órán, álmodtam már vele, és keltem iszonyatos merevedéssel, ami miatt késtem az óráról... Amin nem figyeltem, mert rá gondoltam! Aish!
Hoseok időközben kiszedte belőlem, hogy mi történt a szórakozóhelyen, de azt nem említettem neki, hogy Jin öccséről van szó, azt mondta, biztos azért vagyok ilyen, mert rég voltam már bárkivel is, ezért a testem hevesebben reagál... Ő pszichológiát is tanul, szóval biztos tudja, de mivel nem akarok életem végéig Jungkook-ra gondolni, elhatároztam, hogy visszamegyek a szórakozóhelyre és összeszedek valakit és akkor minden helyrejön. Egyszerű.

Most a bárpúltnál ücsörögve, kortyolgatom az italom várom, hátha felszed valaki. Tudom, nem a legjobb módszer, de így nincs beégés, hogy nem jövök be valakinek.

Otthon igazán kitettem magamért, hogy jól nézzek ki - nem úgy, mint múltkor -, szürke, feszülő farmer van rajtam, egy világoskék pólóval, ami kiemeli a hajam ezüstösségét, a szememre használtam egy kis szemceruzát, de csak úgy, hogy természetesnek hasson és nagyítsa a szememet. Ezenkívül még rajtam van egy fekete bőrdzseki, ami rontja az összképet, de kint már hideg van ilyenkor... Hülye időjárás, ha nem találok senkit, ezt fogom hibáztatni!

Nem tervezek sokat inni, sosem bírtam az alkoholt és semmi kedvem úgy ébredni, hogy semmire sem emlékszem, ezért extra lassan fogyasztom az előttem lévő italt, mikor egy srác ül le mellém.

-Egyedül iszogatsz? – kérdi a nyilvánvalót.

-Nincs kivel – sóhajtom drámaian, miközben felé fordulok. Egész helyes, fekete szaggatott farmer, zöld ing és egy farmerdzseki, fura valahogy mégis ütős kombó. Tekintetem az arcára vezetem egy feltűnő stírölés után – amit nem is terveztem észrevétlennek –, ki kell javítanom magam, ez a fiú észveszejtően szexi! Dús ajkak, igéző barna szemek, amiket a jobb szemöldökében két fémkarika emel ki, és ami az egészet megkoronázza, az a lila haja, majd mikor meglátja, hogy végig mértem elmosolyodik. Vannak gödröcskéi. Azt hiszem most elolvadok...

-Sajnos vezetek, így nem ihatok, de mit szólnál, ha elvinnélek egy privát buliba – hajol közelebb, hogy csak én halljam a következő mondatát. – Csak te, én és egy franciaágy, valamint annyi gyönyör amit el sem tudsz képzelni... – hangja megborzongat, de jó értelemben, mire észreveszem ő már áll és felém magasodik, persze a bárszék miatt nem sokkal, de így is tudom, hogy ha én is állnék, még akkor is magasabb lenne. Már majdnem igent mondtam, mikor mögötte észreveszem Jungkook-ot, aki kissé dühös arccal közelít, majd megkocogtatja Mr. Szexi hátát.

-Namjoon-Hyung – veszi elő ártatlan énjét, mintha kicserélték volna. – Taetae, sokat ivott és most a mosdóban van, csak arról tud beszélni, hogy hiányzik neki valami Jackson és téged hív...

-Ah, haza kéne vinnem... Kösz, hogy szóltál, gyere, hazaviszlek téged is. Hol van Jimin? – kezd elindulni a lépcső irányába, mivel a mosdók fent vannak, ha jól tudom.

-Taehyung-gal, viszont én szerintem még maradok, majd hazamegyek egyedül.

Biztos? – kérdez vissza ezek szerint Namjoon, mintha a bátyja lenne, de Jungkook csak bólint. – Rendben,  de ha otthon vagy, dobj már meg egy üzivel, csak hogy tudjam nem halál meg – sokkal több aggódás van a hangjában, mint a szavaiban, ez furcsa...

Namjoon ezután lelép, Jungkook pedig közelebb jön és rosszalló pillantással jutalmaz.

-Mi van? – fordulok vissza az italomhoz.

-Bele ne igyál! – húzza el tőlem a poharat, jó messzire, hogy ne érjem el. – Sokáig nem néztél rá, mi van ha valaki belerakott valamit? – von kérdőre, mire elszégyellem magam.

-Bocsánat... – miért is mondtam ezt? Nem az anyám!

-Még mindig egyszerre vagy imádnivaló és dugnivaló – kacsint, mire köpni-nyelni nem tudok. - Inkább meghívnak valamire.

-Nem kell tőled semmi! – állnék fel, hogy elmenjek, de visszahúz a székre.

-Nem kérdés volt, és ha zavar, hogy én állom, elárulom, hogy a pénzt Jin-től nyúltam le, szóval valójában ő fizeti – von vállat.

-Jó – sóhajtom gondterhelten.

-Ennyi? Semmi „nem szép dolog lopni a tesódtól” szöveg? – kérdi, miután leadta a rendelést, nem is figyeltem, mit kér...

-Két hete fizetem Jin kávéját reggelenként, a minimum, hogy meghív egy italra – válaszolom hanyagul, mire kuncogni kezd.

-Egyre jobban bírlak, cica – kacsint és felém nyújtja a koktélt, aminek mélyvörös színe van és az alján két olivabogyó úszkál. Ha most csend lenne, hallaná mindenki, ahogy a férfiasságom haldoklik, én pedig el is temetem, mikor elveszem a poharat, majd belekóstolva jövök rá, hogy ez a legfinomabb dolog, amit valaha ittam...

-Ez egész jó – jegyzem meg, mikor látom, hogy ő is ilyet iszik csak pezsgőszínűt. Akkor ez valami pezsgő?

-Én is szeretem, de vigyázz vele, nem tűnik erősnek, de nagyot tud ütni – vigyorog sejtelmesen. – Én ezzel szoktam alapozni – jegyzi meg mellékesen. Természetesen felhúzom magam, én vigyázzak vele, de ő ezzel melegít be, akkor nem lehet erős! Merészebben kortyolok bele, hogy megmutassam, nem ő dirigál nekem.

-Makacs vagy, cica, pedig én szóltam! – mosolyog.

-Yoongi – mondom ki a nevem, mert már kezd idegesíteni a becézése.

-Hogy? – most nem tudom, hogy nem érti vagy csak nem hallja.

-Így hívnak, nem cica – forgatom meg a szemem.

-Yoongi – mondja csak magának, de valahogy úgy, hogy libabőrös leszek tőle és egy halk sóhajt sem bírok megállni, mintha valami szűz tini lennék... Természetesen észreveszi a reakcióm és italát befejezve fogja meg a kezem és húz a táncolók felé. – Gyere, táncolj velem – kér, ilyen perverz mosolyt még sosem láttam. Én pedig, mint jó kiskutya kérdés nélkül követem, mégis mi van velem?

Ahogy a tánctérre érünk, azonnal tucatnyian préselnek össze minket, fejem Jungkook mellkasához ér, de ezen kívül próbálom a legnagyobb távolságot hagyni köztünk, azonban így is csak maximum két centire lehetünk a teljes összesimulástól. A következő pillanatban Kook-ot valaki meglöki hátulról, és ő az alkalmat kihasználva derekamnál fogva akadályozza meg, hogy hátrébb lépjek. Arcom vörösbe vált a zavartól, de mint látom ő nagyon élvezi a helyzetet, mivel minden porcikája találkozik az enyémmel. Csípőjét a zene ütemére kezdi mozgatni, még kezével engem is mozgásra késztet, fejét nyakamhoz hajtva kezd el csókolgatni, mikor látja, hogy nem ellenkezem a táncolás miatt, hirtelen megérzem egyik tenyerét hátsómon, de ekkor a lelkiismeretem közbeszól:

-Jungkook, állj le, ezt nem szabadna! – Próbálom ellökni magamtól.

-Senki nem figyel minket, nyugi – feleli, bár az én gondom, inkább az, hogy éppen Jin öccsének hagyom, hogy fogdosson. – Azt sem látja senki, ha ezt csinálom! – hirtelen fordít meg, így hátam simul mellkasának, aztán meglepettségemet kihasználva kipattintja nadrágom gombját és alsón keresztül fog éledező farkamra, mert akárhogy is tagadom, Jungkook-ot egy félisten kinézetével áldották meg.

-De... – kezdenék ellenkezésbe, azonban csípőjét fenekemnek nyomva elfeledteti velem, miért állok ellen még mindig.

-Csak lazulj el és élvezd – suttogja a fülembe erotikusan és nyakam kezdi harapdálni és szívogatni. Testem forrósodik, lent pedig már fájdalmasan merev vagyok, de ő még mindig csak simogat.

-Jungkook, ahh – sóhajtom hátradöntött fejjel. – Neh, csináldh, mert... – menekülési kísérletem kudarcba fullad, mikor újra szembe találom magam vele és ajkaimra hajol. Úgy veszi birtokba számat, mintha mindig is az övé lett volna, nyelvét átvezeti szájüregembe, ahol találkozik enyémmel, csókja azonnal levesz a lábamról, karomat nyaka köré fonom, és most már én vagyok az aki közelebb húzza, különben összeesnék, mikor látja, nem fogok ellenkezni, kicsit elhajol, de csak, hogy még jobban az őrületbe tudjon kergetni.

-Érzed ezt? – nyomja enyémnek farkát, ami az enyémhez hasonlóan égnek áll. Kérdése viszont úgy meglep, hogy csak bólintani tudok, ami megmosolyogtatja. – Neked tiszteleg, csak neked – hatásszünetet tart, majd folytatja. – Egész héten erre vártam, cica, kellesz nekem. Azt akarom, hogy ez itt – nyomja nekem még jobban ágyékát. – abban a formás seggedben legyen – olyan nyíltan mondja ki, hogy egész testem beleremeg a gondolatba, cseppnyi kételkedés sincs a hangjában, miszerint ez meg is fog történni, ez a bizonyosság pedig elbizonytalanít az ellenkezőjétől. – Tudom, hogy te is akarod és csak egy szavadba kerül. Mond ki – nyal fülembe mire felsóhajtok.

-Jungkookh – sóhajtom.

-Igen? – néz a szemembe, miközben kezét derekamról a fenekemre csúsztatja.
-Éhn... – próbálom kinyögni a szavakat, de megnehezíti, hogy keze már alsómon belül markolász.

-Mondjad, cicám – bíztat, mély tónusú hangjától szó szerint megrogynak a térdeim, így a nyakába kapaszkodva tartom magam.

-Akarlak – olyan gyenge vagyok, hogy nem tudtam ellenállni, de túl meggyőző volt és én sem vagyok már józan...

Nem tudok ránézni, de így is tudom, hogy egy győztes vigyor van a fején, amitől nagyon meg fogom bánni a döntésemet és közben még jobban akarom majd. Abbahagyja az összes dolgot, amivel eddig manipulált, de én még mindig lihegek.

-Gyere, cicám, menjünk valami nyugodtabb helyre – vezeti kezeit derekamra, hogy ne hagyjon el a tömegben, azonban úgy érzem jelen pillanatban alig állok a lábamon.

-Adj... Egy... Perceth – támaszkodom neki, mire csak halkan kuncog és újra ágyékomnál matat, amit először nem értek, de aztán leesik, hogy csak visszagombolja a nadrágom és felhúzza a sliccem.

-Mióta nem ért hozzád senki? – teszi fel a jogos kérdést.

-Rég – felelem.

-Azt látom – nevet. – Menjünk hozzám – ajánlja fel, de nem vagyok oda az ötletért. – Jin nincs otthon – teszi hozzá, mire megadóan bólintok.

Persze, Yoongi, szexelj a legjobb barátod testvérével a lakásán, csak gratulálni tudok.

Gyalog megyünk tekintve, hogy alig tíz percre lakik, az út gyorsan és csendben telik el, ráadásul Jungkook valahogy úgy tudja alakítani a dolgokat, hogy lelkesedésem ne lankadjon, néha megmarkolja a hátsóm, vagy a nyakamba puszil, illetve nem felejt el perverz megjegyzéseket sem tenni. És én eközben mit csinálok? Próbálok nem elpirulni még jobban. A lakásba beérve eleged, még én becsukom az ajtót, viszont szinte azonnal elfog a kétség, ez annyira nem helyes...

-Jungkook, én még mindig nem hiszem, hogy ez egy jó... – fordulok felé, de ő sunyi módon levette a felsőtestét takaró anyagot, így most megcsodálhatom kidolgozott mellkasát és kockáit. – Hű – ennyit bírok kinyögni, miközben tekintetemet képtelen vagyok elszakítani róla.

Közelebb lép, mire én hátra, de a bejárati ajtó elzárja a menekülési útvonalam. Mikor már csak fél méterre állhat, kezem után nyúl, amit utána hasfalához érint és felfelé húzza ezzel elérve, hogy újbegyeim végigszántsák izomzatát. Muszáj nyelnem egyet hangosan különben félek, a nyálam kifolyna a számból. Másik kezem már magamtól emelem fel és kezdem simogatni felsőtestét, közben közelebb araszol és mire észbe kapok már megint az ölében találom magam. Ebből a szögből magasabban van a fejem, mint az övé, ami nagyon is mozgatja a fantáziám, így hamar az ajkaira tapadok, azonnal viszonozza és a seggembe markolva biztosítja, hogy nem esem le, majd elindul a szobába.

Mivel félek, hogy megbotlik valamiben ezért inkább állvonalát és nyakát kezdem puszilgatni, amíg le nem ül az ágyra. Lassan elfektet az ágyon és felém mászva kezdi nyakam kényeztetni.

-Mit is akartál mondani? – teszi fel a kérdést, nekem pedig komoly koncentrációt igényel, hogy felfogjam a szavak jelentését.

-Nemh tudom – felelek egy nyögés kíséretében, amit nyakam gyengepontjának megtalálása vált ki, nem is tétlenkedik, szívni kezdi fehér bőröm a kulcscsontom felett.

Egyik kezem hajába vezetve húzgálom tincseit, míg a másikkal továbbra is mellkasán kalandozom, majd foltom elkészültével, úgy gondolja mehetünk tovább és megszabadít farmeromtól. Nem mondom, hogy nem esett jól, mivel már nagyon szorított, de zavarba jövök a tudattól, hogy nincs rajtam, amit egy apró nyikkanással adok a tudtára, majd a nyakához fúrom a fejem.

-Yoongi – szólal meg szelíden. -, ugye voltál már valaha fiúval?

-Persze, hogy voltam már! – szólok rá idegesen és felülök. – Nem kell úgy viselkedned, mintha szűz lennék!

-Pedig te úgy viselkedsz – húzza fel a szemöldökét, bennem pedig felmegy a pumpa ettől a viselkedéstől.

-A faszt viselkedek úgy – csattanok fel, hogy jön ő ahhoz, hogy engem kritizáljon, én vagyok az idősebb!

-Aranyos vagy mérgesen, még cicásabb – mosolyog tenyérbemászóan.

-Bazdmeg! – csapok a mellkasára.

-Ez a terv – kacsint, mire teljesen elpirulok, miért csinálja ezt velem? – Yoongi – vesz vissza magából egy kicsit. -, gyönyörű vagy – mondja ki, már ellenkeznék, hogy férfira nem mondunk ilyet, de újra ajkaimra tapad belém folytva a szavakat.

Egyik kezem levezetem nadrágjához és kigombolom, majd lehúzom a sliccét, benyúlok, hogy boxerén keresztül simítsak farkára, ami már egy jó ideje merevedik, így most teljes méretében tapinthatom. Felnyögök a tudatra, hogy ez a hatalmas vadállat, az este folyamán eltűnik vékony testemben, de ez csak még izgatottabbá tesz. Reakcióm megmosolyogtatja, és lehúzza magáról a nadrágot, majd kezeit fenekemhez vezetve belemarkol, miközben csípőjét lenyomja. Számat az újabb érintkezés hatására kéjes hangok hagyják el, bár ezúttal ő sem marad csendben.

Addig helyezkedik még lábaimat terpeszben nem tudja, majd amint eléri célját teljesen összepréseli ölünket. Azt hiszem ez az a pont, amitől már nem érdekel semmi, csak az, hogy vele legyek. Felfelé lökök, tudatva mennyire kívánom őt és könyörgően nyüszítek, mikor lenyomva csípőmet, foszt meg az ingertől.

-Megőrjítesz, cica – suttogja a fülembe.

-Jungkook, folytasd már – karolom át nyakát, hogy ezzel is közelebb legyen. A belőle áradó dominancia teljesen bekebelez, és én mohó módon még többet akarok.

-Mond ki, cicám, megint, olyan jó volt hallani, hogy akarsz – mondja hangját elmélyítve és vággyal telve.

-Akarlak, téged... Annyira... Nagyon – szenvedek a szavakkal, mert közben már nyakamat csókolgatja.

Türelmetlenül morranok, mikor még mindig csak alsón keresztül simogat, így magamról húzom le először az alsót, majd gyorsaságommal egyenlítve az erőfölényén fordítok helyzetünkön és csípőjére ülök. Perverz pillantásokkal mér végig, miközben balkeze felsiklik combomon fenekemig, amibe erősen markol bele, kicsit előrébb csúszok emiatt ölében, amitől az ő száját egy jóleső sóhaj hagyja el.

-Nagyon vadak lettünk hirtelen – jegyzi meg vigyorogva.

-Fogd be – sóhajtom kéjesen, ugyanis egyik ujja bejáratom kezdi cirógatni.

-Érd e... – kezdene bele, de jobbkezét a számhoz emelem, majd három ujján is végignyalok, aztán bekapom őket és nyálazni kezdem, egyesével is szopogatom őket, látom, ahogy Jungkook rámnéz, tudom, hogy hova képzeli most ajkaimat ezért direkt látványosan csinálom, miközben csípőm lassan mozgatom, folyamatosan tovább ingerelve őt.

-Ahztahkurvah – lehelni a számra fókuszálva tekintetével.

Még egyszer utoljára végignyalok mindhárom ujján, aztán seggemhez rakom kezét, nem is kell neki sok, lyukamnál kezd körözni, amitől átjár egy kellemes borzongás. Mikor végre belém tolja első ujját, nevét nyögve borulok mellkasára, nem is tudtam hogy ennyire hiányzott ez az érzés amíg meg nem kaptam. Pillanatok alatt, újra alul találom magam, már két ujjal a fenekemben, amivel meg is találja gyönyörközpontom.

-Jungkook – markolok hajába tarkójánál, ami kivált belőle egy férfias morgást.

-Ahh, cica, annyira akarlak már – lehelni ajkaimra, miközben megint emeli a tétet odalent, amitől nyögéseimet már nem tudom visszafogni.

Mikor úgy érzi, elégé tág lettem, leszáll rólam, majd miközben a fiókhoz lépve kivesz egy óvszert, leveszi utolsó ruhadarabját. Farka előváladéktól nedvesen csapódik alhasának kiszabadulva börtönéből, mérete fiatalsága ellenére is nagyobb mint az enyém. Ahogy visszamászik fölém, elszakítom tekintetem ágyékáról, így láthatom önelégült mosolyát.

-Tetszik, cicám? – incselkedik, természetesen erre nem fogok választ adni és ezt tudja is. – Szeretnéd feltenni? – nyújtja felém a kis tasakot.

Egy pillanatra elgondolkodom, hogy mennyire lehetek most ribancos, de rájövök, hogy nem érdekel. Elveszem tőle, majd csücskét fogaim közé véve bontom fel, ki húzva belőle a gumit felülök, hogy kényelmesebben érjem el. Szabad kezemmel fogok farkára néhányat pumpálva rajta, majd lassan rágörgetem a vékony védőfelületet. Várakozva pillantok fel rá munkám végeztével, tenyerét arcomra vezeti, majd gyengéden hajol ajkaimra és elfektet az ágyon, eddigi vadsága ezzel az odafigyeléssel keverve olyan szenvedélyt alkot, aminek rabja tudnék maradni örökre. Szabad kezével illeszti magát lyukamhoz, majd derekamra teszi hatalmas kezét, miközben csókját egy pillanatra sem szakítja meg.

Lassan kezdi a behatolást figyelve reakciómat, tőlem viszont csak egy szusszanásra futja és erősebben karolom át nyakát. Érzem a feszítést, tudom, hogyha gyorsabban csinálná, vagy azonnal elkezdene mozogni, fájdalmas lenne, de figyelmességének köszönhetően ezek elmaradnak. Mikor teljes hossza bent van, számba nyög én pedig gyorsabban veszem a levegőt az érzés hatására.

-Annyirah szűk vagyh – suttogja. – Annyira jóh... – cirógatja oldalam, amitől akaratlanul is homorítom hátam, így csípőm is megmozdul kicsit ettől pedig mindkettőnk száját egy jóleső nyögés hagyja el.

Lassú ütemmel kezdi fokozatosan gyorsítva, én pedig minden behatolását egy hangos nyögéssel díjazom. Testem megremeg mikor gyönyörközpontom érinti.

-Gyorsabbanh – kérem félig lecsukott pillákkal, mire megáll, amit nem értek és számat önkéntelenül hagyja el egy türelmetlen nyüszítés.

-Akkor fordulj meg, cicám – néz le rám boldog és perverz mosollyal.
Hangosan nyelvek egyet, az a póz olyan... Kiszolgáltatott. Nem tudom, akarom-e úgy...

-Yoongi, baj van? – néz rám aggódva Jungkook.

-Nincs... Csak – kezdenék bele, de valahogy nem megy, nem akarom elrontani ezt az egészet, de nem vagyok képes megfordulni...

Jungkook valószínűleg látja rajtam elhatározásom, mert combom alá nyúlva emeli fel lábaim és vállára rakja, ezzel csípőm kényelmesen, dereka magasságában van. Rám pillant, beleegyezése várva, mire csak bólintok egy aprót.

Újra mozogni kezd, folytatva ahol abbahagytuk, folyamatosan azt a pontot ostromolja, egy lökésnél sem hagyja ki, így nem is bírom sokáig, egy hangos nyögéssel megyek el, ami kísértetiesen hasonlít a nevéhez. Farka nagyobbnak érződik ahogy összeszűkülök és ebben a pillanatban ő is elmegy.

Kihúzódva belőlem dől mellém fáradt arccal és sűrűn kapkodja a levegőt velem egyetemben, mire mindketten lenyugszunk eltelik vagy tíz perc, viszont tőle semmilyen jelet nem kapok, hogy továbbra is kellenék neki, nem csak erre az éjszakára. Egy percig azt hiszem ennyi volt, megvoltam neki, innentől le vagyok szarva, ezért hátat fordítva neki húzom össze magam. Tudtam, hogy ez lesz, mégis fáj. Hallom ahogy mozog, valószínűleg kidobja a gumit, majd visszafeküdve simít vállamra.

-Valami rosszat tettem? – kérdi.

-Nem, nem csináltál semmi rosszat... – suttogom.

-Akkor miért vagy ilyen?

-Nem kell úgy tenni, mintha érdekelnélek továbbra is... – söpröm le kezét.

-Azt vártad, hogy összebújunk, vagy ilyesmi? – hangjából meglepettség árad.

-Nem, vagyis nem feltétlenül, csak valamire, ami meg nyugtat, hogy nem csak egy ribanc vagyok... - húzódok el tőle, miközben a sírás kerülget.

-Nem szoktam összebújni senkivel – közli, nekem pedig ez eléggé kifogásnak hangzik...

-Jó.

Mozgolódást érzek magam mögül, testhője már engem is melegít, majd átkarolja derekam és közelebb húz magához. Megkeresi mellkasomhoz húzott kezemet sajátjával, majd összefűzi őket.

-De mindent megteszek, hogy dorombolni halljam kiscicámat – suttogja fülembe, amitől végigfut rajtam a libabőr, ezt észrevéve teríti magunkra a takarót.

Megfordulok ölelésében és nyakához fúrom fejem, továbbra is átkarol, lábainkat összefűzi és homlokomra puszit nyom.

-Jobban érzed magad? – kérdi pár perc elteltével, de én már félálomban nem tudok válaszolni, csak közelebb bújok hozzá.