Hullámok hátán

6. fejezet

Perry izgatottan figyelte, ahogy Matt a habokat szeli. Tudta, még nem teljesen tisztult ki a feje, de így is ügyesen mozgott. Hatalmas tapsvihar fogadta a mutatványát. Vigyorogva jött ki a vízből, és meghajolt, majd Perryhez sétált.

– Na, milyen voltam?

– Fantasztikus, mint mindig. Nagyon büszke vagyok rád – mosolygott.

– Köszönöm.

Negyed óra múlva a versenyzők izgatottan álltak egymás mellett. A zsűri elnöke beszédet mondott, megköszönte mindenkinek a részvételt, a közönségnek pedig a szurkolást, aztán kezdődhetett a díjak kiosztása. A harmadik helyezett egy Mary O'Malley nevű lány lett. Alig volt fiatalabb Mattnél. Aztán következett a második helyezett. Perry arcára fagyott a mosoly, mikor meghallotta Matt nevét. Úgy érezte, mintha leforrázták volna. A fiúnak ez volt az utolsó esélye, hogy valóra váltsa az álmát, és nem sikerült. Figyelte, ahogy átveszi az érmet, de arcán nem látott szomorúságot. Miután kihirdették a legjobb nevét, aki megkapta a kupát, a tömeg lassan kezdett szétszéledni. Matt mosolyogva közeledett felé.

– Hé, mi a baj? – nézett rá értetlenül.

– Nem sikerült – motyogta. – Az álmod.

Matt elmosolyodott, majd szorosan átölelte.

– Tudod, ma emlékeztetett valaki arra, hogy talán van fontosabb is, mint megnyerni egy versenyt.

– Még akkor is, ha ez volt az álmod?

– Még akkor is.

Este önfeledten nevettek, miközben együtt próbálták összeütni a vacsorát. Merőben megnehezítette a helyzetet, hogy ajkaik szinte sose akartak elválni. Mintha mágnesként vonzották volna egymást.

Vacsora után lezuhanyoztak, és mikor Matt belépett a szobájába, meglepődve vette észre, hogy Perry az ágyán ül.

– Minek köszönhetem a látogatást? – kérdezte komolyan, leplezve örömét. Perry azonnal elpirult.

– Én... Én csak... – habogta.

– Nyugi – mosolyodott el a fiú, miközben odasétált hozzá –, ha nem vártál volna itt, már az ajtódban állnék – hajolt le hozzá, hogy megcsókolja. Aztán lassan ledöntötte az ágyra.

Ajkaik mohón keresték a másikét, nyelveik tüzes táncba fogtak. Ujjaik sóvárogva érintették a másik bőrét. Matt türelmetlenül húzta le Perry pólóját, és támadta meg nyakát, mellkasát ajkaival. Ő pedig kéjesen nyögött fel, ahogy a fiú hozzásimult, és megérezte keményedő férfiasságát.

Amint meztelen testük összesimult, Perry újra érezte mindazt a melegséget, melyet kilenc éve nem kapott meg senkitől. Matt vágyakozva csókolta, ölelte, kényeztette, és ő könnybe lábadt szemekkel fogadta magába szerelmét.

– Fáj? – kérdezte aggódva a fiú, mikor meghallotta felszisszenését.

– Egy kicsit – zihálta. – Már régen nem szeretkeztem – suttogta.

– Akkor hagyd, hogy a fellegekbe repítselek – simult ajkaira, és lassan mozogni kezdett, miközben Perry férfiasságát izgatta. – Így már jobb? – nézett rá tüzes tekintettel.

– Igen – remegett meg a teste. Karjaival átölelte a fiú nyakát, és fa ülébe súgott. – Neked is jó? – kérdezte félve.

– Hát persze – mosolyodott el, és még mélyebbre lökte magát. – Sokkal jobb, mint ahogy elképzeltem.

~

Január harmadikán Perry belépett Albany egy kis kávézójába. Jack már ott ült az egyik asztalnál, és kávét ivott. Mikor felemelte a tekintetét, elmosolyodott.