We go! Up?

Itt Sose Takarítottak?

Chenle szemszöge:

Nem akartam elhinni amit, Vöröske mondott.
Jisung meghalt?
Ez tényleg igaz? Vagy csak próbára akar tenni minket?

Viszont a Játékmester nem igazán adott időt arra, hogy ezt az egészet megemésszem. Mindenkinek mondott egy számot, én négyest kaptam.
A következő feladat pedig a kulcs keresés volt. De jól tudtam.

Egyikünk ezt sem fogja túlélni.

Előttem már jó páran bementek így a szoba elég rumlis volt, bár gyanítom, sose volt rend benne.
Miközben a kulcsot kerestem, csak arra tudtam gondolni hogy a többiek túl fogják-e élni ezt az egészet, mert habár nem látszott rajtam, nem voltam jól. Nem tudtam és nem is akartam elfogadni ami Jisungal történt.

Egy dolgot akartam. Utána menni. Lehet ez most úgy hangzik mint valami elcsépelt szerelmi vallomás szerű izé, holott csak arról van szó, hogy nem akarom és nem is tudnám elviselni azt, hogy végig nézzem ahogy az összes barátom meghal. Így titkon azt reméltem, hogy a rossz kulcsot fogom megtalálni.

Miután a már megtalált kulcsot bele helyeztem a zárba  magaban elmondtam még egy utolsó imát, hogy a rossz kulcs legyen az. A kulcs pedig nem fordult el, akármennyire próbálkoztam, nem történt semmi. Az ajtón pedig egy hatalmas piros X jelent meg és villogni kezdett, majd egy másik világító felirat visszaszámolni.

Hirtelen valamiért félelem fogott el. Azt hiszem, valahol ez a normális reakció. Nem akartam meghalni, de találkozni akartam Jisungal. Viszont tudtam, hogy a kettő kizárja egymást.

Féltem, hogy mire a számláló eléri a nullát, egy vas üllő rám zuhan és agyon nyom. Viszont ilyesmi nem történt helyette a padlót tűnt el alólam, én pedig ismét egy csúszdán találtam magam.

Ekkor már csak egy dolgot reméltem, hogy az utam végén egy szenvedés mentes halál vár majd rám.
Aztán földet értem. Vagyis inkább matracot. teljesen olyan volt az egész mint az elején a tükrök után.
Viszont valami más volt.

Úgy éreztem, nem vagyok egyedül.

Aztán meghallottam egy ismerős hangot.
-Üdv a kiesettek klubjában.

A hang irányába kaptam a fejem és miután realizáltam, ki is intézte hozzám a szavakat, szinte azonnal kimásztam a matrac közepéről és megöleltem őt.
-Jisung! Azt hittem meghaltál! Vagy én is meghaltam és az túlvilág?
-Nem dehogy! Ahhoz ez elég sivár lenne... De mindegy. Egyikünk sem halt meg. Gyere menjünk be, a többiek játéknak még nincs vége.

Jisung bevitt egy high-tech szobába. Legalábbis nekem annak tűnt. A monitorokon szobák látszódtak, gondolom rejtett kamerák felvételei. Ahogy jobban felmértem a szobát, feltűnt, hogy egy alak ül a pult előtt. Nem tulajdonított nekünk túl nagy figyelmet, tekintve, hogy nem is fordult hátra hozzánk.
Jisung megragadta a karomat és az egyik kanapé felé húzott, majd leültetett maga mellé. Elég otthonosan mozgott már itt.
-Ez itt a vezérlő terem. Taeyong innen figyeli az eseményeket, mert minden szobában vannak elrejtve kamerák. Ja igen. Chenle, ő itt Taeyong. - mutatott a fiatalabb a pult előtt ülőre, aki csak egy kézmozdulattal jelezte, hogy róla van szó. Őszintén szólva, ismerősnek tűnt, de a monitorokból érkező vegyes színű fény áradat torzította a felismerő képességemet. De mivel Taeyong nem igazán foglalkozott sem velem, sem pedig Jisungal, így nem fordítottam rá én se különösebb figyelmet.

Igazából nem csináltunk úgy különösebben semmit, csak figyeltük, ahogy Haechan és a többiek keresik a kulcsokat. Jiisung eközben megállás nélkül magyarázott nekem, hogy mi, hogy működik. Az egyetlen dolog ami megzavarta Jisung egyirányú párbeszédét, az Taeyong volt, amikor sietősen levette a lábát a pultról és a gombokat kezdte el nyomkodni. Ekkor tűnt fel, hogy a pánik okozója Mark, aki láthatóan rosszul lett. Majd láttuk, ahogy egy tálca jelenik meg az egyik szobában, amit Renjunék azonnal magukévá is tesznek és a rajta lévő gyógyszerek mindegyikéből beadnak egyet Marknak.
-Figyeljetek, nekem most be kell mennem. - állta fel Taeyong a helyéről - Addig ne nyúljatok semmihez. Mondjuk nem mintha tudnátok.

Láttam a szemem sarkából, ahogy Jisung igenlően bólint, majd Taeyong eltűnik egy ajtó mögött. De én mozdulni se tudtam. Ekkor jöttem rá, hogy miért is volt olyan ismerős a pult előtt ülő alak....

-Ez most komolyan az az elmebeteg állat, aki miatt ott vagyunk ahol?!?!? - akadtam ki Jisung előtt.
-Igen, ő az, de nem elmebeteg. Tök rendes és kedves bár tény és való, nem az odafigyeléséről és jó házigazda képességéről híres... De azt mondta, a játék végén mindent elmond. Szóval addig várnunk kell.
-De te most komolyan megbízol benne????
-Van más választásunk? Nincs. Megölt minket? Nem. Szerintem ennyi indok egyenlőre elég. Plusz Marknak is küldött be gyógyszert. Annyira rossz ember nem lehet.

Jisung végül meggyőzött, habár nem voltam annyira nyugodt. Végül csak rá vett, hogy inkább figyeljük az eseményeket. A kamerákon át mindent tisztán láttunk és hallottunk. Taeyong átkísérte a többieket a másik szintre, majd arra letünk figyelmesek, hogy nyílt annak a szobának az ajtaja, ahol eddig tartózkodott.
-Ha kimentek innen, akkor balra ott a lift. Megtennétek, hogy felmennétek a 4-es szintre?
-Miért? Minek? Mi van ott?
-Mark.