Egy új kezdet

4. A Halottnak Hitt Gyermek

A reggel hamar el jött. Sakura ébredés után elment fürdeni majd fel öltözött. Ki lépett a szobájából és Konannal találta szembe magát.
- Jó reggelt! Pont hozzád indultam, gyere reggelizni be mutatlak a többieknek. - Mondta mosolyogva a lány.
- Jó reggelt, persze mehetünk. - Válaszolta magabiztosan Sakura bár belül nagyon bizonytalan volt és kicsit tartott a többiektől. Konan nagyon kedves de mi van ha a többiek nem fogadják ilyen pozitívan őt. Végülis miért fogadnák így hiszen ellenségek.  De most egy darabig itt fog élni ha tetszik ha nem. Csak a falu és Naruto miatt teszi. Minél hamarabb végez itt annál hamarabb mehet haza... Haza de hát otthona sincs hiszen most szembesült azzal hogy a szülei nem is a vér szerinti szülei. De ha nem megy vissza Konohába akkor hova mehetne. Mire a gondolataiba bele őrült volna el érkeztek egy ajtóhoz Konan ment be elsőnek ő pedig követte a kék hajú lányt. A konyha két részből állt egy pult választotta el a konyha részt az étkezőtől. A hatalmas asztalnál 2 férfi ült egy szőke hajú és egy kék bőrű. A szőke ismerős volt Sakuranak, ő volt Sasori társa mikor el rabolták Gaarat.
- Jó reggelt Konan! És te ki vagy? Olyan ismerős vagy nekem. - Mondta mosolyogva a szőke. - Oh már tudom homok rejtek. Te voltál aki Sasorival harcolt és győzött is. - Igen győzött meg ölt egy akatsuki tagot nagy dicsőség mindenki szemében, de Sakura nem szeretett vissza gondolni rá. Ő volt a gyilkosa egy akatsuki tagnak sőt mi több egy embernek vagyis elvileg embernek. Nem volt választása vagy ő hal meg vagy pedig Sasori.
- Gyere ülj le! - Mosolygott tovább a szőke. - Igazán hálás vagyok hogy el tetted láb alól és nem nekem kellett Deidara vagyok. - Vigyorgott.
- Sakura Haruno vagyok. Hogy érted hogy hálás vagy? A baj társak nem össze tartóbbak? - Érdeklődött a lány.
- De azok főleg ha nem utalják egymást tündérkém. - Mondta vigyorogva a kék bőrű. - Kisame vagyok nagyon örülök.
-  Igy van ahogy Kisame mondja, Sasorival senki sem jött ki igazán jól szóval mindenki hálás neked. - Na ez az amire Sakura egy cseppet sem számított. Minden másra fel volt készülve gyűlöletre,megvetésre, undorra de hogy halálra nem az biztos. Nem akarta tovább firtatni a témát ezért gyorsan váltott.
- Kisame te a hét kard forgató egyike vagy ha jól tudom.
- Igy igaz tündérke. - Vigyorgott elégedetten. Ekkor nyílt az ajtó és be lépett Itachi és Pein. A lánynak egyből eszébe jutott a tegnapi mikor ra nyitott. Elég gázos pillanat volt. A férfi vetett egy pillantást a társaságra majd egy bögre kávéval le ült Sakura mellé. Pein Konannal beszélgetett a pultnál.
- Itachi! Hogy aludtál? Mehet az edzés? - Kiáltotta Kisame. Az Uchiha csak bólintott. Nem túl bő beszédű. Konan fel szolgálta a reggelit majd le ült közénk Peinnel együtt.
- Tündérke mit kerestél abba a régi barlangba? - Nézett Sakurara a kék bőrű. A lány nem tudta mit feleljen hiszen ő maga sem tudta a pontos választ, de valamiért úgy érezte magát mintha otthon lenne ami elég nagy ostobaság volt hiszen most először van itt. Úgy döntött az igazat mondja és azt amit tud.
- Őszintén szólva én csak meg akartam ott szállni éjszakára. Aztán azok a tárgyak mintha hivtak volna engem hogy a kezembe vegyem őket ez meg is történt majd el sötétült minden. - Gyorsan el hadarta a történteket majd eszébe jutott az álom és amit olvasott abban a barlangban.
- Az a barlang a Hirenai klán egyik sír emléke. Réges régen el tüntek a föld színéről. - Szólt közbe Pein majd Sakurat méregette.
- Hirenai klán... Tudsz róluk még valamit? Sosem halottam ezt a nevet. - Kérdezte kíváncsian a lány.
- Na mesélj Pein te mindig tudsz mindent és engem is érdekel. - Könyörgött Deidara. Egy sóhajtás után  Pein bele kezdett.
- A harmadik nagy shinobi háború után a vezetők el rendelték a klán ki írtását mert féltek tőlük. Nagy hatalommal bíró klán volt még annak ellenére is hogy csak pár százan voltak. Minden klán tag uralt 1-2 elemet,kivéve a királyi család ők minden elemet uraltak. A ki írtását egyedül Konoha nem támogatta ezért be fogadta a királyi család gyermekét. De a gyerek életét vesztette egy betegségben legalábbis eddig ezt hitte mindenki. - Nézett Sakurara.
- Az nem lehet én nem lehetek az a gyermek csak véletlen hogy a barlangba tévedtem.
- Ha véletlen lenne akkor a tárgyak már akkor meg öltek volna mikor hozzájuk értél. Ebben a sír emlékben voltak a királyi család legyőzhetetlen fegyverei melyeket csak az foghat meg akiben az ő vérük folyik. - Sakura e szavakat hallva össze rezzent. Mi fog most vele történni? Mit tesznek majd vele? Nyelt egy nagyot és meg törte a csendet.
- Ha tényleg én vagyok az utolsó klán tag akkor mi lesz? - Nem nézett senkire mert tartott a választól.
- Semmi, ettől az alkunk még áll, hiszen ugysem tudod használni az erőt ami benned van igy ártani és segíteni sem tudsz nekünk. A lényeg hogy meg gyógyítsd Itachi szemeit. Aztán folytatjuk ezt a beszélgetést. - Ezzel Pein elhagyta a konyhát. Sakura körbe nézett Kisame, Deidara, Konan és Itachi is őt nézte. Itachi hamar el rántotta a tekintetét.
- Mekkora véletlen egybe esések vannak. - Vigyorgott Kisame. Deidara egyetértően  bologatott.
- Na most hogy ez a helyzet Sakura téged is várunk az edzésen. - Vigyorgott a szőke. Végülis miért ne rég nem edzett már és jó lenne ki próbálni mit tud ellenük. És még az se kizárt hogy esetleg elő jönnek a képességei.
- Rendben mikor kezdünk? - Kérdezte mosolygva Sakura.
- Most. Induljunk! - Vágta rá Itachi aki eddig némán hallgatta a történteket. Fel állt az asztaltól és ki indult az ajtón követte őt Deidara is és Kisame.
-Gyere tündérke. - Sakura meglepődött Itachin de szó nélkül követte őket. A folyosók hosszúk és szerte ágazóak voltak mint egy labirintus.

*Itachi szemszöge*

Ez a lány a Hirenai klán utolsó tagja lenne és nem is tudott róla eddig. Elég hihetetlenül hangzik. Habár Konoháról van szó, nekik jól megy a titkolózás, az Uchiha klán el pusztításának is el törölték az igazi okát. De az lehetetlen hogy az ereje ne törjön felszínre és ezt Pein is tudja. Az edző teremhez érve Sakura annyira el volt merülve gondolataiban hogy Itachinak ütközött. A férfi a válla fölött hátra nézett a lányra.
- Bo-bocsánat. - Dadogta a lány. Az Uchiha nem mondott semmit csak be ment a terembe és az asztalig meg se állt.

*Sakura szemszöge*

Az asztalon sok fegyver volt. Ott volt az a kard is amely a klánja tulajdona. - Válassz egyet és támadj meg. - Mutatott az asztalra Itachi. Felvette az asztalról azt a kardot majd meg támadta Itachit. Valamennyire értett a kardokhoz de nem profi szinten hiszen mégis csak inkább orvosi ninja. De ezzel a karddal más volt egészen olyan volt mintha egész életében kard forgató mester tanította volna. Erre Itachi is felfigyelt. És ekkor lankadt a figyelme így a lánynak sikerult kicsit meg karcolnia.
- Egész jól bánsz vele, eddig csak én tudtam meg sebezni Itachit. - Vigyorgott Kisame. Itachi csak bolintott.
- Lehet veled kéne gyakorolnia a kard használatát. - Jelentette ki a fekete hajú ferfi. Sakura oda ment Itachihoz. - Mutasd a karod meg gyógyítóm. - Mosolygott szelíden a lány. Itachi engedelmesen oda nyújtotta a karját amit rögtön be borított a zöld gyógyító chakra. Egy két perc múlva már nem is volt nyoma a sebnek. A férfi köszönet kép bólintott és el vonult a falhoz hogy onnan szemlélje az össze csapást.

Először Kisame támadott habozás nélkül Sakura épp hogy ki tudott térni. Hagyta hogy a kard szinte eggyé váljon vele és támadásba lendült. Oda vissza ment a próbálkozás a másik meg sebzésére hasztalanul. Már 3-4 órája ment a harc mikor már a lány az  összes erejét elhasználta. Ekkor a kard felragyogott és be töltötte a termet fénnyel. A lány testén tetovalasassok jelentek meg és újra erőre kapott. Ez lenne a klán ereje. Legyőzhetetlennek érezte magát. A két férfi csak bámult rá. Sakura a kardot maga elé rántotta és hatalmas szél kerekedett. Ekkor eldobta a kardot ahogy a kard elhagyta a lány kezét úgy szűnt meg a szél is.
-Ez lenne az ősi kard ereje és a te erőd is Sakura. - Szólalt meg egy hang ami Peintől jött. A lány nem értette hogy kerülhetett oda hiszen csak ők hárman jöttek be az ajtón. A sok gyakorlás közbe észre sem vette volna  hogy eggyel többen lettek.
- Én nem tudom hogy ezt hogyan csináltam. - Mondta zavartan és a kardot bámulta.
- Ahogy fogy az erőd akkor tör elő a valódi. És a kard segít ebben. Mára ennyi elég volt amit látni akartunk láttuk. Konan majd visz neked feljegyzéseket a Hirenai klánról. - Mondta Pein és elhagyta a termet.
- Vége az edzésnek Sakura, menjünk. - Nézett Itachi a lányra aki válaszul csak bolintott. Az esze még mindig a történteken járt. A kardon, a klánon és ezeken az egészen hihetetlennek tűnő dolgokon.
- Segítek meg tanulni kezelni a képességeid. - Törte meg a csendet Itachi. - Nincs annál veszélyesebb ha valaki nem tudja uralni az erejét.
- Igazad van. Sosem tudtam erről az erőröl és olyan hirtelen jött ez az egész. Azt sem tudom hol kéne kezdeni. - Fogta a fejét Sakura. El érkeztek a konyhába. Sakura el kezdett enni valót csinálni. Szeretett főzni de sok ideje nem maradt rá a kórház miatt. Ezzel el terelte figyelmét. Az étel hamar kész lett le rakta az asztalra majd le ült az Uchiha mellé.
- Itachi mióta vagy akatsuki tag?
- Több mint 10 éve.
- Miután el jöttél a faluból egyből csatlakoztál? - Kiváncsiskodott Sakura. Nem érezte magát zavarban hiszen nem lehet roszabb helyzet a tegnap esti fürdőszobás incidensnél.
- Nem rögtön, egy darabig jártam a világot. Aztán találtam rá erre a szervezetre.
- Értem, és nem hiányzott a falu?
- De eleinte de ha akartam volna se mehettem volna vissza. Mi ez a nagy kérdezősködés?
- Csak érdekelt. És szeretnék beszélgetni veled. - Mosolygott finoman Sakura. Pedig magában tudta az igazat, hogy miért kerdezte. Ő is elhagyta a falut, igaz hogy nem ölt meg senkit de így is azt érezte hogy nincs ott a helye. Igy vissza gondolva lehet hogy tényleg nem ott volt a helye a kiderültek alapján.
- Miért hagytad el a falut? - Kérdezte a férfi mire Sakura teljesen ki lépett a gondolataiból.
- Miből gondolod hogy nem küldetés miatt vagyok távol?
- Tsunade nem küldené a kedvenc tanítványát egyedül egy küldetésre. És ne feledd hogy én is konohai vagyok csoportokban járunk küldetésre. - Hát igen, Itachi bele talált a közepébe. Mit feleljen erre. Ez az egész annyira bonyolult.
- Azért jöttem el mert nem éreztem azt hogy ott a helyem, meg akartam találni a saját utam. És lehet meg is lett. Itt nálatok az akatsukinal.