Egy új kezdet

2. A Múlt Kis Darabja

Sakura a rá sütő napra ébredt az óra szerint 9 múlt pár percel. Nem akart ilyen sokáig időzni itt de ha már így hozta a sors meg reggelizik és tesz el még egy kis útra valót. Le ment a földszintre reggeliért és kezében egy tálcával tért vissza a szobájába. Néhány falat után a maradék pék süteményt gondosan el csonagolta felvette kimosott ruháit és köpenyét majd útnak indult.

Órák óta úton volt mar kezdett sötétedni. Egy ismeretlen környékre tévedt ahol egy barlangot talált úgy gondolta, hogy itt le táborozik. Gyűjtött némi fát es tüzet gyújtott ahogy a láng megvilágította a falakat különös mintákat fedezett fel. A tízből ki vett egy ágat és beljebb haladt a barlangba. Egy szabályos kör alakú helyiséget talált közepén egy kő asztalal. Az asztal mögött a falban egy ismeretlen nyelvű szöveg volt vésve ezt a nyelvet most látta először mégis el tudta olvasni.

Az évezredek óta büszke és erős Hirenai klán a ki hálás szélén áll. El kergettek minket becses falunkbol, földön futók lettünk. De el jön a vér vonal utolsó királyi tagja aki újra naggyá teszi a klánt és békét hoz a világra. Csak is az utód veheti kezébe e szent tárgyakat. Légy üdvözölve.

Sakura akarata ellenére oda lépett az asztalhoz kezébe vette a medált és a kardot. Olyan volt mintha a targyak irányították volna akarta ellenére. A medál felragyogott majd a kard is. A ragyogás át terjedt a testére, fel emelkedett a földről a medál ki szállt a kezéből es bele olvadt a homlokába. Le ereszkedett a földre és össze esett.

Álmában egy harcmezőn járt ismeretlen emberek rohangaltak sikoltozva. Egy csuklyás alak egy rózsaszín hajú kisbabaval menekült rá tört a felismerés fajdalma ő volt az a baba. A csuklyás rohant vele az erdőben át mindenen majd egy ismerős kapuba ért. Konoha kapuja volt az ott át adta őt az öröknek fel ismerte az öröket a szülei voltak azok.

***

Két fekete köpenyes alak közelített a fogadó felé. Be léptek és minden szem rájuk szegeződött. A fekete hajú férfi két szobát kért egy estére a pultos a kezébe nyomott ket kulcsot. Itachi az egyiket át adta a kék bőrünek. Le ültek egy asztalhoz.
- Ne vágj ilyen fancsali képet minden csinos lányt el ijesztesz. - Morogta Kisame es szúrós szemmel Itachira pillantott majd fel állt és vissza ment a pulthoz pár perc mulva egy üveg szakéval és két poharral tért vissza. Töltött mind a kettő pohárba kocintottak majd meg itták az italt. Két lány nem sokkal arrébb róluk beszélt ez nem volt meglepő számukra hiszen elég hiresek.
- Milyen furcsa szerzetek járnak erre mostanában. Tegnap az a rózsaszín hajú lány most meg ez a két alak. - Ezt meghallva fel kapták a fejüket. Itachi oda ment a két lányhoz akik nagyon meglepődtek ezen.
- Milyen lányról beszéltek? - Szolt a mogorva stílusával Itachi. A két lány szólni sem mert.
- Bocsánat hölgyek ne is törődjenek vele, mit tudnak a lányról? - Lépett oda Kisame egy kedvesnek szánt mosollyal de inkább vicsorgasnak tűnt.
- Tegnap este jelentkezett be és ma reggel ment el. Rózsaszín haja volt és konohai fej pántot viselt. - Felelte a barna hajú lány. Kisame Itachi felé fordult.
- Jól el kerültük egymást, merre indulhatott? - Tette az allara a kezet a kék bőrű.
- Észak felé ment. - Szólalt meg újra a barna hajú lány. Kisame egy köszönet mondó bolintassal vissza ment az asztalhoz Itachival. A lanyok sietve tovább álltak es el tűntek a pult mögött.
- Szóval utánna menjünk vagy mi? - kérdezte Kisame.
- Nem, biztosan lepihent valahol. Sötétben amugyse mennénk sokra a sharingan nélkül, hajnalban indulunk. - A sake elfogyasztása után el indultak a szobáikba.

A reggel hamar el jött amikor el hagyták a fogadót még senki sem volt ébren. Ahogy haladtak észak felé nyomtalanul azt hitték a fold nyelte el a lányt. A nyomait nem találták és a chakrajat sem érezték sötétedett egy barlangot találtak ahol már csak a tűz után maradt hamut találták és a le pakolt holmikat.
- Ez valyon kié lehet? - Mutatott a táskára Kisame. - Menjunk beljebb - Itachi csinalt egy kisebb tűz golyót hogy lássanak valamit. Ahogy beljebb haladtak megláttak egy földön fekvő rózsaszín hajú nőt.
- Azt hiszem őt kerestük. - Vigyorgott Kisame.

~Itachi szemszöge~

Ahogy meg látta a földön fekvő lányt tudta hogy ismerős valahonnan. Habár Pein említette hogy a lany is konihai ahogyan ő. Közelebbről meg nézte az arcát majd beugrott egy emlék kép. Egy rózsaszín hajú kislannyal beszelgetett a lány hatalmas mosollyal hallgatta őt. A beszelgrtesnek csak az utolsó mondata csengett a fülében.
-Én is erős ninja szeretnék lenni-mondta mosolyogva a kislány.
Gondolataibol Kisame ragadta ki.
- Szóval visszük?! - Kerdezte türelmetlenül.
- Igen induljunk is nehogy magához térjen idő előtt. - Kisame felkapta a lányt a vállára aki nem engedte
el a kardot nem igazán törődtek vele mint ahogy a helyszínnel sem ugyanis nem tudták az írás jelentését. Vissza indultak a rejteghely felé.

/ Ne haragudjatok h ilyen rövid részt hoztam a következő hosszabb lesz es izgalmasabb 😁 /