Életem darabokban

FIÚK vs MUNKANADRÁG

Úgy indult akárcsak egy átlagos nap, vagyis eléggé untam, de a tesi nem is lehet másmilyen.Az nap találkoztunk egy csomó új tanárral, mivel ez még csak a második nap.
Mindenki nagyon izgatott volta a gyakorlati óra miatt, természetesen én is. Reményekkel és elvárásokkal teli indultam a terem felé, de már akkor csalódtam amikor a tanár úr késett.
Hát ez szép-gondoltam magamban.
Egy aranyos bácsi sétált felénk és azt mondta hogy menjünk vele, én kicsit kételkedtem , de ott volt velem Levi és Kornél úgyhogy nem is féltem annyira.

Kivezetett minket az udvarra ahol már vártak ránk a többiek. Kiderült hogy a bácsi az egyik gyakorlat tanár, és csak azért hívott le minket hogy széttudjanak csoportokba osztani. Látható hogy kicsit paranoid vagyok, de ez természetes ha valaki állandóan sorozatokat néz szörnyekről és arról hogy hogyan ölik meg őket. Itt egy kicsit megnyugodtam. Aztán hallottam hogy a nevem kiabálják.
- Farkas. Én kaptam a lányt- mondta az ősz hajú emberke apró mosollyal a száján. Ettől csak még furcsábbak tartottam...

Felértünk a terembe, de a tanár úr máris szólt hogy ne helyezkedjünk el kényelmesen, mert most fogjuk átvenni a munkafelszerelésünket.
A termet ismét elhagytuk a fura bácsikával, de most biztosra vettem hogy megfog ölni minket.
Mivel teljesen másik irányba vitt minket mint amerre mennünk kellett volna, de kiderült hogy csak az öltözőkhöz vezetett minket hogy megmutassa hol ehetünk, öltözhetünk, vagy éppen kisebb-nagyobb dolgainkat intézhetjük.
Aztán egy melléklépcsőn levezetett minket.
-Bal oldalt a lány öltöző, jobboldat pedig a munkaruhát vehetik át.- állt meg egyhelyben, majd fordult felénk.

-Farkas jöjjön csak ide-kiáltott az aprócska termetű férfi. Amikor odaértem megfogta a vállam és elvezetett az öltözőhöz, természetesen követek minket a fiúk is.
A tanár úr kinyitotta az öltözőt és intett a kezével hogy nyugodtan menjek be. Félve, de beléptem az öltözőbe utánam pedig jöttek a fiúk. Hatalmas kő esett le az én gyanakvó szívemről. Alaposan körbe néztek , mintha kutatnának valami után , de az arcukból ítélve sajnos nem találták meg.
Miután mindenki elhagyta az öltözőt, alig pár lépést tettünk és már a kezünkbe nyomták az előre megrendelt ruhát. Mindenki megkereste a saját helyét és rögtön fel is vettük, mert a teremben csak az lehet rajtunk. Eleinte azt hittem hogy csak rám hatalmas, de amint találkoztam a többiekkel, egyből tudtam hogy nem csak nekem vannak méretproblémáim.
De a fiúk nem zavartatták magukat, leeset róluk a nadrág és ők nem is erőltették hogy fenn maradjon így levették és az ablakpárkányon tárolták azokat. Rettenetesen zavarban voltam, én nem is tudtam hogy mit tegyek ezért kerültem a szemkontaktus és nem is nagyon akartam rájuk nézni. Ez persze nem zavarta az idős bácsit, mert egész órán csak írunk.
Egyszer csak odalépett hozzám Márk és elmondott nekem egy titkot.
Egy titkot amit jobb lett volna, ha megtart magának.

Márkról: Nagyon jó fej srác aki vicces ugyan de tud nagyon komoly is lenni. Ő is focizik akár csak Renátó. Még az év elején elhagyta az iskolánkat, sajnos.