Utókor A múlt árnyékában

4.

 Már három napja rostokolunk ebben a szobában, közben Gale bácsi is megjött, így hívjuk anya régi vadászpartnerét. Anya sokat beszélget vele és olyankor mindketten sírnak. Apa szinte végig Haymitchal van én pedig Galelel és Lailával beszélgetek. Most is.

-Nagyon hiányzik a friss levegő.- panaszkodik Gale, már nem először, és persze én teljesen meg tudom érteni.

-Van ezen az épületen egy tetőterasz, nagyon szép a kilátás a városra, és persze friss levegő is van.-meséli Laila.

-Nagyon csábító.-mondja Gale és annyira reménykedő a szeme. De persze nem megyünk sehova és ezt ő is tudja.

-Nem szabad Gale, én is szeretném, de nem szabad, tudod.-a bátyám bólint, de a szemében látom, hogy nagyon hiányzik neki az erdő, és nekem is.

Lailának el kell mennie úgyhogy ketten maradunk.

-Mi lenne ha kimennénk? Csak egy kicsit.-Gale hangja izgatott és reménykedő, meg talán egy kicsit csíntalan is.

-Én is szeretnék Gale, de tudod, hogy nem szabad.-Válaszolom.

-Rue, kérlek, csak egy nagyon kicsit, Androméda még nem jelentkezett újra, lehetetlen, hogy pont most kerüljön elő.

Muszáj igazat adnom a bátyámnak, úgyhogy bemegyünk a szobánkba és felöltözünk. Kisurranunk a folyosóra, anyáék Gale bácsi szobájában beszélgetnek ezért elég könnyen eljutunk az ajtóig. Gale kinyitja, de az őrök megállítanak minket.

-Hova, hova?-kérdezi a magasabbik.

-Csak egy kis friss levegőt akartunk szívni, mert otthon minden nap az erdőben vadásztunk, itt meg négy napja egy szobában rostokolunk.-mondja Gale.

-Rendben, de elkísérlek titeket.-mondja az őr és beenged minket a liftbe. Felmegyünk a tizedikre és még egy lépcsőn is fel kell menni, de kint vagyunk. Levegőn. És tényleg csodás a kilátás. Mélyen beszívom a levegőt és odafutok a korláthoz.

Egy ideig így állunk aztán egy furcsa hangra leszek figyelmes.

-Mi ez?-kérdezi Gale, a hangja teljesen visszaadja az én pánikomat.

-Egy légpárnás.-feleli az őr és teljesen elsápad.-Gyorsan bújjunk be a bokorba.-megtesszük amit kér és várunk. A légpárnás leszáll a tetőre és fehér egyenruhás katonák szálnak ki belőle, utánuk pedig Androméda. 

-Keressétek meg a gyerekeket! Ők a legjobb alanyok a zsarolásra.-adja ki parancsba, én meg ledermedek. Tehát igaz, minket akarnak. Gale átölel és simogatja a hajamat. Néhány katona itt marad őrködni a többi lecsörtet a lépcsőn. Félek. A szívem annyira hangosan kalapál, hogy lehet, hogy hallják. És mintha tényleg így lenne a közelünkben álló katona odajön a bokorhoz. Nem mozdulunk még levegőt sem merek venni nehogy meghallja, de mintha látna benyúl a bokorba és megfogja a pólómat a nyakamnál. Felemel, ahogy meglát elvigyorodik.

-Szia kislány.-mondja azt odakiált Andromédának hogy megtalált. Erre az őr feláll és a katonára szegezi a fegyverét.

-Tedd le a kislányt vagy lelőlek.-de még választ sem kap mert valaki hátba lövi és földre rogy. Jön egy másik katona is és Galet ráncigálja ki a bokorból. Megbeszéltük, hogy ha az egyikünket elkapják a másik elbújik és riasztja anyáékat, Gale betartotta, de mégis elkapták. Bevisznek minket a légpárnásba és egymás mellé odabilincselnek a falhoz.