obsessed with you;minsung ☑

8

megbeszéltük minhoval, hogy most én alszok nála, mert eddig mindig ő aludt nálam. szóval éppen hozzátartok és nagyon remélem, hogy nem tévedek el.

elvileg idértem minho házához, de nem merek becsöngetni. mivan, ha egy öreg néni lakik itt? vagy egy öreg bácsi? vagy, ha egy bérgyilkos?

igazából..maximum meghalok. - vonom meg a vállam, majd becsöngetek.

- helló. - köszönök minhonak, akinek vizes a haja, ezért nyelnem kell egy nagyot.

- szia. - mosolyog szívdöglesztően, miközben kitárja nekem az ajtót, ezzek beinvitálva a házába. vagyis gondolom az övé. - nem gondoltam hogy ilyen gyorsan ideérsz. nem volt időm megszárítani a hajam. - zárja be az ajtót.

- n-nem baj.

- akkor jó. - fordul meg mosolyogva és kezd el felém sétálni, én pedig eközben körbenézek, viszont teljesen megfeszülök, mikor kezeit derekamra csújsztatja. - hiányoztál.

- p-pedig tegnap délelőtt t-találkoztunk. - pirulva hajtom le a fejem, mert hirtelen túl közel került az arcomhoz.

- azthittem valami olyasmival válaszolsz, hogy "te is hiányoztál", dehát-

- persze hogy hiányoztál! - vágok bele mondatába, ő pedig felnevet.

- hmm..és hogyan bizonyítod be?

- hívd fel felixet és megmondja, d-de van egy másik opció is... - pirulok el, és oldalra nézek.

- és mi lenne az?

válasz helyett ajkaira vezetem tekintetem, és megszorítom a pólóját egy kicsit. megteszem azt amit régóta szeretnék -pár napja igazából, de nekem az soknak számít-, vagyis állánál fogva húzom közel arcomhoz, és tapasztom ajkam az övére.

a hasam görcsve rándul, és hirtelen csillagokat látok. minho magához ölel, én pedig arcát és tarkóját simogatom. ebben a pillanatban azt kívánok bár megállna az idő, viszont mikor elválik tőlem rájövök, hogy ez lehetetlen. először azthittem rájött arra, hogy nem szeret, és nincs rendjén, higy egy fiúval csókolózik, de hosszas szemezés után nyakamat kezdte el csókokkal behintani, ami iszonyat jó érzés volt. nekitolt a falnak, és úgy csinálta tovább. a hasam még mindig görcsölt, és ahol hozzáért ajkával nyakamon bizseregni kezdett. kirázott a hideg, és nem tudtam, mitől élvezem ennyire. nyögni viszont nem volt bátorságom, mert hát ki tudja mekkora idiótának néz majd emiatt. vagy a szomszédok..

hirtelen megáll, és odahajol a fülemhez.

- nyugodtan ereszd ki a hangodat. tudom, hogy nem mered, de én szeretném hallani. - túr bele hajamba, majd harap bele a fülembe.

×××

kiderült, hogy minho egy hatalmas perverz. és az is kiderült, hogy imádja a macskákat. van három macskája, egy csomó macskás bögréje, és egy macskafüles hajpántja is. mondjuk a hajpánt nemtudom mire kell neki, de van.

éppen az ágyában fekszünk. vagyis ő az ágyon én meg a mellkasán, és beszélgetünk.

- egyébként...te tudod, hogy mikor fogtok ledebütálni? - szólalok meg pár perc csend után.

- nem nem tudom. ha a csapatban amelyikben vagyok mindenki bejut, akkor utána max pár hét, miért?

- és lesz valami teszt, hogy bejussatok?

- persze. egy dalt kell elénekelnünk amit együtt írtunk. meg persze táncolnunk rá.

- és..megírtátok már?

- igen. most a táncot gyakoroljuk, azért is hívtak be múltkor, mikor nálatok aludtam.

- aham..és mikor lesz ez a..döntő? - kérdezem bizonytalanul.

- azthiszem pár hét múlva.

- d-de minho..

- hm? baj van? - dönti oldalra a fejét.

- az idolok nem randizhatnak..és kapcsolatuk sem lehet.. - ülök fel csípőjére.

- e-ez..ez eddig eszembe sem jutott.. - néz fel rám.

- pedig kellett volna.. most mi lesz velünk? - kérdezem bizonytalanul.

- amíg jyp nem jön rá semmi gondunk nem lesz...viszont erről azért megkérdezem.

- okés..

×××

minho egy ideje elaludt de én nem tudok. az jár a fejemben, hogy hogyha ledebütál nem lehetünk együtt.

szemeimben könnyek gyűlnek, de nem foglalkozva vele bújok a lehető legközelebb minhohoz. megpuszilom a nyakát, majd újra hozzábújok.

- jisung baj van? - kissé megrezzenek a hirtelen jött hangjától.

- n-nem. - mondom sírós hangon. hát ezt elbasztam..

- mi a baj? - húzza ki fejem nyakának hajlatából, és néz mélyen a szemeimbe. - miért sírsz?

- én..h-ha..ha ledebütálsz akkor..a-akkor..nekünk..szakítanunk kell, igaz? - kérdésemre nyel egyet, ami felbosszant, mert hezitál.

- öhm..é-én ezt őszintén nem tudom..

válaszolni nem válaszolok, csak újra bebújok nyakhajlatába. nem akarom elengedni, soha. lehet, hogy pár hónap múlva kell. ha azt gondolod ez sok idő, tévedsz.

ne bántsatok 😗✌