szóval.
nekem ezt a részt mindig úgy adja ki, hogy nincs kirakva, vagyis draftban van szvl lehet ezt sokszor fogom kitenni..
fos a wattpad, és felcserélte a részeket, szóval nektek kell kikeresni, hogy melyik rész után melyik jön....egy ideig csak ilyen posztokat láttam, de utána már nem igazán érdekelt..
most éppen bent vagyok a jyp épületében, fotózásra készülve. a folyósón egyedül ülök egy széken, és eléggé unatkozom. már egy ideje itt ülök, mikor lépteket hallok, ami elégge hidegen hagyna, ha nem járulna hozzá egy női nevetés is. így felkapom a fejem, és meglátok egy olyan személyt akire nem számítok, és egy olyant akire éppen várok, hogy elkezdjük a fotózást. minhot és damheet.
- szia jisung. mióta vársz itt? ne haragudj elmentem kávét inni minhoval. - kezdi el a kulcsával kinyitni az ajtót.
- n-nem sok ideje várok. s-semmi baj. - lehajtott fejjel megyek gyorsan damhee mellé, hogy minnél előbb bemehessek a terembe.
- jól érzed magad, jisung? - néz rám aggódóan damhee.
- p-persze. - válaszolok, de egy kicsit megszédülök.
- elég sápadt vagy. minho ráérsz? eltudnád kísérni jisungot a mosdóba? addig összepakolom a fotózáshoz szükséges cuccokat. - néz damhee minhora.
- persz-
- egyedül is eltudok menni. - vágok bele minho szavába, és már megyek is.
viszont természetesen jön utánnam, és megfogja alkaromat.
- ne hülyeskedj már, nem akarom, hogy valamilyen bajod legyen. - szívem hevesen ver, és nem kapok levegőt. - jesszus jisung, te nagyon sápadt vagy!
válaszolni nem válaszolok, csak benyitok a mosdóba, és megmosom hideg vízzel az arcom, a nyakam, és a csuklóm.
- jobban vagy?
- ezt most komolyan megkérdezted? - nézek rá összevont szemöldökökkel.
- igen. - von vállat.
- akkor én most megyek is, szia. - mennék ki az ajtón, de csuklóm után kap, és visszaránt magához.
hasamban pillangók röpdösnek, míg ahol hozzámért bizsergek.
- hiányoztál. - ölel át, szívem pedig olyan hevesen ver, félek, hogy kiugrik a helyéről.
- a-aham.. - feszülök meg.
- neked is hiányoztam? ne is válaszolj, tudom, hogy igen.
- m-mennem kéne..
- két és fél év jisung. az tudod milyen kurva sok idő? legutóbb két hete láttalak, de akkor is csak véletlen, tudod hogy örültem? - kezd el szorosabban magához ölelni.
- minho, mennem kéne.. - próbálom leszedni magamról.
- ennyit érek neked? - lök neki hirtelen a falnak, amitől nagyot koppan a fejem, de sokkal jobban leköt az, hogy minhonak könnyeket látok a szemeiben. - tudod, hogy mennyit sírtam? én próbáltalak elfelejteni, de nem megy, jó? nem megy..
- ...a pólóddal alszom..ez megnyugtat? - vonom meg a vállam. vígasztalás level ezer..
- honnan van neked pólód..ami az enyém?
- megláttam a szennyesek közt. - vonom meg a vállam újra.
viszont kopognak az ajtón, aki biztos damhee, minho pedig rendezi vonásait. pár másodperc múlva be is nyit.
- jól van jisung?
- persze. - bólogat minho, rám sem nézve.
- akkor jöhet is. - néz rám damhee.
bólintok egyet én is, majd ránézek minhora.
- előtte elmegyek gyorsan hugyozni. - nézek damheere újra.
- oké, de siess.
bólintok egyet, majd miután damhee becsukta az ajtót, újra minhora nézek.
- az exeddel vagy egy csapatban? - kérdezem meg hirtelen.
- mi? ezt honnan-
- szóval igen. - bólogattam. - csak biztosra akartam tudni. - vonok vállat. - semmi közöm hozzá. na de akkor én most megyek, szia. - mennék is ki gyorsan, nehogy újra kezem után kapjon, de ez viszont újra bekövetkezik, úgyhogy meglepődve nézek vissza rá.
- már csak félév. - mosolyodik el, én pedig nem értem mire céloz. elengedi kezem, és ő távozik előbb a mosdóból.
- mi? - kérdezem inkább magamtól, de aztán eszreveszem magam, és kimegyek damheehoz.
YOU ARE READING
obsessed with you;minsung ☑
FanfictionNE OLVASD EL PLS EZ EGY SZAR 😭 - miért nem tudsz egyszerűen csak leszállni rólam? - mert a függőddé váltam..