Egy új kezdet

1. Az Utazás

Az idő elteltével Sakura érezte hogy nincs miért itt maradni tovább a szeretett falujában. A szülei meghaltak, barátait pedig ő taszitotta el magától minden nappal egyre messzebbre. Hiába tette magát érzelem mentessé és hiába lett ANBU és hiába lett a legjobb orvos persze Tsunade után, nem találta a helyét. Egy csendes vasárnap este össze pakolta ruháit, fontosabb orvosi eszközeit amiket a kórházból hozott el  és elrakta fegyvereit. Utolsó pillantást vetett a szekrényen lévő fotóra amin az egykori hetes csapat van Kakashi sensei-el.

A hold fényben gyorsan haladt és észrevétlenül. Narutohoz igyekezett hogy a már rég meg írt levelet ott hagyja neki magyarázat gyanánt, tudta hogy ez nem lesz elég szőke barátjának de nem akart búcsúzni mert félt, hogy marasztalni tudná. Be csúsztatta a levelet az ajtó alatt és rohant is tovább a kapu felé. A kapu őrök aludtak mint mindig. Ahogy át lépett a kapun egyszerre érzett megkönnyebbülést és fájdalmat. Egy percre vissza nézett és már ment is tovább.

Megállás nélkül haladt már kb 5-6 órája az ANBU kiképzés alatt már hozzá szokott a megallas nélküli órákig tarto futásnak.

Már egy napja ment amikor egy tisztáson talált egy kis fogadót ahol úgy döntött megpihen. Be lépett a fogadóba ahol már a vendégek ittasan mulattak és jól érezték magukat. Kért egy szobát ma estére és a kulccsal a kezében ment is fel az emeletre. Le pakolta a cuccait és a fürdőszobába ment egy nagy kád fogadta aminek nagyon örült. Engedett magának forró vizet levette ruháit majd kényelmesen bele feküdt a kádba. A hosszú fürdő után felvette az élő készített tiszta ruhait a koszosakat pedig kiöblitette és kiteregette. Kopogtak az ajtón.

-Igen ki az!? - szólt ki kedvesen. Egy hosszú barna hajú lány állt az ajtóban kezében egy tálcával.
- Jó estét! Bocsánat a zavarásért meghoztam a vacsorát. - Mosolygott kedvesen. Sakura elvette a tálcát és az asztalra tette.
- Köszönöm - Mosolygott kedvesen vissza Sakura.
- Nyugodtan szóljon ha kell meg valami, viszlát! - Intett és már el is tűnt,Sakura becsukta az ajtót nem tudta mi lehetett ilyen rémisztő a lánynak mikor próbált kedves lenni. Le ült az ágyra és enni kezdett. Vacsora után a maradékot elpakolta az útra majd be feküdt az ágyba és álomba merült.

*Konohában*

Naruto a hokagehoz rohant aki csak most tudta fogadni és ez még jobban idegesitette. Szokas szerint kopogas nélkül rontott be.

-Naruto számtalanszor meg mondtam h KOPOGJ!! - Rivalt rá Tsunade - De mond mit akarsz nem érek rá egész nap.
-Sakura elment! - Fakadt ki belőle - Csak ezt a levelet hagyta...
- És miért csak most szólsz?! Mutasd a levelet! - Naruto át adta a levelet

Kedves Naruto sajnálom hogy nem személyesen búcsúztam el de így könnyebb volt elmennem. Ne aggódj miattam fogok hallattni magamról és amint lehet vissza térek igyekszem gyakran írni majd neked. Kérlek ne aggódj miattam. Amint erősebb leszek vissza térek. Nem árulás céljából hagytam el Konohát. Ne gyere utánnam. Add át ezt Tsunade-samanak és bocsánatodat kérem nem csak a tiéd de mindenkiét is. Szeretlek titeket vigyázzatok nagatokra. Ég veled

Szeretettel Sakura

A hokage hatalmas haragra gerjedt de bem ordibált és csapkodott ahogy szokott mert a szomorúság nagyobb volt mint a düh amit érzett. Pár perc néma csend után Naruto nem bírta tovább.
-Most mi lesz Tsunade?- Kérdezte szomorúan a kék szemű.
- Nem tudok jobbat annál hogy várunk ha bárki kérdezi egy hosszú küldetésre küldtem. Ja és egy szót se senkinek. - Naruto bolintott majd elindult az ajtó felé. - Várj van számodra egy küldetésem keresd meg Sai-t es Kakashit és holnap induljatok a tea földjére ott egy földesúrra kell vigyázni pár napig.
- Rendben viszlát- mondta és már ott se volt. Tsunade ugy gondolta hogy ez legalabb eltereli a fiú figyelmét. Most hogy egyedül maradt elő vette a fiókjából a sakes üveget és elkezdte iszogatni.

*Az Akatsukinal *

- Pein most rögtön hivat téged Itachi- Robtott be a szobába Kisame szokás szerint udvariatlanul, az idősebb Uchiha már hozzá szokott nyers stílusához és a nem létező modorához. Kedvetlenul indult el Pein irodája felé a hosszú folyoson.
Benyitott a szobába ahol Pein egy asztal mögött ült.
-Nem szoktál ilyen gyorsan ide érni ha hivatlak - mosolygott gúnyosan Pein.
- Semmi dolgom se volt, de térj a lényege.
- Rendben látom ma is harapós vagy. Szóval mivel egyre súlyosabb a szemed állapota nem várhatjuk a csodát ölbe tett kézzel. Nagy szereped van a terveimben és te sem akarsz megvakulni gondolom. - Itachi egyet értően bolintott majd Pein folytatta - A szemedet helyre hozni csakis egy ember képes az újdonsült hokage, de mivel őt erre lehetetlen lenne ta venni be kell érnünk a tanítványával. El kell menned a lányért, sajnos sok dolgot nem tudunk róla de amit igen az biztosan segít ugyanis nincs sok embernek rózsaszín haja, ja és az öcséddel egy idős sőt csapat társak is voltak. - Itachi profi módon leplezte érzéseit de mivel Pein már hosszú évek óta ismeri tudta mit gondol. - Holnap reggel indulnod kell Kisameval. Az a lány ölte meg Sasorit legyetek óvatosak. - Itachi bolintott majd vissza indult a szobájába össze szedte fegyvereit és el aludt.

A reggel hamar eljött és Itachi a relytekhely előtt várta Kisamet aki szokás szerint késett.
- Miért kell ilyen korán indulni - Motyogta nyűgösen az orra alatt a kék bőrű két ásítás között. A fekete hajú férfi válaszul meg rántotta a vállát, de nem szólt semmit. Ő sem rajongott a korán kelésért de Kisameval ellentétben a panaszkodás nem volt az erőssége.
- Induljunk. - Jelentette ki Itachi és már el is tűntek a fák sűrűjében.

/Remélem tetszett az első rész vélemények kérnék komiba ha lehet hogy folytassam vagy ne köszi h elolvastad 😘/