Életem darabokban

A tipikus nő

Baszki...holnap Bálint-nap...gondoltam magamban aztán lehajtottam a fejem a párnára. Még szerencse hogy nincs senkim-kuncogtam magamban nagyából úgy mint egy idióta.
Másnap reggel korán keltem, mert hiába van a szerelem napja, az iskolából nincs menekvés. Nem vártam senkitől semmit, sőt még azt sem hogy foglalkozzanak velem,de ezt persze hogy nem várhattam el senkitől sem , hisz mindig muszáj foglalkozni az "egyszem lányunkkal" mondják mindig a fiúk mintha ez olyan természetes lenne. Ezt egy szemforgatással, olykor-olykor egy grimasszal jutalmazom...
Szerintük aranyos, ha mérges vagyok és vicces ha a magasságomról vagy inkább a "mélységemről" beszélgetnek. Rengeteg barátom van, lévén hogy fiú iskola, ezért nagyrésze fiú barát. Legfőbb tevékenységük az oszálytársaimnak, hogy a fiú barátaimmal basztatnak ezzel probálván leplezni aggodalmaikat, csak az a baj hogy ők nem tudják, hogy én tudom..néha kibaszottul olyan mintha 20 féltő és gondoskodó bátyjám lenne, szerintem egy kis felelősséget éreznek irántam.
Őszintén, jó érzés hogy így törődnek velem, és igazából szeretem őket, mintha a család tagjaim lennének...
Igaz hogy a 20 egy szép kerek szám, de sajnos, vagy nem sajnos csak 19 "bátyám" van. Ugyanis az egyikük talán kicsit többet szeretne mint barátság, és nekem sem feltétlenül közömbös. Ő egy egoista bunkó, akinek hatalmas szája van és mindenhez van hozzáfűzni valója. De ezenkívül még vicces is és tud kedves is lenni ha szeretne...az ő neve Kornél...és őt kedvelem, úgyhogy annyira rossz ember nem is lehet, anyukám elmondása szerint...én őszintén nem is tudom csak azt hogy el ne basszuk ha összejövünk végül. Nagyon szeretném ha összejönne.
De magamat ismerve tuti nem fog...mert ritka nagy balfasz vagyok....
Szerencsére itt van az én legjobb barátom, Hajni óta ő az egyetlen akit a barátomnak nevezhetek, nem tudom hogy neki én vagyok-e az, lehet hogy nem mert neki is rengeteg barátja van...de, bármit elmondhatok neki, bárkiről beszélhetek neki, és ő is elmondhat nekem bármit.
Úgy hívják hogy Lali és mostanáig csak ő tartotta bennem a lelket. Amiért rövid életemen át hálás leszek neki. Együtt járunk robotikára és egy csomó közös programunk van. De a későbbiekben biztos hallani fogtok még róla...
Most Kornélra kell koncentrálnom, vagyis kellene, mert valamivel mindig elrontja, vagy mond valamit, vagy éppen az a baj hogy nem mond. Tipikus nő vagyok, igaz?! Ez van nem tehetek róla, mondható hogy a génjeimben van.