Éteri hableány jelenik meg, a fénylő tenger habjai közt. Keres valakit, ki nem látja őt. Búsan szeli a habok mélyét, keresve őt. Ereje csak rá vár, mégsem látja. Szeretné, oltalmazná gyenge testét, de nem találja.
Ködbe burkolózva várja lelke a vígaszt, mit meg, nem talál.
A kereső lélek fénynyalábjai megérintik őt a köd mélyén, és meglátja a haldoklót. Segítene neki, de eltaszítja. Ahogy hozzá ér megfáradt lekéhez, keze megég, de folytatja munkáját, mit sem törődve sebével. Fontosabb neki e gyenge test, mint a saját teste biztonsága. Oly mérhetetlen szeretet veszi körül a tengeri lény, amely meggyógyíthatná szeretett madárkáját. Ő mégis eltolja. Nem engedi a közelébe. Bársonyos énekét, nem hallja meg, mely hívja őt. Csak szenved árván, magatehetetlenül.
YOU ARE READING
Gondolataim a világnak
RandomNem vagyok a világ legtökéletesebb embere, de próbálok magamból minél többet kihozni. Ha lehet mondani, a maximumot. Az én fejlődésem, vagy épp előrehaladásaimat szeretném megosztani, ami segíthet másoknak is. Biztos vagyok benne, hogy nem mindenki...
