Hullámok hátán

2. fejezet

Perry Matt lakásának vendégszobájában állt, a ruháit pakolta el. El se akarta hinni, hogy ő ebbe beleegyezett, azt meg még inkább nem, hogy rá tudta venni a fiú anyját, hogy engedjen fia óhajának. Kedves embernek tűnt, de Matt betegsége túlzott óvatosságra intette. Úgy akarta megvédeni, hogy ketrecbe zárta, és nem foglalkozott a fiú igényeivel. A legjobb szándék vezérelte, de talán épp ez vakította el teljesen. Szerencsére a hír, hogy Perry orvos, és figyeli fia minden lépését, némileg megnyugtatta, bár kissé furcsállta, hogy egy idegen költözik rögtön Matt otthonába. A végső lökést persze az adta, mikor meghallotta, hogy Perry menekítette ki fiát a halál torkából.

– Hé – kopogott be Matt –, készíthetem a vacsorát?

– Az jó lenne – tette tenyerét korgó hasára.

Még a hotelből jövet vásároltak be. Úgy tűnt, a fiú mindenkinél boldogabb. Milyen furcsa, míg másoknak a kórház pokol, neki az a mennyország, az egyetlen hely, ahol embernek érezte magát.

Mikor kisétált a konyhába, megcsapta a sülő hús illata. Hasa oroszlánként üvöltött fel.

– Mindjárt kész van – mosolyodott el ezen Matt. – Eszembe se jutott, hogy éhes lehetsz. Máris túl sokat foglalkoztál velem – kuncogott.

Perry zavarba jött, de az a mosoly most rendkívül jólesett neki.

Miután megvacsoráztak, Matt körbevezette. Megmutatta a szobákat, a családi képeket, és egy kis tárolóhelyiségben néhai nagybátyja legféltettebb kincseit, a szörfdeszkákat.

– A mainak persze most biztos lába kélt – sóhajtotta –, pedig az volt az egyik kedvencem. De még itt vannak ezek – simogatta meg őket. – A nagybátyám minden második évben vett egyet. Azt mondta, a fiainak veszi, de végül agglegényként halt meg, és rám hagyta őket. Tudod, ő tanított meg szörfözni. Olyan figurákat tudott, hogy csak lestem. Ő volt a példaképem.

– És mi történt vele?

– Három éve elvitte egy szívroham, legalábbis ezt mondták. Egyedül élt itt, senki nem segített neki. Én találtam rá másnap – motyogta. Perry vigasztalólag megpaskolta a vállát.

– Már biztos fent vár, és szeli a mennyei habokat.

– Meglehet – mosolyodott el. – Első dolgom lesz kihívni egy versenyre, hogy megmutassam, mennyit fejlődtem.

– Biztos meg fog lepődni, milyen ügyes lettél. Láttam, mit csináltál, hihetetlen volt.

– Ó, az az egyik legkönnyebb mutatvány, de köszönöm – vigyorgott.

Perry értetlenül nézett rá. Ha az volt a legkönnyebb, vajon milyen lehet a legnehezebb?

~

Perry nehezen tudott elaludni éjjel. Telefonjára gondolt, amit a bőröndben hagyott, és esze ágában sem volt bekapcsolni, majd Rá gondolt, hogy vajon felhagyott-e azzal, hogy találkozzon vele?

Reggel csörömpölésre ébredt. Szemei azonnal kipattantak, és futott a konyha felé.

– Jól vagy? – kérdezte aggódva, ahogy belépett.

– Sajnálom – nézett rá Matt bocsánatkérően –, véletlenül kicsúszott a serpenyő a kezemből.

– Semmi baj – fújta ki magát. – Azt hittem, összeestél.

– Hogy megnyugtassalak, elmondanám, hogy eddig havonta csak egyszer volt rohamom.

– Ez még nem jelent semmit.

– Tudom, tudom, csak jó lenne hinni, hogy a hónapban már letudtam a dolgot – viccelődött.

Perry meglepődött. A tegnapi fiú, aki megtörten feküdt a kórházi ágyon, szinte kinyílt. Talán az érzés, hogy szabad lett, hogy azt csinálhatja, amit szeret, ilyen hatással lett volna rá? Úgy nézett ki, mint egy teljesen egészséges ember, nem pedig egy olyan, aki pár hónap múlva jobb létre szenderül.