LIFE WITH MANUEL |ABBAHAGYVA|

11.rész

☆2 nappal később☆
Mánuel felhívott telefonon és közölte, hogy kell menjen Edinához. Igazából rettenetesen fáradt, álmos voltam, de ez a hír hallatára rögtön ki is ment az álom a szememből.
-Mi már most? Ilyen hamar?- habogtam
-Hát igen, minél előbb kész kell legyen, mint ahogy hittem!
-Hát nagyon hamar jött. De oké, rendben.-szomorúan mondtam
-Majd hívlak mikor végzek és arra fele megyek, látni akarlak!
-Én is alig várom, hogy láthassalak.
Igazából tegnap este váltunk el egymástól, de már úgy tűnik mintha ezer éve nem láttam volna és iszonyatosan hiányzik.
-Szia, Aletta.- tette le a telefont.
Hát nem tudtam reggelizni sem, annyira ideges voltam. Mind az járt az agyamban, hogy vajon épp ebben a pillanatban mit csinálnak. Tényleg szüksége van Edinának Manura vagy csak ismét elakarja csábítani? Tudom jól, hogy nagyon sok mindenhez ért Manu, de abban biztos vagyok, hogy még ezernyi szakembert tudott volna hívni! A nap további részében semmit sem csináltam. Egyszerűen nem tudtam semmit sem normálisan befejezni amibe bele kezdtem, mert mindig a gondolataim Manuékra ugrott és ez elvette a figyelmem a munkáról. Ez miatt inkább felraktam egy filmet és a kanapén betakarózva néztem egy jó nagy csésze meleg teával a kezemben.
Mikor már szürkönyödött a telefonom kijelzőén megjelent Manu. Rögtön fel is vettem.
-Halii! Kész vagy?
-Szia, szerelmem! Igen most ebben a pillanatban végeztünk. Nagyon komplikált dolgot talált ki Edina ezért még jó pár napig elfog tartani. Ezért most nem tudok feléd menni és ma nem tudunk találkozni, mert be kell menjek a nagyvárosba ezt azt el kell intézzek.
A hír hallatára, amit Manu ejtett ki a szájából nagyon rosszul esett. Egész nap csak rá vártam, hogy már láthassam s erre fel közli most, hogy nem tud jönni. Csak is Edina miatt. Áh, nem hiszem ezt el! Ezt biztos nem! Az a lány miatt van az egész! Aztán bánatomban elaludtam.
-Haló, kicsim. Jó reggelt- ébresztett Manu miközben a hajamat símogatta.
-Ó, szia Manu. Hát te? Mit keresel itt?
-Jöttem hozzád. Az este nagyon rosszul éreztem magam amiatt, hogy nem tudtam jönni.
-Jaj, nincs semmi baj,teljesen megértem.-mondtam álmos hangon
-Rendbe fogom hozni!
-Szeretlek Manu!
-Én is szeretlek, Aletta! Nagyon fontos vagy nekem.

○Mánuel szemszöge○
Tényleg rettenetesen szégyenlem magam amiatt, hogy megígértem Alettának, hogy találkozunk és nem tudtam elmenni. De mindent befogunk pótolni! Nagyon fontos személy nekem Aletta és nem hagyhatom, hogy a munka vagy akármi eltávolítson minket egymástól. Siettem a megbeszélésre Edinával. Nagyon késésben voltam és annyira csúsztam a síkos úton, hogy majdnem leestem. Oda is értem. Edina nagyon kicsípte magát a kelletinél jobban. Nem tudom ez mit akar jelenteni. Mikor szakítottunk akkor én mindent lezártam vele kapcsolatban és el is mondtam neki. Akkor úgy tűnt hogy meg is értette. De most nem tudom mi ütött belé. Annyit kedveskedik és most ez a kinézet. Hát nem tudom mit gondol. De ha azt gondolja hogy Ő és ÉN, MI leszünk nagyot téved. És semmit se akarok tőle már.
-megcsináltad amit a tegnap megbeszéltünk?-kérdeztem.
-ah hát nem, azt akartam,hogy ketten csináljuk meg.-közeledett.
-tudod jól hogy szorít az idő és nem tudok mindennap jönni. Ne várj mindig engem hogy én csináljam meg helyetted.-magyaráztam.
-jolvan naa.-mondta nyálasan. De most tegyük férre azt a szöveget. Foglalkozzunk inkább magunkal.-mondta
-hogy érted hogy magunkal? Ezt nem értem.
-hát tudod te jól..