Feketébe öltözött az ég és a folyó is. A már nyugodt víz, lassan mosta a partot, mintha kezeivel nyúlt volna az apró urnáért, amit a lány a kezében szorongatott. Kisírt szemeivel a folyó kedves ringását figyelte, miközben lágyan hallotta, ahogy az hangokat ejt. – Add vissza a gyermekünk! – Szinte könyörgött a víz, vagy a vízben kavargó lét, ami sok évvel azelőtt veszett el habjai között. Most egy újabb ember nyugalmát óhajtja biztosítani, de a lány még engedetlen szorítja az urnát. Mindössze három ember áll a parton. Nagyjából ennyi ismerőse is volt a fiúnak, kinek porrá vált teste ott nyugszik a lány kezei között. A szőke, sebzett szívű angyal és a mellette álló két sötét lelkű démon csak csöndben figyeltek. A bal oldali magasabbik fickó volt lényegében az, aki a halálba kergette az embert, akiért most olyan keservesen sóvárog a folyó és a lány is. A másik srác nagyjából ismeretlen volt csak néha látta a fiút, amikor az beült a bárba sörözni. Néha váltottak pár szót, de igazán sosem ismerték egymást. Még is valahol azt érezte a srác, hogy egy barátját vesztette oda.
BINABASA MO ANG
GOODBYE/Befejezett/
RomanceAz élet csak úgy élhető túl, ha tudjuk értékelni amink van, de mi van, ha nincs semminek? Mivan, ha az a valami, ami betölti az üres helyet végleg elhagy minket?
