Én akkor is szeretlek

16. rész

Másnap reggel igen nyúzottan ébredtem, de szerencsére nem vittem túlzásba az alkoholfogyasztást, így se a fejem, se a gyomrom nem fájt. Nehezen kikászálódtam az ágyból, és a konyha felé vettem az irányt, ahol anyával találkoztam, aki a gőzölgő kávéja mellett olvasta a friss híreket.
- Jó reggelt!- mosolyogtam rá, és lehuppantam mellé.
-Jó reggelt édesem! Csináljak neked egy Capuccinot, elég fáradtnak tűnsz?
-Igen azt megköszönném! Életmentő lenne.-pillantottam rá hálásan.
-Milyen volt az estéd? Jól érezted magad?-kérdezte, miközben egy gőzölgő bögrét rakott le elém. Hirtelen bevillantak az éjszakám záróképei, és megfordult a fejemben, hogy elmesélem anyának a Tommal történteket. Végül meggondoltam magam, annyira hirtelen történt minden, azt sem tudja ki az a Tom. Sőt én is aligha ismerem, ezért is éreztem magam kissé furán annak ellenére is, hogy igencsak megkedveltem a srácot.
- Igen, nagyon jól éreztem magam. Kate bemutatott néhány barátjának, akik mind viccesek és aranyosak. Örülök, hogy elmentem.
Felhörpintettem a kávémat, ettem egy tükörtojást reggelire, majd írtam Kate-nek, hogy találkozzunk a közeli cukrászdába, mert egyszerűen muszáj volt valakinek elmondanom, hogyan végződött a tegnap estém. Drága barátnőm nem válaszolt egyből az üzenetemre. Hát igen, így jár az, aki túlzásba viszi a vodkanarancsot, még 11-kor is az ágyat nyomja. Mivel túlságosan izgatott voltam, nem hagyhattam annyiban a dolgot, így különböző emojikat kezdtem el küldözgetni Kate-nek. Kezdtem a borosüveggel, a korsó sörrel, a koccintós poharakkal, majd mikor ezekből kifogytam, következtek a giffek. Már a tizedik részeges dőlöngélős mozgóképet választottam épp ki, amiken megjegyezném én nagyon jól szórakozam, mikor rezzent egyet a telefonom. Az üzenet Kate-től érkezett, rövid volt és tömör: KINYÍRLAK. Ezen jót nevettem, de válaszul csak egy sírós emojit küldtem, mire a barátnőm csak annyi írt, hogy egykor találkozzunk a cukiba, aztán hozzátette azt is, ha még egy üzenetet küldök neki letilt. Azthiszem bejött a tervem. Úgy döntöttem a maradék időmet xboxozással töltöm. A CD-k között válogatva megláttam azt a focis játékot, amivel Bennel olyan sokat játszottunk együtt. Mennyire jól éreztem akkor magam. Olyan réginek és hihetetlennek tűnt az emlék, mintha nem is lett volna igaz. Szomorúan visszadobtam a CD-t és inkább egy autós játék mellett döntöttem. Az idő gyorsan elszaladt felettem. Mikor legközelebb a telefonomra pillantottam, arra lettem figyelmes, hogy már csak fél órám maradt elkészülni, és odaérni a megbeszélt helyre. Felszaladam, magamra kaptam egy fekete farmert, egy fehér pólót, a fekete vans-emet, és indultam is. Kate már a szokásos helyünkön ülve várt rám, kissé nyúzott kinézettel.
-Hát szervusz, tán nem bírod jól az éjszakázást?-mosolyogtam rá, és közben átöleltem.
-Haha, nagyon elemedben vagy Josh, bocsi, hogy én tényleg buliztam, és nem tűntem el szó nélkül egy órára.-vigyorgott a lány, és közben olya fejet vágott, amiből egyből tudtam, minden részletet tudni akar. Gyorsan rendeltem magamnak egy málnás muffint, Kate-nek pedig egy erős kávét, mert azt mondta, jelenleg egy falat se menne le a torkán.
-Elmondtam mindent neki.-kezdtem bele a történetbe.
-Mármint mit is jelent egészen az, hogy mindent?-húzta fel a szemöldökét.
-Mindent, amit csak Bennel kapcsolatban el tudtam mondani. Azt, hogy megvédett, hogy kedves volt, hogy barátok lettünk, hogy beleszerettem, hogy megutált, és hogy rohadtul fájt mással látni. Tehát mindent.-mosolyodtam el keserűen.
-Azta, és Tom ehhez mit szólt?-kívámcsiskodott tovább.
-Azt mondta, hogy Ben egy barom, és, hogy megérdemelnék valakit, akivel boldog lehetek.-sütöttem le a szemem szégyenlőssen.
-Annyira igaza van! Nem hiába imádom én ezt a srácot. Ő mindig annyira kedves és megértő és cu..
-Éjszaka hazakísért és megcsókolt.-vágtam bele barátnőm szavába.
-Azta Josh!-kerekedtek ki a szemei.- De hiszen ez szuper, jobb társat el sem tudnék képzelni melléd. És mit mondtál neki ezután?
-Semmit. Nem tudtam mit mondani, és még most se tudnék. Nagyon kedves fiú, de alig ismerem, Ben-t pedig még éppen csak próbálom elfelejteni, és nagyon nehezen megy. Nemtudom mit csináljak, ezért is rángattalak ide.
-Hú ha, nembiztos, hogy most én leszek most számodra a legjobb segítség. Túl elfogult vagyok, imádnálak együtt titeket.
Éppen szólásra nyitottam a számat, mikor a cukrászda ajtajában lévő kis csengő megcsörrent, és az ajtón egy ismerős alak lépett be, a gyomrom pedig liftezni kezdett.
-Óh, sziasztok!-mosolygott ránk Tom.-Csatlakozhatok hozzátok?