Egész ezidáig azon gondolkodtam, hogyan fogalmazzam meg, hogy mikor mondjam el. Féléve ismerlek. A kocsmában az nap megfogott benned egy szabadságérzet, amit lassacskán elragadtál tőlem. Mindvégig reméltem, hogy idővel feltűnik majd, de egyre jobban éreztem, hogy magadhoz akarsz láncolni. Sajnos én nem tudtalak úgy szeretni. Mindig csak egy barát voltál számomra, akivel olykor kicsit több mindent is vállaltam. Érzelmileg viszont nem tudtam kötődni hozzád igazán. Labilis vagy és sajnos nem én fogom betöltetleni az űrt. Tudnod kell megismertem valakit. Valakit, aki az én kirakosomba illik, úgy ahogy kellene. Te is bele illettél, de másképp. Nem tudtam, hogy mondjam el és talán így a legjobb számomra. Félek, ha szemtől szembe mondtam volna és előttem törsz össze, nem tudtam volna kezelni a helyzetet. Kérlek bocsáss meg nekem és zárj a szíved mélyére, az emlékek közé. Egy darabig jobb, ha nem is beszélünk.. Kérlek ne keress!
أنت تقرأ
GOODBYE/Befejezett/
عاطفيةAz élet csak úgy élhető túl, ha tudjuk értékelni amink van, de mi van, ha nincs semminek? Mivan, ha az a valami, ami betölti az üres helyet végleg elhagy minket?
