LIFE WITH MANUEL |ABBAHAGYVA|

9.rész

Manuel hazakísért. Be mentem a házba aztán hallottam hogy csörög a telefonom. Manuel hívott.
-mi az?-kérdeztem
-gyere ki az ajtó elé.-utasított.
-oke?-mondtam.
Kimentem majd megöleltem.
-gyere inkább hozzám.-mondta.
-tényleg? De nem zavarok?
-dehogyis. Tudom hogy Alexa rossz szemmel néz minket ezért nem szeretném ha valamivel megbántana.
-jaj. Oké. Én is jobban érzem magam ha veled vagyok.-bujtam hozza.
-akkor menjünk.-fogta meg a kezem.
Elindultunk Manuel lakásához ami egy tömbház volt. Nagyon nagy volt a lakás. Imádtam. Leültünk a kanapéra. Manuel megfogta a kezemet és bele nézett a szemembe.
-figyelj ,Aletta én nagyon sajnálom hogy miattam ilyen helyzetekbe kerülsz hogy még nyugodtan az utcára se tudsz kimenni.
-nem te vagy a hibás. Ne törődj vele, tudok vigyázni magamra.
-nem érdekel, de nem ismétlődhet meg ez újra. Gondoskodni fogok róla hogy ne forduljon többé ez elő.
-nyugi megoldjuk.-csókoltam meg.
Ezután megnéztünk egy filmet ami 2 órás volt és nem emlékszem a végére mert belealudtam. Mikor felébredtem Manuel ágyába kelltem fel egy ismeretlen,tágas szobába. Aztán megcsörrent a telefonom. Alexa volt a kijelzőn. Felvettem.
-te meg hol az istenbe vagy???-szólt bele dühösen.
Nem tudtam mit válaszoljak erre: elmondjam hogy Manunal vagyok vagy letegyem a telefont és hazamenjek?
Végül arra a döntésre jutottam hogy inkább elmondom az igazat.
-Manunál de megyek haza ne idegeskedj.
-Micsoda??? Oda mertél menni?? Ilyenkor?? Elment az eszed?? Aletta!!-akadt ki.
-nyugi ,tudok vigyázni magamra. Semmi baj. Manu hazakísér. Otthon találkozunk. Nyugodj le!!-s azzal letettem a telefont.
Erre bejött Manuel.
-jól vagy?-kérdezte.
-igen jól de mostmár haza kell mennem.-feleltem.
-oké. Hazakisérlek.
-jaj nem kell köszi hazatalálok.-nevettem.
-hazakísérlek pont.-jelentette ki.
-rendben.-nem is mertem ellenkezni, ahogy ezelőtt sem tudtam, mivel ő nagyon határozott.
Segített fel venni a kabátom majd a cipőmet is felhúztam. Addigra már ő is felöltözött melegen.
Kiléptünk a kapun majd úgy elvoltam a gondolattal hogy mit mondok majd a nővéremnek hogy megsíkultam majd leestem és majdnem lerántottam Manut a hideg földre.
-jujjj jól vagy??-húzott fel Manu a hideg földről hogy nehogy megfagyjak, én pedig szakadtam a röhögéstől hogy hogy tudok ilyen béna lenni mindig a közelségében.
-ne röhögjél. Még a végén megsérülsz és kénytelen leszel elfogadni a tényt hogy én kell ápoljalak.-nevetett cukin, én pedig akarva akaratlanul elpirultam, alig tudtam megszólalni zavaromba.
-öö eltudnál viselni olyan sokáig egy zárt helyiségben?-kérdeztem nevetve.
-még szép. -mosolygott. Mindig számíthatsz rám.
-ez nagyon aranyos tőled.-néztem a szemébe,eközben nyomott egy puszit a homlokamra,aztán tovább indultunk.
Nagyon elrepült az idő már a házunk előtt voltunk. (Mikor vele vagyok mindig repül az idő😊)
Megköszöntem hogy hazakísért majd megfordult és láttam ahogy eltűnik a sötét utcában..csodálkoztam benne.
Aztán kis idő múlva beléptem a házba.
Remélem hogy alszik Alexa.-nyugtattam magam hogy ne kelljen magyarázkodnom neki mert túl fáradt voltam ahhoz.
Hát nagyot tévedtem mert mikor Alexa meglátott rögtön letámadott a kérdéseivel.
-miért csinálod ezt?? -kérdezte felületesen.
-mit? Szeretek vele lenni nagyon! Ezt te nem értheted hisz nem te érzed és nem te vagy az én helyemben. Ez olyan elmagyarázhatatlan érzés.
-ahjjjjj naaa. El se hiszed hogy mennyire csillog a szemed mikor róla beszélsz. Tényleg látszik hogy nagyon megkedvelted. Én. Nem szeretnélek elválasztani titeket egymástól és nem szeretnék nektek rosszat sőt a legjobbakat szeretném hisz a hugom vagy de csak értsd meg hogy féltelek nagyon.
-de nincs miért. Már megmentett többször is.
-de sose bocsájtom meg ha megbánt téged.
-nem fog. Higyj nekem! -azzal megöleltük egymást.
Elmentünk aludni és én mosolyogva aludtam el....

(Remélem hogy tetszett ez a rész❤)
Várjátok a folytatást?