Én akkor is szeretlek

9. rész

Hétfőn már alig vártam, hogy suliba mehessek. Oké ez hazugság, pontosabban szólva, alig vártam hogy találkozhassak Bennel. Az utolsó látogatása óta, nem láttam, és valljuk be igencsak hiányzott már. Reggel mindent megtettem azért, hogy a lehető legjobb formámban legyek. Még az új parfümömmel is befújtam magam, amit nemrég kaptam anyutól. Út közben fura érzések támadtak a gyomromban, amit hirtelen nem is tudtam hova tenni. Órakezdés előtt öt perccel értem be, szóval szerencsémre már mindenki bent ült a teremben. Jobban mondva majdnem mindenki, mert Bent nem láttam sehol. Gondoltam késik, de első óra után se érekezett meg. Eléggé elszomorodtam hiszen így megint nem volt értelme itt lennem. Nagy nehezen túléltem a napot, Frank se cseszegetett ma. Alig vártam, hogy hazaérjek, mert baromira unatkoztam, és így már kedvem se volt semmihez. Anyunak köszöntem majd rögtön fel is mentem a szobámba. Úgy döntöttem felhívom Bent és megkèrdezem miért nem jött ma. Kétszer próbáltam, de nem vette fel a telefont. Még rosszabb kedvem lett, így gyorsan lezuhanyoztam, és addig sorozatosztam, mèg el nem aludtam.
Másnap már nem volt olyan jó hangulatom mikor iskolába indultam. Egy picit még reménykedtem, hogy Ben ott lesz, és újra boldog lehetek, de ma sem jött. Kicsit elkezdtem aggódni érte. És ha valami baja esett? Én pedig nem is törődöm vele? Úgy döntöttem, hogy nap végén elmegyek a házukhoz ès meglátogatom. Harmadik óra után amikor a szekrényembe pakolásztam, valaki megkopogtatta a válam. Ahogy megfordultam egy közép hosszú, szőke hajú, csinos lány állt előttem.
- Szia Josh, emlékszel még rám? -kérdezte mosolyogva.
- Ő szia, azthiszem igen.- válaszoltam, bàr nem voltam teljesen magabiztos.
Végül kiderült, az emlékező képessègem még mindig szuper. A lány Kate volt. A szüleink üzlettársak voltak régen, így sokat találkoztunk és legjobb barátok lettünk. Sajnos ő két évvel fiatalabb nálam, így mikor elballagtam általánosból, egyre kevesebbet tudtunk találkozni, majd megszakadt köztünk mindenféle kapcsolat.
- Miújság veled, ezer éve nem láttalak!- mondta, majd megölelt.
- Én megvagyok, köszi, de te mit keresel itt?- kérdeztem
- Hiányoztak a régi barátaim, köztük te is, így megfogadtam, ha elballagok, tuti ebbe a gimibe jövök én is, és így is lett.
- Azta, nagyon örülök neki, te is hiányoztál. -vallottam be, mert valóban hiányzott, nagyon nehezek voltak a nélküle töltött éveim.Katte-el mindig rengeteg hülyeséget csináltunk, és sokat nevettünk együtt. Hetedikes voltam, mikor elmondtam neki, hogy szerintem a fiúk jobban tetszenek mint a lányok, mire azt válaszolta, hogy ez szuper, legalább kibeszélhetjük az iskola összes pasiját együtt, de ha ellopom a kiszemeltjét kinyír. Persze aztán jót nevettünk ezen. Sok időt töltött nálunk, a szüleink sokáig hitték, hogy több van köztünk mint barátság, emiatt döntöttem úgy, egy szép márciusi napon, hogy elmondom anyának az igazat a lányokkal kapcsolatban, jobban mondva a fiúkkal kapcsolatban.
- Van kedved suli után cukrászdába menni? -kérdezte
Eszembe jutott, hogy terveim szerint Benhez készülök, de bevallom kicsit haragudtam rá, amiért nem vette fel a telefont, és még csak vissza sem hívott, így végül úgy döntöttem, igent mondok az ajánlatra. Hatodik óra után az aulában találkoztunk, majd elkezdtünk sétálni a cukrászda felé. Alig kellett fél óra, és minden olyan volt mint régen. Úgy beszélgettünk, mint a legjobb barátok. A pincérnő épp a rózsaszín cukormázas, málnás muffinomat tette le elém, miközben én az elmúlt két évem valamennyi legfontosabb pillanatát ecseteltem Katnek.
- Na és most? Most mi a helyzet veled? Van barátod? Vagy tetszik valaki? -kérdezte kíváncsian.
Nemtudtam eláruljam-e neki, de végül eleredt a nyelvem.
- Azthiszem teljesen beleszerettem egy heteró fiúba.-mondtam, és keserű mosolyra húztam a számat.