Naruto Messenger ( + mások)

23

A változatosság kedvéért kicsit eltekíntek, hogy ez egy Naruto messenger XD. Most Sakura és Ino szemszögéből fog szólni ez a rész. Remélem tetszeni fog.

( Egy fél évvel azután, hogy ezt leírtam.. rájöttem, hogy ez egy kicsit gáz xd de majd egyszer át írom)

~Sakura~

Dühösen és mérhetetlen csalódottsággal dobtam el a telefonom az ágyamra, miután Sasuke teljesen a tuttomra adta, hogy soha nem lesz közöttünk semmi egyszerű barátságon kívül. Csak ültem, póker arccal az íróasztalomnál, és vártam, hogy a sírógörcs magával ragadjon. De szokatlan módon nem történt semmi.
Óvodás korom óta ismerem őt. És amióta az eszemet tudom mindig is erős érzelmek kapcsoltak hozzá. Igaz, mindig is tudtam, hogy ő nem érez irántam semmit, de Ino, a legjobb barátnőm aki ugyanúgy szerette Sasukét viszonzatlanul, mindig bennem tartotta a reményt hogyha soha nem adod fel mindig eléred a célod. Csak is ezért nem adtam fel a próbálkozást.
Már sokszor gondolkoztam azon, hogy milyen lenne meghalni. Az ereim elvágására is sokszor gondoltam. Nem hittem volna, hogy a szerelem miatt depresszióba eshetnék.. de már úgy érzem közel állok hozzá. Hirtelen a fiókomhoz ugrottam amiből kivettem egy kis pengét. Szükség esetére rejtettem el egy hónapja, ami igazán jó ötlet volt.

~Ino~
Pár perccel korábban

Sietve sétáltam a fagyos téli napon a legjobb barátnőmhöz aki szerencsére elég közel lakik hozzám. Sajnos tudom, hogy milyen állapotban lehet Sasuke miatt. Tudom, hogy minél gyorsabban támogatásomra van szüksége mielőtt bármi meggondolatlan dolgot művel magával.
Zaklatottan kopogtam az ajtón és szerencsére Sakura édesanyja hamar kinyitotta az ajtót. Próbáltam hihető nyugodt arcot erőltetni, hogy az aggodalom eloszoljon az arcomon.

-Csokolom!- szóltam

-Szia Ino! Sakura fent van a szobájában.

-Oké, köszönöm.- és azzal fel is suhantam a barátnőm szobájához és kopogtattás nélkül berontottam az ajtón.

~Sakura~

Néztem, ahogy a lámpám fényében milyen tökéletesen csillan meg a kezemben lévő penge. De szerintem ha valaki látná azt hinné, hogy csak egyszerűen farkasszemet nézek.. egy pengével... Mint egy pszichopata.
Hirtelen kinyílt az ajtóm és Ino szaladt be kétségbeesetten. Amikor meglátta a pengét a kezemben lefagyott egy pillanatra, de gyorsan kapcsolt és dühösen kikapta a kezemből és jött a szokásos lecseszés.

-Te megőrülél??- ordított úgy, hogy a földszinten lévő szüleim ne hallják meg.- Még szerencse, hogy időben ideértem.

-Én ezzel nem akartam semmi sem kezdeni- mondtam rezzenéstelen arccal kissé sértődött hangon- Csak a csillaná...

- Na ne szórakozz velem! - lett egyre dühösebb- Biztos éppen neki akartál állni vágdosni a kezed. Ne nézz hülyének.

-Mondtam, hogy nem. De ezt te nem értheted!- fordítottam neki hátat.

- Mi az, hogy nem érthetem?!

- Te úgy is könnyen túl tudtál jutni Sasukén és már alakulgat a kapcsolatod Deidarával.

- Igen, én rá jöttem, hogy neked is több az esélyed Sasukénél mint nekem.

-Hát nagyon volt nálla esélyem.. de utálom őt. Egy kiabaszott undorító alak! - kezdett rajtam eluralkodni a napok óta elfojtott dühöm és szomorúságom.-Mindig azzal bíztattál, hogy ha soha nem adom fel bármit elérhetek. A NAGY FRANCOKAT INO!- ordítottam egyre kétségbeesetten és a sírás kerülgetett.

- Sakura, szerintem muszáj lesz hagyd ezt a barmot, mindig is csak fájdalmat okozott neked. De muszáj volt benned tartsam a reményt, mert én őszintén úgy gondoltam, hogy neked több esélyed lehet nálla mint a többi lánynak.- meg akart ölelni de én kegyetlenül ellöktem magamtól ami olyan erősre sikeredett, hogy Ino megbotlott egy a szobám közepén heverő kis dobozban és a kezében tartott kés landoláskor belé állt a combjába.....