LIFE WITH MANUEL |ABBAHAGYVA|

8.rész

Bementem a házba mikor Alexa jött szembe.
-te meg hol voltál? Ja várj. Kitalálom. Megint Manuellel mászkáltál??
-Alexa, az én életem oké? Hadd döntsem el hogy kivel szeretnék lenni.
-oh bocsánat. Amugy ne hidd hogy annyira érdekelsz.
Én megvontam a vállam majd felmentem a szobámba. Nekikezdtem olvasni egy csúcs izgi könyvet amivel kb.1 órát elvoltam. Már teljesen el voltam szédülve a sok olvasástól és ezért kimentem az utcára egyet sétálni.
Már tél van és tele van az egész mindenség fehér pihe puha hóval amit imádok.
Kicsit jeges volt az út de nem érdekelt.
Mikor betértem egy utcába 3 ismerős arc jöt szembe velem. A vér megfagyott bennem. Ezek azok a srácok akik rátámadtak Manura. De eszembe jutott hogy már nem akarják megverni. Nem is figyeltem nagyon rájuk csak elmentem szépen lassan mellettük. Az egyik oda nézett hozzám.
-hé figyeljétek. Ez nem az a csaj aki Manuellel volt?-fordult oda a többiekhez.
-dedee ez a barátnője.-nevettek.
Nem nagyon akartam figyelni rájuk de az egyik odajött hozzám és szorosan megragadta a kezem.
-auu mit akarsz?-ilyedtem meg.
-hol van a pasikád?-kérdezte mérgesen.
-nem tudom. De te mit akarsz tőle??
-még mindig ugyanazt.-nevettet majd komolyabra fogta.
-mi?? Nekem Manu azt mondta hogy békén hagyjátok!
-haha csak szeretné.-nevetett.
-mii??? Ne már..-kezdtem el sírni.
-ne itt sirjál-orditott rám.
-ezt nem hiszem el..-sirtam tovább.
-hé haver. Hagyd már. -jött oda egy másik pali.
-mi van véded??-kiájtott rá az aki megragadta a kezem.
-nem. Csak ne bántsunk egy lányt. Engedd el!
-én ugyan nem. Jól tudjuk vele zsarolni Manuelt ha elraboljuk.
-mi nee hagyjatook!-kiájtottam sírva.
-tesó térj már észhez.-mondta a másik.
Aztán egy nem várt dolog történt. Odalépett egy srác és annak a srácnak aki még mindig szorította  a kezem bé akart húzni egyet.
-engedd el! -kiájtott rá és a hangjából megitélve egy kő esett le a szívemről (ismét). Manuel hangja volt az.
-oh hát ki van itt? Az emlegetett szamár.-mondta a srác s a kezem elengedte és lelökött a földre.
-mit akarsz tőle te állat??-kiájtott Manuel. Vigyázz magadra!
-oh ki fenyeget.
-ki??-azzal Manuel be akart huzni egyet a fiúnak de én visszatartottam.
-ne Manu. Gondolkozz. Hagyd rá. Idiota. És menjünk innen.
-Aletta fuss el.
-nem megyek el nélküled!
-Aletta nyomás!!-kiájtott rám mire én vettem az adást és elfutottam a másik utcába ahol Manut vártam.
-ha mégegyszer találkozunk a rendőrségen végezitek.-és azzal eljött ő is .
Szerintem a fiúk megijedtek mert nem mertek megszólalni se.
Manu odafutott hozzám.
-hé jól vagy?-ölelt meg.
-igen. És te??
-én is. Ne félj. Nem bántanak.
-de te azt mondtad hogy megbeszéltétek..-néztem lefele.
-muszáj volt..nem akartam hogy félj. Sajnálom..-mondta őszintén Manuel.
-nem haragszom de máskor mondj el mindent!!-mondtam.
-elmondok.-igérte meg. Most gyere hazakísérlek.
-rendben.