Utókor A múlt árnyékában

3.

 Körülnézek. A szoba csodálatos, a kanapéból kilátni az utcára. A plafon olyan magasan van, hogy talán még ha a tanárunkat megdupláznánk akkor sem érnénk fel. Pedig ő aztán nagyon magas, majdnem három méter, ezért is nem dolgozik a bányákban, mert nem férne be azokba a kicsi járatokba, pedig igazából nem túl okos. A falon végig képek lógnak, állatokról, erdőkről, néhányat meg nem lehet felismerni akárhogy is nézi az ember. A nappaliból négy szoba nyílik, két háló, egy konyha és egy fürdő. 

Odamegyek Galehez ő is a szobát bámulja, de láttam, közben néha, nem is olyan ritkán, rám néz.

-Nagyon szép.-mondom. Gale pedig elnéz az egyik erdőt ábrázoló képről.

-Nem gondolod, hogy kicsit túl mű?-kérdezi szomorkásan-Semmi friss levegő nincs és egy ideig biztosan nem mehetünk el innen.

-Szerinted tényleg bajban vagyunk?-kérdezem félősen és erre átölel.

-Lehet.-mondja-Ezért is kell vigyáznunk magunkra, főleg rád, mert ha elkapnak minket akkor fegyver leszünk anyáék ellen.

Olyan komoly a hangja és olyan szomorú. Mi az, hogy főleg rám? Azt hiszi, hogy elszöknék és akkor elkapnak. Én erre sosem lennék képes!

Valaki bejön az ajtón, hátranézek, egy fekete hajú nő az furcsa szürke ruhában.

-Jó napot!-köszön és pukedlizik. Körülnéz aztán megáll a szeme anyán.-Ön biztos Katniss Everdeen, én vagyok a szobalányuk.

-Hogy hívnak?-kérdezi anyu valami furcsa hangsúllyal, mint hogyha megkönnyebbült volna.

-Laila.-válaszolja a szobalány.-Hozhatok valamit?

-Nem köszönjük.-válaszol apa, ezzel Laila köszön aztán elmegy.

Lefekszünk aludni. Egy szobám van Galelel, de ez nem zavar, sőt megnyugtat, hogy a közelemben van. Megpróbálok aludni, de végig Androméda jár a fejemben. Mit akarhat anyától? Bosszút persze, de miért most? És ez nem fair nem használhat minket fegyverként anya ellen. Megfogadom, hogy nem fogok kimenni a lakrészből semmi esetre.

Felkelek kimászok az ágyból és felöltözök. Gale már nincs a szobában, úgyhogy kimegyek a nappaliba. Ott sincs úgyhogy kezdek féli.

Gale?-suttogom és kimegyek a folyosóra, szerencsére ott van és Haymitch-csal beszélget. Odafutok hozzá és átölelem először meglepődik, de aztán viszonozza az ölelést.

-Már azt hittem eltűntél.-mondom mérgesen, de közben mosolygok.-A szívbajt hoztad rám Gale.

Köszönök Haymitchnek aztán reggelizünk és hármasban beszélgetünk, anyáék még alszanak úgyhogy nem szabad őket zavarni mert az utóbbi időben szinte semmit nem aludtak, úgyhogy rájuk fér. Laila hoz nekünk forrócsokit Haymitchnak pedig pálinkát, aztán megkérem, hogy maradjon velünk és meséljen a Kapitóliumról. Eleinte nem akar, de végül beleegyezik és leül mellém.

-A Kapitólium nem sokat változott a második lázadás óta.-meséli-De néhány lényeges változtatás azért becsúszott. Számomra a legfontosabb, hogy már nem használnak Avoxszokat.

-Az mi?-szólok bele.

-Az Avox egyfajta rabszolga volt, olyan emberek akik valami fajta bűnt követtek el. Kivágták a nyelvüket büntetésül.-összerezzenek. Hogy lehet valaki ennyire kegyetlen, erről anya nem mesélt.

-Anyátok egyik barátját Darius is Avoxként végezte mert meg akarta védeni Galet.-mondja szomorúan Haymitch, gondolom nem  a bátyámra célzott hanem anya vadászpartnerére-Darius békeőr volt, de nem csukta le Katnisst a vadászatért hanem inkább megvette tőle a vadhúst, én is jóban voltam vele. A második viadalon ő volt Katnissék szolgálója, Snow ezzel is meg akarta gyengíteni anyátokat. Végül megölték, ez apukátok átprogramozásához tartozott, őt akarták vele megfélemlíteni.-bólintok, Gale Haymitchre néz, a férfi szeme tele van könnyekkel.

-Ezt a történetet még nem hallottam.-mondja halkan Laila, aztán folytatja.-A másik fontos szabály, hogy a körzetek már egyenjogúak és nincsenek elnyomva bár ezt biztosan tudjátok. Ez persze azt is jelenti, hogy a Kapitóliumiaknak is mértéket kell tartani, és ez ,még nem mindenkinek megy.