Egy új kezdet

6. Indulás

- Sakura rég várok már rád. - Vigyorgott a lány tükörképe. Külsejük csupán a szemeik színében különbözött, és talán a bőre kissé sápadt volt. Még Sakura szeme szép smaragd zöld volt a másiké fekete. - Én vagyok a szomorúsággal, csalódással teli Sakura. Az igazi éned, aki mélyen belül él. - Tárta szét karjait.
- Ez nem lehet! Én nem vagyok ilyen.
- Hogyne lennél! Utálod azokat akik gyengének és haszontalannak tartanak köztük a "barátaid" is, sőt önmagadat is meg veted. Annyi éven át semmit sem értél. Mindig másoknak kellett meg védeni téged. Sasuket sem tudtad vissza tartani, aztán gyáván Narutora bíztad annak a helyre hozását amit te rontottál el. Ha Tsunade nincs most is ugyanolyan lennél! Annyit értél el hogy tudsz gyógyítani és kicsit erősebb lettél. De ettől függetlenül még mindig nem tudsz semmit tenni. - Vigyorgott önelégülten tudta hogy szavai célt értek. Sakura könnyekkel küzdve bámult maga elé majd le hunyta szemeit. Rég nem kínozta már annak az éjszakának emléke, de most úgy tárult elé a látvány mintha csak tegnap lett volna. Látta Sasukét és a szemeiben a mérhetetlen fájdalmat amit sajnos akkor nem vett észre és nem is értett meg. Elmélkedéséből vissza rántotta a kósza gondolat hogy ha most itt győz közelebb kerül a céljai eléréséhez. Esetleg még Sasukét is vissza tudná vinni a faluba ha erősebb lenne. Ki nyitotta szemeit és a a nem messze tőle álló gonosz, szomorú lány fekete üres tekintetébe nézett aki meg mindig elégedetten vigyorgott szavain.
- Lehet hogy akkor gyenge voltam, de mára ez megváltozott! És a te le győzéseddel még erősebb leszek! - Mosolyodott el Sakura majd egy határozott mozdulattal neki támadt az igazi énjének, de ő ki védte támadását és elugrott. Ekkor Sakura a karddal meg vágta a tükör képét. Ez volt az első és egyben utolsó csapás.
- Tényleg erős vagy, de az igazi utad csak most kezdődik. Én csak az első akadály votlam. Sok sikert! - Mondta mosolyogva a lány majd szirmokká változott és eltűnt.

A lány már rég eszméletlenül feküdt a földön egyik oldalán Itachi a másikon Kisame ült mellette. Fel ébredt, zavartan nézett körül, már a valóságban volt.
- Sikerült. Le győztem önmagamat! - Ült fel mosolyogva a lány. A kardra nézett aminek már így a forgatójává válhat, és erősebb lehet.
- Hmm két tündérek. - Vigyorgott Kisame. Itachi csak forgatta a szemeit aztan fel állt a lány mellől.
- Folytathatjuk az edzést? - Türelmetlenkedett. Sakura bólintott és a pálya közepére sétált a karddal a kezében . Remélte hogy Itachival kell harcolnia tudni akarta mennyire lenne esélye ellene. De sajnos Kisame lett az ellenfele, Itachi csak oldalt nézte őket. Akaratlanul kérdő a férfira nézett ezt Itachi észre is vette de nem mondott semmit. Helyette Kisame válaszolt.
- Sajnálom tündérkém most én leszek az ellenfeled. - Mosolygott a cápa ember és élő vette kardját. Sakura bólintott és támadó pozícióba állt. A harcot Kisame kezdte, erősen a lányra támadt a shamehadával. Sakura hátra csúszott néhány métert, de ki védte. Már órák óta tartott a párbaj az erejük végén jártak,  még nem akarták abba hagyni de nyilt az ajtó és Konan viharzott be rajta, elég dühösnek tűnt.
- Titeket kerestelek már mindenhol! Holnap küldetésre indultok pihennetek kéne és enni!E Este 9 óra van! - Kiabálta a lány, olyan volt mint egy anyuka aki mérges a gyermekeire. Sakura ezen el mosolyodott.
- Még nem fejeztük be az edzést! - Szólalt meg Kisame. Konan szó nélkül lassan oda sétált mellé és elkezdte a fülénél fogva huzni. Elég vicces látvány volt nem is birta ki Sakura nevetés nélkül.
- Na irány enni és aludni! Ez nektek is szól! - Nézet vissza Itachira és Sakurára. Elindult Kisameval a konyha felé.

- A kard forgatás egész jól megy, de még van mit javítani. A küldetésen majd komolyabb edzés lesz. - Mondta Itachi majd el indult az ajtó felé. Sakura követte.
- Hogy érted ezt? Még azt sem tudjuk mi a küldetés pontosan.
- Csak te nem tudod. De elég lesz akkor meg tudnod ha itt az ideje. - Felelte ridegen a férfi. Sakura fel dühödt ezen de mire meg szólalt volna el értek a konyhába ahol Kisame és Konan az asztalnál ültek. Sakura Konan mellé ült, Itachi meg Kisame mellé. Szedtek az ételből és enni kezdtek.
- Hogy ment az edzés? - Kérdezte Konan mosolyogva. Az előbbi haragnak már nyoma sem volt.
- Elég jól. - Felelte Sakura.
- Messze még a vége. Van mit tökéletesíteni. - Mondta Itachi gúnyosan. Sakura nem igazán ismerte őt de Sasuket igen és meg volt győződve róla hogy egyformák. Sasuke sosem ismerte el őt és tudta hogy Itachi sem fogja. Inkább úgy döntött hogy nem mond semmit csak evett tovább. Miután végeztek segített a mosogatásban Konannak mert a fiúk felszívódtak.
- Konan, Itachi mindig ilyen?
- Többnyire igen, nem túl beszédes, de ha beszél is véletlen akkor sem a legkedvesebb. Ne törődj vele. Nem rossz ember ő csak zárkózott. - Molyogott Konan a tányérok törörlgetése közbe. - Kisameval elég jóban van,de majd meg látod. Na kész is vagyunk! - Meg törölték kezeiket majd elindultak a szobájuk felé. Sakura el végezte szokasos rutinját és le feküdt.

*Reggel*

Itachi hamar fel kelt szokás szerint gyorsan el is készült az útra. Ki lépett a folyosóra ahol Sakurába ütközött. A lány haragosan nézett rá.
- Ezt direkt csinálod? Komolyan egy nap nem telhet úgy el, hogy ne gyere nekem vagy én neked?! - Kérdezte a lány eleinte dühösen de mire a mondat végére ért el nevette magát. - Jó reggelt amúgy. - Mosolygott rá a lány. Itachi értetlenül nézett, rég nem mosolygott rá senki ilyen őszintén.
- Jó reggelt! Ne haragudj nem figyeltem. - Felelte Itachi csendesen majd végig nézett a lányon. - Vedd fel a köpenyt és a kalapot is. - Sakura ezt el is felejtette.
- Oh tényleg! - Vissta sietett a szobába egyenesen a szekrényhez. Bele bújt a köpenybe ami kicsit nagy volt rá. Ekkor a férfi oda ment hozzá és igazgatni kezdte a piros felhős köpenyt. Sakura nem számított ilyen apró gesztusra, érezte hogy pirosodik de nagyon remélte hogy nem feltűnően. Itachi észre vette ugyan de csak magában nevetett jót rajta. Miután végzett hátrált tőle hogy ne legyen zavarban.
- Jó reggelt emberek! - Kiáltott a folyosóról Kisame. - Jajj tündérkém milyen piroa vagy, valami baj van? - Vigyorgott.
- Nem nincs semmi, és nem vagyok a tündérkéd! - Felelte dühösen és elindult ki fele a szobából.
- Oké, indulhatunk? - Mosolygott Kisame.
- Igen. - Mondta a lány, Itachi csak bólintott. El indultak ki fele a rejtekhelyről.
- Hogy hogy időbe fel keltél? - Kérdezte Itachi. - Nem szokásod.
- Vártam a közös kalandot a tündérkével. - Vigyorgott.
- Mi lenne ha a nevem szólítanal? Tudod nem dísznek van.
- Unalmas lenne. - Felelte mosolyogva. Ki értek a szabadba. Sakura nagyon örült a friss levegőnek és a napfénynek. Napok óta nem mozdult ki, tulajdonképpen mióta itt volt nem hagyta el az épületet. Nagy levegőt vett és az égre vetette smaragd zöld szemeit. Olyan volt mint egy madár amit most engedtek el. Fel tették a kalapot és utnak indultak.

A fákon ugrálva haladtak uti céljuk felé. Senki nem volt ott rajtuk és néhány állaton kívül. Útjuk nagy része szótlanul telt. Késő délután volt már mikor meg álltak. Az erdő szélétől nem messze votlak. Egy nagy fa tövében táboroztak le. Le pakolták táskáikat tüzet raktak és le ültek. Olyanok voltak mint egy táborozó csapat. Sakurának eszébe jutottak a régi küldetések mikot a hetes csapat még egyben volt. A sok szép emléktől mosolyra húzódott a szája.
- Tündérke ha be fejezted az ábrándozást még gyakorolhatnánk kicsit.
- Mingyárt sötét lesz most akarod h szét rúgjam a segged? - Vigyorgott a lány.
- Ne kímélj! - Állt fel Kisame és arrébb ment a mellettük lévő mezőre. Mikor Sakura utánna indult volna Itachi mrg fogta a csuklóját. A lány meglepetten nézett rá.
- Ne zajongjatok! Nem hiányoznak váratlan vendégek. - Mondta komoran a férfi majd elengedte a csuklóját. Sakura csak bólintott és ott hagyta a férfit a tűznél. Most nem harcoltak egymás ellen. Kisame különböző mozdulatokat mutatott a lánynak. Egy óra telhetett el és sötét lett. Vissza tértek Itachihoz aki éppen a térképet vizsgálta.
- Majd meg gyakoroljuk a mozdulatokat de egész ügyes vagy. - Mosolygott Kisame.
-Lehet hogy meg téged is le győzlek majd. - Vigyorggott Sakura.
- Oh kíváncsian várom! - Vigyorgott a cápa ember is.
-Inkább aludjunk hamar indulni kell. - Szólt közbe mogorván Itachi. Kisame csak legyintett ettek pár falatot majd Sakura aludni ment. Gyorsan el aludt, el fáradt, nem volt hozzá szokva a mai gyors tempóhoz. 
- Pain miért küldött el minket? - Kérdezte Kisame.
- Tart attól hogy sokan keresik a lányt, és el találnak hozzánk. Mivel Sakura még nem  tud bánni az erejével így meg védeni sem a leg hatásosabban tudja magát.
- Értem, gondolom én azért vagyok itt mert a legjobb kard forgatótól kell tanulnia. - Vigyorgott a férfi. Itachi mar megszokta nagyképűségét, tudja hogy rá kell hagyni. Kicsit viccesnek is találta de sosem mutatta ki. Olyan rég volt már rajta az érzelem mentes álarca hogy ha akarta volna akkor sem tudja le venni. Jó volt neki így. Kicsit még beszélgettek majd el aludtak.