Egy új kezdet

3. Az Alku

Sakura lassan nyitogatta szemeit a homályos látása lassan elmúlt. Körbe nézett egy idegen szobában találta magát. A szoba nem vokt túl barátságos egy szekrény, asztal az asztalnal 2 szék, egy ablak és két ajtó. Nagyon erőtlennek érezte magát de felült az ágyon, utolsó emléke a barlang volt és az álma. Bele hasított a fájdalom a szívébe az az álom... Szóval a szülei nem is a biológiai szülei voltak, de ők nevelték fel, ők alltak mellette mindig, ők nyújtottak szerető otthont neki amég éltek. Szetette őket. A biológia szüleit valószínűleg már sosem fogja megismerni. Gondolataiban az ajtó nyílása zavarta meg. Egy magas fekete hajú férfi lépett be a szobába Sakura fal fehér lett szinte mikor meglátta az ismerős vonásokat. Uchiha Itachi állt tőle pár méterre. Milyen kísértetiesen hasonlít Sasukera. Hát persze hiszen a bátya.
- Gyere Pein beszélni akar veled. - Az udvariasság nem az erősség úgy néz ki, de végülis miért mutatkozna be meg egyéb ostobaságok hiszen egy hires gyilkos és bűnöző. A lány bólintott majd szótlanul követte a férfit. Valyon mit akarhat tőle az akatsuki, esetleg meg akarják ölni csak úgy mert miért ne alapon. Ez a kérdés ismétlődött a fejében és számtalan lehetséges válasz kísérte. A hosszú folyosó végére érve Itachi kopogás nélkül ment be a szobába. Egy íróasztal mögött ült a vörös hajú férfi bizonyara ő Pein az akatsuki vezére gondolta Sakura. A szobába könyves polcok voltak roskadásig könyvekkel és tekercsekkel.
- Üdvözöllek Sakura Haruno az akatsuki rejtekhelyén. - Vigyorgott a férfi. Sakura tudta h nyugodtan kell lennie vagy legalább el kell hitetnie hogy az.
- Mit akartok tőlem? - A vörös hajú férfinak ez a kérdés meg nagyobb mosolyt csalt az arcára. Bár az a mosoly elég ijesztő és ördögi volt.
- Térjünk a lényegre. Azért vagy itt mert tudomásomra jutott hogy Tsunade tanítványa vagy és a legjobb orvos, persze a Hokage után. Ebből kiindulva azért vagy itt hogy meg gyógyítsd Itachi szemeit. Más ember nem lenne képes rá. Ha nem vállalod el meghalsz. - Vigyorgott Pein. Ez az alku esetleg még a hasznomra is válhat gondolta Sakura.
- És ha el vállalom mi hasznom belőle? - Kivancsiskodott a lány.
- Mond meg te mit szeretnél? Bizonyos keretekig mindenre nyitott vagyok. - Szóval mindenre nyitott, ez igazán jó hír. Ha Itachi szemei neg gyógyulnak akkor konoha megtámadása is közelebbi időpontra esik. Ez sehogy se jó. Ha az lenne a feltétel hogy kerüljék el a falut valyon abba bele menne. Ki tudja? Mindenesetre egy próbát megér.
- El vállalom ha meg tudod nekem azt ígérni hogy Konohát elkerülitek és Narutot is,de ezt az ígéretet be is kell tartanod! - Sakura sosem hitt Istenben de most imádkozott hogy ezt a feltételt a férfi elfogadja. A pár másodperc amég csend volt hosszú órának tűnt.
- Azt meg ígérhetem hogy amég itt tartózkodsz nem esik baja szeretett faludnak és a Jinchuuriki kölyöknek sem.
- A neve Naruto! - Sakura gyűlölte ha valaki igy nevezi legjobb barátját ő is ember és nem egy tárgy vagy egy szörny. Pein erre nem reagált a kezét nyújtotta Sakura felé.
- Rendben, áll az alku? - A lány kezet fogott a vörös hajúval és bólintott.
- Itachi meg mutatja a szobábat és elmondja amit tudnod kell. El mehettek. - Itachi bólintott és máris ki indult az ajtón Sakura szintén így tett.

Vissza tértek a szobához ahonnan indultak. Itachi olyan hirtelen állt meg hogy Sakura neki ütközött.
- Oh bocsánat. - Mondta zavartan a lány de belül fortyogott a dühtől hogy hogy lehet ilyen béna és miért nem néz az orra elé.
- Itt a szobád a szomszédba pedig az enyém szólj ha kezdhetjük a gyógyításom, csak akkor zavarj ha valami azzal kapcsolatosat akarsz. - Ezzel a rideg kijelentéssel Itachi elvonult a szobájába. Azt se várta meg, hogy a lány válaszoljon. Milyen egy arrogáns alak, pont mint az öccse hát a vér nem válik vizzé. Sakura bement a szobába az asztalon ott volt a barlangban talált kard és a holmijai, mintha tudták volna hogy marad. A táskájáért nyúlt elkezdte ki pakolni ruháit. Nem volt sok holmija. Kopogtak az ajtón. Most mit mondjon? Ki lehet az? Nagy levegőt vett.
- Szabad. - Nyílt az ajtó és egy kék hajú lány lépett be rajta tálcával a kezében. Nagyon csinos lány volt a hajába egy papir virág díszelgett. Letette a tálcát az asztalra majd Sakura felé nyújtotta a kezét.
- Konan vagyok nagyon örülök. - Mondta őszinte mosollyal a lány. Ettől Sakura is elmosolyodott.
- Sakura vagyok, én is örülök.
- Hoztam egy kis vacsorát. De jó hogy végre nem én vagyok az egyetlen nő a  bolondok házában. - Sakura erre elnevette magát. Mikor észbe kapott a szájához emelte a kezét.
- Nyugodtan nevethetsz bármilyen furcsa mi is csak emberek vagyunk majd holnap meg ismered a többieket is.
- Ne haragudj ennél furább helyzetbe még nem voltam nem tudom mit kéne csinálnom vagy mondanom. - Vallotta be zavartan a rózsaszín hajú. Be pakolta utolsó harom felsőjét majd le ült az ágyra.  Konan tágra nyilt szemekkel nézett a szekrénybe.
- Szent ég! Csak ennyi ruhád van?
- Nem készültem le telepedni itt nálatok. - Mondta Sakura és zavarában meg vakarta a fejét.
- Holnap hozok neked még ruhát, mellesleg nem kell aggódnod itt biztonságban vagy. - Konan egy biztató mosollyal Sakurara nézett. - Tudom hogy kegyetlen gyilkosoknak tartasz minket mind mindenki más. - El tűnt a mosoly az arcáról és hangja szomorú lett. - Vannak hibáinak ez tény de ha Pein terve valóra válik soha többé nem kell meghalnia senkinek idő előtt, mi csak azokat bántjuk akik az utunkba állnak es nálunk rosszabb emberek. Sajnos többet nem mondhatok. - A lány fel állt és az ajtóhoz indult. A keze majdnem a kilincset érintette már mikor hirtelen vissza fordult.
- Ha bármi kell csak szólj vagy ha csak beszélgetni akarsz, holnap hozok reggelit és néhány dolgot hogy be olvadhass közénk aztán be mutatom a többieket. - Mosolygott a lány az előbbi szomorúság szőrén szállán eltűnt.
- Köszönöm Konan. - Mosolygott vissza hálásan Sakura. Konan elhagyta a szobát Sakura el fogyasztotta vacsoráját. Ezt követően a f masik ajtó irányába ment benyitott és Itachit látta meg egy szal törölközőben.
- Nem tudsz kopogni? - Mondta mogorván a férfi.
- Nem tudtál volna szólni hogy ez közös fürdőszoba?! Vagy be zárni a hülye ajtót?! - Akadt ki a lány és el vörösödött. Itachi egy gúnyos fél mosollyal az arcán szó nélkül ki ment . Idióta, most milyen jót szórakoztat rajta ez a kretén gondolta magában. Be zárta mind két ajtót majd a kádba vizet engedett levetkőzött és el feküdt a jó meleg vízben. Itt fürdőzik a hires akatsuki rejtekhelyén ha valaki ezt mondta volna neki pár napja hogy itt köt ki biztos ki neveti az illetőt. Olyan hihetetlennek tűnik ez az egész helyzet. Ki szállt a kadbol meg törölközött ki nyitotta az ajtókat és vissza ment a szobájába. Ki vett egy pólót a szekrényből és egy rövid nadrágot majd ágyba bújt.

*Itachi szemszöge*

Az ágyában feküdve azon agyalt hogy valyon ez a lány képes e meg gyógyítani a szemét. És ha el rontja? Az optimista gondolkodás nem volt az erőssége. Eszébe jutott a fürdőszobás eset mivel egyedül volt a szobába bátran elmosolyodott mikor látta maga előtt Sakura rák vörös arcát. Évek óta nem mosolygott ez a lány még egy napja sincs itt sőt nem is beszélt vele tíznél több szót és máris mosolyra fakasztotta. Ha nem tudja előtte meg játszani magát nagy bajban lesz. El hesegette ezeket a gondolatokat majd Sasuke jutott eszébe. Az öccse csapat társa volt ez a lány hátha tud valami hasznosat Sasukerol, de várjunk csak miért érdekli őt Sasuke?! Ez az agyalás egyre meg terhelőbb. Ki mászott az ágyból és le vett egy könyvet a polcról hogy azzal kapcsolja ki az ágyat. Sikeresen el is aludt.