A valóság árnyékában is szeretni

Veled

Alec az ablakon beszökő reggeli napsugarak simogatását érezte arcán. Lassan kinyitotta szemeit, majd melegség töltötte el szívét, mikor meglátta, hogy az ágy végéből Magnus tekint vissza rá. "Magnus!" - Alec felült és a karjaiba fonta szerelmét...de ebben a pillanatban szertefoszlott minden körülötte és arra eszmélt, hogy az ágy mellett a földön fekve ébred fel. Csak álom volt. Csak álmodtam. Pedig imádott arra ébredni, hogy Magnus a reggeli fényben őrzi az álmát. A boszorkánymester kedvenc napszaka volt a reggel, amióta Alec-kal ébredhetett fel.

Magnus hiánya pengeként hasított Alec szívébe, arra gondolt, hogy vajon hol lehet most a szerelme. Nem tudta kiverni a fejéből a jelenetet, amikor Magnust és Dotot meglátta. Becsukta szemeit és magára húzta a takarót.

Magnus nem sokat aludt éjjel, amikor úgy érezte lassan belehal a fájdalomba, megpróbálta Alec-et felhívni, de nem tudta elérni. Ettől csak még rosszabbul érezte magát. Egész nap bájitalokat készített, leltározott, a varázskönyveit rendezgette. Próbálta elterelni a gondolatait, de időközönként elkeseredetten roskadt magába, mikor nem tudta magát tartani. Egy szemvillanás alatt az éj sötétjében találta magát.

Egyszer csak kopogás hallatszott a bejárati ajtó felöl. Egy pillanatra elgondolkodott. Nem várok senkit. Elindult az ajtó felé és közben egy csettintésre kinyitotta azt. Jace volt az. "Magnus, szia, beszélhetnénk?" - kérdezte Jace. "Gyere be!" - szólt Magnus. "Figyelj Magnus, nem tudom mi a helyzet pontosan, de Alecet még sosem láttam így. Tegnap, mikor haza rohantam miatta órákon keresztül nem nyitott ajtót. Aztán, amikor mégis, tök részeg volt és borzasztóan nézett ki. Annyit mondott, hogy szakítottatok, mert Te megcsaltad és, hogy hagyjam békén egy ideig. Magnus tényleg megcsaltad a bátyámat?" - Jacenek szikrázott a szeme."Nem, Jace, nem csaltam meg. Kérlek higgy nekem. Félreértés történt. Viszont úgy hallottam, hogy Alec nem szomorkodott sokáig és vígaszra lelt Underhillnél..." - lesütötte a szemét Magnus. "Mi?! Dehogyis! Ezt meg honnan veszed?" - Jace szeme kikerekedett. "Egy árnyvadász társad mondta, hogy látta őket tegnap éjjel együtt Alec szobája felé menni." "Nem. Nem, Magnus." - szakította félbe Jace - "Underhill talált rá teljesen szétázva és haza hozta, mert annyira magán kívül volt, hogy képtelen volt bármire. De semmi sem történt, erről biztosíthatlak. A bátyám szeret Téged Magnus. Sosem árulná el a szerelmeteket."

Alec aktiválta a rettenthetetlen rúnáját, leugrott az ablakából és futni kezdett. Tegezét és nyilát jól eső súlyként cipelte hátán. Nem igazán volt terve, de szokása lelki fájdalmát úgy elnyomni, hogy kifulladásig használja testét. Több száz nyilat lőtt el csak pusztán a semmibe, kilométereket futott, mire a rúna hatása múlni kezdett...Szétvágta ujjait a fegyvere, sajogtak a lábai a futástól, érezte, ahogy lassan elhagyja az erő, térdre ereszkedve, a levegőt kapkodva megpihent a hideg aszfalton. Ez nem volt még elég. Elindult vissza az intézetbe, későre járt, az utcák üresen álltak. A szél hangja kísérte hazáig. Egyenesen az edzőterembe sietett. Ledobta kabátját és leült egy padra.

 A gyertyák mindig égtek az edzőteremben. Ez régi hagyomány volt, hogy nem hagyták kialudni a lángot, azt jelképezve, hogy az árnyvadász mindig készen áll arra, hogy védelmezzen és harcoljon. Alec tekintete megpihent a lángokon. Arra gondolt, mennyire imádja, amikor Magnus arany cica szemei szenvedélyesen tekintenek rá a gyertyafényben. Felállt és püfölni kezdte a boxzsákot. Véresre ütötte kezei még ép részeit, de nem törődött vele. Pár perc után letépte magáról a pólóját és még erőteljesebben neki esett a zsáknak.

Jace a hasához kapott és összeroskadt. "Mi történt, jól vagy?" - kérdezte Magnus. "Alec...a rúnánk...szerintem nagyon rosszul van. Magnus, mennünk kell." A boszorkánymester nyitott egy portált és az intézetbe siettek. Magnus aggódva kérdezte: "Hol lehet? Merre..." "Pszt...hallod ezt?" - szakította félbe Jace. Meghallották az ütések hangjait az edzőterem felöl, oda siettek és döbbenten látták, hogy Alec kék-zöld foltokkal a testén, sérült kézzel üti és rúgja a zsákot. "Alec, jól vagy?" - kérdezte Jace. "Semmi bajom, menjetek el!" - jött a válasz. Magnus Jace-re nézett és bólintott. Jace értette, sarkon fordult és magukra hagyta őket. "Alexander, kérlek, adj pár percet, hogy beszélhessek veled." - odalépett Alechez. "Mit szeretnél Magnus? Egyértelmű volt a helyzet a kezdetektől."- Alec szerelme felé fordult és egy törölközővel az arcát törölte. "Kérlek, higgy nekem, nem történt semmi köztem és Dot között. Táncoltunk és amikor megjöttél, akkor értünk a szám végéhez. Dot tényleg meg akart csókolni, de én egy percre sem őt. Akkor toltam el magamtól, amikor ránk találtál. Kérlek, higgy nekem. " Alec lenézett a földre és elgondolkodott, sóhajtott.Magnus Alec szétvert, sérült kezei felé nyúlt és így szólt: "Had segítsek!Meggyógyítom a kezeid."

Alec összezavarodott. Tudta, hogy Magnus igazat mond, bízott a szavában, de mégis, annyira hihetetlenül hangzott az egész, hogy nem tudta hirtelen hova tenni ezt a helyzetet. A fájdalomtól és a történtektől kábán, kimerülve állt Magnus előtt, továbbra is csak meredten maga elé bámulva, teljesen kifulladva. Hirtelen hűsítő, puha érzés járta át forró, gyulladt kezeit. Magnus varázslatos érintése a lelkéig hatolt. Úgy vette körbe kezeivel Alec sérült ujjait, mintha egy angyal szárnyai lennének. Alec annyira vágyott rá, hogy szemeit becsukva, arcizmait elengedve ajkai kissé kinyíltak. A lelkét fürdette az érzésben.

Magnus látva ezt leírhatatlan vágyat érzett. Alec izzadságtól csillogó, gyönyörű, kidolgozott, izmos testét nézte és a közöttük vibráló levegő mezejében elakadt a szava. Eddig a pillanatig nem hitte, hogy ennyire vágyhat valakire. Ez után Alec már gyógyult kezekkel, de még kótyagosan megkapaszkodott Magnus vállában és lassan kinyitotta a szemeit. Találkozott a pillantásuk, Alec tekintete mindent elárult. Szenvedélyesen, a varázstól kissé még kábultan, mélyen Magnus szemeibe nézett és az alsó ajkába harapott, majd közelebb lépett. Magnus érezte Alec bőrének illatát, elvesztette a kontrollt. A gyertyafényben felvillanó aranyló macskaszemei hozták Alec szívébe vissza lelkének elveszett darabját. Megörjítették Magnus szemei, teljesen elvesztette az eszét "Istenem...annyira gyönyörű vagy Magnus." magához húzta és úgy csókolta, harapdálta, hogy levegőt is alig kapott.

A boszorkánymester még mágiától szikrázó kezei finoman simították végig Alec hátát, majd a derekát. Annyira szorosan ölelte magához, hogy Alec felszisszent. Ezután letépte Magnus kabátját, majd széttépte az ingét és csókjaival borította be tökéletes vállát, melleit, hasát. Magnus fejét hátra biccentve egy pillanatra belehalt az érzésbe. "Alexander...." majd Alec csókjainak útja újra a szerelme szája felé vezetett. Magnus érezte Alec erős, vágytól izzó, forró kezeit az oldalán, majd a derekán. Alec végül két kézzel Magnus fenekébe markolt és felkapta az ölébe. A csókjaikba merülve szobája ajtajáig vitte. Magnus egy csettintésére kivágódott az ajtó és míg az ágyig érték már Alec fogait érezte a nyakán. Beestek az ágyba és Magnus a kezei közé fogta az árnyvadásza arcát. "Szeretlek Alexander" - suttogta. 'Én is szeretlek" - válaszolta Alec.