5. Bűntudatra ébredve

22 3 2
                                    

   Fájdalmas az, ha egy szerettünk kelt bennünk bűntudatot, igaz? Na ezzel élve, a folyamatos önmarcangolás éles  fajdalmával a legszörnyűbb. Sajnos az így nevelkedett gyermekekből, bántalmazó felnőttek válhatnak. Én is ez ellen kűzdök, minden erőmmel. Normális életet akarok, mint egy átlag ember. Nem rég történt, hogy egy szerettem bántottam. Nem szándékos volt, de elvakított az aggódás és a düh. Ez rajta csapódott. Sosem akartam bántani, nem csak őt, senkit. Mindigis féltem a bennem lakó szörnytől, és most előbújt mély relytekéből. Belemélyesztette hatalmas karmait, az általam legszeretettebb személybe. Nem tehettem ellene semmit. Előbb-utóbb úgy is rájött volna, milyen is vagyok valójában. Csak reménykedni tudok, hogy egyszer megbocsátást nyerek nála. Mert addig, fáradt lelkem megnyugvást nem találhat. Jóvá szeretném tenni, ha azt kívánnád, a csillagokat is lehoznám neked. A világ összes szeretetét neked adom. Te vagy a nappalom és az éjem. Nélküled egy üres doboz vagyok. Te töltesz meg szeretettel, tudtodon kívűl.

Remélem magadra ismersz!

Gondolataim a világnakTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon