pengeélen táncolok
talpamba szúródik
az ezüstös fém,
s lábamban megforog.nem sírok én
s nem is lázadok,
hisz csupán holt vagyok,
ki vérében tántorog.nyakamban egyre csak
szorul a hurok,
még egy rossz lépés
és kötélen lóghatok.kiengedem hát
az elfojtott bánatot,
hisz most azt tehetem,
amit csak akarok.utolsó erőmmel
a falnak rohanok,
ahol elveszek majd,
s hamuvá porladok.19/11/09
YOU ARE READING
verseim
Poetryversek tőlem. tw saját versek, lopni nem ér. :( 🏅#1-vers (2020. 01. 01.)