Gyengéd érzelmek

Távol tőled - Első

Szóval már több, mint négy hónapja nem beszéltünk.

Egyetlen egy szót sem.

És hogy hogy viselem?

Egyre jobban.

Azonban fogalmam sincs, hogy vajon miért vetett véget a kapcsolatunknak, minden előzmény nélkül.

Röviden: Semmiért.

Hosszabban: Szerinte eltávolodtunk egymástól.

Ami szerintem nevetségesen sz*r indok a részéről, mert én egyáltalán nem éreztem, ilyesmit sem most sem bármikor máskor az egész kapcsolatunk alatt, pedig én aztán a legapróbb dolgokat is képes vagyok túlreagálni.

Vagy lehet épp az a baj, hogy a jelentéktelen sz*rságokat észreveszem viszont a valós problémákat, melyek szinte kiszúrják a szememet, és hatalmasabbak, mint egy felhőkarcoló, azokat egyszerűen nem látom.

Lehet.

Szóval momentán szingliként tengetem a mindennapjaimat.

Ami, ha belegondolunk nem feltétlen egy negatív dolog, mert így van alkalmam kiélvezni az élet minden pillanatát.

Nem mintha ellenkező esetben nem így lenne.

Nekem aztán nem tilt meg senki, semmit.

(Max az anyám.)

Mert ha én megszeretnék inni valamit a barátnőimmel, vagy elszeretnék menni egy koncertre (az RHCP idén a turnéja során ellátogat hozzánk, Svájcba is) akkor meg is iszok valamit a barátnőimmel és el is fogok menni, arra a koncertre.

Ha pedig véletlenül megcsalnám az aktuális párom az az ő hibája lenne, mivel nem volt elég érdekes a számomra.

Nehogy komolyan vegyétek, csak viccelek.

Néha tényleg elgondolkozom, hogy hogy a francba lehetnek nekem érzéseim.

Értitek? Nekem.

Valós érzelmeim.

Vagyis lehettek.

Vagyis voltak.

Vagyis vannak...

Vagyis nem tudom.

Túl sok a vagyis.

Éppen a Riverdale 3. évad 16.-ik részénél tartottam, miközben popcornt zabáltam ipari mennyiségben (azaz két jénai tállal, mert sorozat maratont tartok), amikor csengettek.

Mivel egyedül tartózkodtam a házban, így kénytelen voltam lebattyogni, ajtót nyitni.

Felvettem a nyuszis mamuszom és egy vékonyabb pulcsit, mert egy szakadt fekete AC/DC-s pólót viseltem, egy kis megszáradt sajtszósszal megspékelve.

Közben lelkileg felkészültem rá, hogy a héten már a harmadik hittérítőt küldjem el, melegebb éghajlatra.

Azonban az idős nénike és az anyaistenes katalógusa helyett, a legjobb barátnőm, Jasmine fagyoskodó látványa fogadott.

- Szia! - borult a nyakamba azonnal.

- Szia, hát te? - kérdeztem meglepve, ugyanis
nem számítottam Jasmine megjelenésére.

- Én csak úgy jöttem. - mondta és "félrelökve" engem belépett a házba.

- Baj? Ugyanis, majd megfagytam idefelé, szóval mostmár nem mozdulok el innen, hacsak nem hívsz nekem egy helikoptert és nem szállítasz haza. - mondta.