Performer /Woosan/ (Befejezett)

2.rész

Tudom, tudom. Nem kicsit tűntem el, de próbálok innentől itt is aktívabb lenni!
Amúgy, ezt a részt másodjára írom, mert amikor kb 1200 szó megvolt, a Wattpad teljesen elszállt, és a mentések ellenére semmi nem maradt a részből, így ha összecsapott lett egy picit, akkor bocsánat! ♡
Ui: remélem tetszik az új borító!😘

Ki mondta hogy könnyű ovóbácsinak lenni? Jah hogy én? Oh... Bocsánat, úgy értettem az esetek többségében. Ugyanis ha az ovóbácsinak a feje folyamat egy bizonyos Wooyoung körül jár, na az egy kicsit megnehezíti  a munkáját.
A gyerkőcök ezt a napot választották ki hogy teljes káoszt csináljanak. Yerin és Jin a megkerült koronán veszekedtek, és kis híján eltörték, így el kellett vennem. Mivel Yerin ezután sírni, Jin pedig durcizni kezdett, így  megígértem hogy szerzek még egy koronát holnapra, de addig ez nálam marad hogy ne veszekedjenek. Sikeresen megnyugodtak, de nem sokkal utána jött a következő probléma, ugyanis Jiyong hozzávágta a műanyag edényt Dojoonhoz, akinek emiatt sikeresen letört a foga, szóval hívhattam a szülőket, akik egy óra múlva értek ide. Addig egyik kezemben Dojoont tartottam, aki keservesen sírt egy zsepiben tartva a fogát.
Miután azt hittem hogy ennél rosszabb már nem lehet a nap, a lefektetés sem ment simán, ugyanis vagy fél órát veszekedtek hogy melyik mesét akarják hallani. Mikor az meglett, és elaludtak, gondoltam lesz egy kis nyugtom, így elkezdtem nézegetni a városi játékboltok oldalát, hogy találjak egy nagyjából hasonló koronát.

-San Hyung... - hallottam meg egy vékonyka hangot, mire felkaptam a fejem. A tekintetem azonnal ellágyult Jehyun könnytől csillogó szemei láttán, és szinte azonnal felálltam, majd pici kezét megfogva a szomszéd terembe vittem hogy beszélhessek vele.
Kilépve az ajtón még utoljára végignéztem a teremben alvó csínytevőkön, remélve hogy nem terveznek még felébredni.

-Mesélj pöttöm, mi nyomja a pici szíved? - mosolyogtam a puffon ülő csöppségre, aki az ujjaival kezdett játszani, fejét szigorúan lehajtva.
-Wooyoung Hyung nem szeret már...
-Tessék? - döbbentem le - Honnan veszed ezt?
-Régen mindig játszott velem, de most mindig azt mondja hogy nem ér rá.
-Miért elfoglalt? - kérdeztem, holott pontosan tudtam a választ, magától az említett személytől.
-Mert belépett valami hülye tánccsoportba... - fonta dühösen össze karjait, én pedig kivételesen eltekintettem a hülye szótól.
-Ez nem azt jelenti hogy már nem szeret téged Jehyun.
-De igenis azt jelenti! - dobta be a durcát, mire én mosolyogva néztem rá.
-Elmesélhetek neked valamit?
-Uhum! De mit?
-Én is olyan voltam mint Wooyoung. Tudod, mikor 16 éves voltam, felfedeztem hogy szeretek, és tudok is énekelni. Mindig gyakoroltam, és ezért sok embert elhanyagoltam magam körül. Főként a családom, de a barátaim is. Órákat töltöttem azzal, hogy egy-egy hangot el tudjak találni rendesen, majd mikor sikerült, addig gyakoroltam, míg tökéletes nem lett a dal. A fejembe vettem, hogy én igenis sikeres énekes leszek, sok rajongóval, és teltházas koncertekkel.
-Komolyan? - csodálkozott, mire bólintottam.
-Igen. És tudod mi történt? - megrázta a fejét, mire folytattam a történetem-mikor 18 éves voltam, rájöttem mennyire rossz irányba haladtam. Elhanyagoltam mindenkit magam körül, és nem is lettem énekes. Rájöttem, hogy van valami amit jobban szeretek az éneklésnél.
-Mi volt az San Hyung?
-Az olyan pöttöm gyerkőcök, mint te! - böktem meg az orrát.
-És mi lesz ha Wooyoung Hyung már ilyen marad, és nem fog velem foglalkozni többet? - szipogott, miközben egy könnycsepp is legördült arcán.
-Biztos vagyok benne hogy ez nem így lesz Jehyun, ne sírj.
-De te csak 18 voltál akkor... Wooyoung Hyung már 23 éves! - bökte ki nagy hévvel, én pedig nem kicsit lepődtem meg. Wooyoung egyáltalán nem néz ki 23 évesnek. És ez azt jelenti hogy idősebb vagyok nála...
-Nála később jött meg a korszak.
-És ha ez nem csak egy korszak?
-Akkor Wooyoung megtalálta amit igazán szeret, és akkor viszont támogatnod kell! Tudod, ha kicsit lecsendesedik a dolog, játszani fog veled, de ha jól tudom, éppen fellépésre készül - mondtam óvatosan, mire kíváncsian rám emelte szemecskéit.
-Honnan tudod?
-Wooyoung mondta nekem el. Mond csak, láttad már táncolni?
-Uhum! - bólogatott bőszen - Még az interneten is fennt van! Nagyon ügyes!
-Meg tudod nekem mutatni? - kérdeztem kalapáló szívvel, várva a válaszát.
-Igen! Csak be kell írni a Youtubeba hogy Jeong Wooyoung! - bólogatott, mire én azonnal előkaptam a telefonom, és be is ütöttem a nevet. Csupán néhány videóra számítottam, nem egy több mint 10 ezres csatornára, 54 videóval rajta. Elindítottam a legelső videót, majd azonnal ki is nagyítottam.
A képernyőmön megjelent Wooyoung, aki épp nagyon koncentrált a kezdésre, majd elkezdte a táncot. Látszott hogy minden félelem, feszültség eltávozott belőle, és átadta magát a táncnak. Ahogyan én tettem régen a zenének.
A 3 perc hamar elment, ami alatt Wooyoung letáncolta az egész számot, valószínűleg a saját koreográfiájával. Döbbenten néztem a készüléket, nem gondoltam volna hogy ilyen ügyes.
-Ugye milyen jó? - teljesen elfelejtettem Jehyun jelenlétét, így ijedten kaptam rá a tekintetem. Többet kell látnom...
-Igen, az! De gyere pöttöm, mert muszáj aludnod valamennyit. - lepattant a puffról, és a kezem megragadva el is indult.

Visszaérve a terembe azonnal az ágya felé indult, egy nagyot ásítva. Elmosolyodtam a látványra, ahogy bebújik a takaró alá, és a plüssét átölelve be is hunyja a szemecskéit.

Az asztalomhoz visszaülve kerestem meg a fülhallgatóm, hogy még több videót nézzek meg. A korona majd meglesz. Csak nem baj ha nem ugyan olyan...

Az idő csak repült ahogy Wooyoung videóit néztem, és arra eszméltem fel hogy egyre több és több gyerek ül fel az ágyán.
Fél négy...
Kb egy órája bámulom Wooyoungot a képernyőmön, de nem tehetek róla, hiszen vonzza a tekintetem. A mozgása, a szenvedélye, a kinézete... Egyszóval mindene.
Félretéve a telefonom kezdtem el felébreszteni a még alvó gyerekeket, majd az étkezőbe kísértem őket hogy egyenek, mielőtt jönnek értük.

Négy óra felé már elég sűrűn jöttek a gyerekekért. Éppen Mr.Moon felé tartottam, mikor megjelent Yerin.
-Akkor szerzel egy koronát?
-Persze, hiszen megígértem - mosolyogtam rá.
-Kisujj eskü? - tartotta fel említett ujját, amit összekulcsoltam a sajátommal.
-Kisujj eskü - boldogan ölelt meg, majd elfutva az apukája nyakába ugrott. Mentem volna hogy köszönök, de aztán belépett Ő. Intettem egyet Mr.Moonnak, majd azt vettem észre hogy Wooyoung egyenesen felém jön.
-Helló! Jehyun merre van?
-Még játszik, mert szeretnék veled beszélni. - mondtam ki azt, amit sikeresen összekapartam. Wooyoung meglepett tekintettel fürkészett, mire alkarját megragadva húztam odébb egy kicsit.
-Hallgatlak.
-Jehyun úgy érzi hogy nem szereted, mert nem játszol vele - mondtam ki gyorsan, mintha egy sebtapaszt tépnék le. Azt hittem hogy mindent tagadni fog, de ehelyett kínosan kezdte vakarni a tarkóját.
-Igen, ez így van...mostanában nagyon elhanyagoltam, mert sokat készülök. A fellépésre, meg a bajnokságra...
-Bajnokság? - ragadtam ki egy szót, mire mosolyogva nézett rám.
-A tánctanárom benevezett egy bajnokságra, ami jövő hónapban lesz. Minden energiám erre szánom szinte, mert fontos nekem ez a verseny.
-Akkor biztos ügyes lehetsz!
-Nagyon remélem hogy így van - nézett a szemembe. Valahogy, a szemeibe nézve nem tudtam neki hazudni.
-Valójában megnéztem pár videódat a pihenő időben. Jehyun mondta hogy hogy talállak meg, gondoltam megnézem. És szerintem iszonyat tehetséges vagy! A tánctanárod jól tette hogy benevezett.
-Oh! Köszönöm... - pirult el egy kicsit, valószínűleg velem együtt. Jehyun pedig ezt a pillanatot választotta hogy megjelenjen.
-Sz-szia Jehyun mehetünk? - kérdezte Wooyoung miközben rendezni próbálta arcvonásait.
-Igen, mehetünk - hallottam hangját - San hyung valami baj van? - kérdezte, hiszen a fejem lehajtva álltam mellettük.
-Persze, minden okés - erőltettem egy mosolyt az arcomra. Végülis csak az előbb vallottam be a srácnak akit kedvelek, hogy egész délután őt bámultam. Mindegy.

Csendben figyeltem ahogy Wooyoung feladja a cipőt a gyerkőc lábára, majd mosolyogva kezet fogtam Wooyoungal, és adtam egy pacsit Jehyunnak is.
Megfordulva indultam volna vissza a terembe, csakhogy meghallottam a nevem.
-Te figyelj, San! - megfordultam, ahol Wooyoung Jehyun kezét fogva nézett rám.
-Igen?
-Ne dobjalak haza? Kocsival vagyok. - azonnal elpirultam a felajánlásra. Szívem szerint azonnal igent mondtam volna, csakhogy volt pár zavaró tényező.
-N-nem kell köszönöm. Biciklivel vagyok, és még van itt pár gyerek. De nagyon köszönöm! - bólogattam, mire ajkát harapva bólintott.
-Akkor viszlát holnap! - intett, majd megfordulva kisétáltak. Holnap...