Amikor Kiderül az igazság Vkook/Taekook

~4.rész~ Matek óra

[TAEHYUNG]

Ma reggel egy kicsivel korábban keltem,azzal a szándékkal,hátha összefutok Kookkal. Várjunk csak! Én mióta becézem őt? Kezdek egy kicsit kikészülni. Kimásztam az ágyamból,majd egy gyors zuhany és reggeli után indultam suliba.
A lakásból kilépve Jungkookkal találtam szemben magam.

- Oh,szia Taehyung! -köszönt rám illedelmesen.
-Jó reggelt Kook!-mosolyogtam én is.
- Jó kis becenevet találtál nekem.-derült fel a név hallatán. Közben a felvonóba beszállva folytattuk a beszélgetést.
- Öhm,ja.-sütöttem le a szemem.-De ugye nem zavar,ha így hívlak?
- Nem,dehogy. Indulunk a suliba?
- Persze mehetünk. - momdtam, és a liftből kilépve indultunk neki a reggelnek.

---------Time skip---------

Már az iskola előtt vagyunk és épp mennénk be a suli ütött-kopott épületébe, mikor is valaki majdnem leterít azzal,hogy a hátamra ugorva üdvözöl.

- Szia Taeeeee- üdvözöl Jimin, a kellő energiával és vidámsággal, amit mindig magából áraszt.
- Szia Chim!- köszönök neki úgy hogy ő még mindig a hátamon kapaszkodik.
- Szia!-hajol meg Jungkook az idősebb előtt.
- Oh,hello én Park Jimin vagyok.- mondja Chim,miközben elengedi a hátam.
- Jeon Jeongguk a becses nevem, de hívj csak nyugodtan Jungkooknak vagy Kooknak- mutatkozik be ő is.
- Na, jólvan Tae, csak köszönni akartam,de nekem mennem kell,mert van egy kis dolgom.- mosolyodik el Jiminie, és mintha egy kicsit el is pirulna.
- Gondolom Yoon...
- Igen,igen hozzá, de most már tényleg sietek. Na sziasztok!- hajol meg gyorsan, aztán már el is tűnik a többi diák között.

[JUNGKOOK]

- Tae! Perceken belül csöngetnek- vetek egy gyors pillantást karórámra,mire ő kuncogni kezd.
- Most miért nevet...- aztán leesik hogy szólítottam az imént és kapásból elvörösödöm.
- Ooo szóval mi má így becézgetjük egymást Kookie?
- Izé...én...Áh, mindegy,csak menjünk már!- fordulok el lángvörös fejjel.
- Jólvan- mondja vidáman,majd átkarolja a vállam, és úgy sétálunk be az iskola falai közé.

Mikor az osztályterembe érünk, levágódok a helyemre, és a matekkönyveimet kiszórva várom tovább a csengőt.
Az óra folyamán valami szerkesztést kell csinálnunk, amihez egy körző meg pár vonalzó kell. Annyira belemerülök a dolgomba, hogy mikor Tae hozzámszól úgy megijedek, hogy még a körző is kiesik a kezemből és hangosan csattanva ér földet. A tanár rosszálló pillantása meg pár osztálytársam kíséretében hajolok le érte. Mikor már majdnem elértem Taehyung is pont akkor hajol a körzőmért, aminek az lett a vége, hogy kezeink, hacsak pár másodpercre is, de összeérnek.
Tae viszont nem mozdítja kacsóját. Erősen fogja körzőm, hogy majd úri ember módjára adja át nekem az eszközt. Így az a vége, hogy mindketten felegyenesedünk, Tae pedig kezembe nyomja a szerszámot.

- K-köszönöm T-Tae- dadogok szégyenlősen.

Miért jövök zavarba, hogyha hozzám ér? Miért érzek furcsa,mégis kellemes bizsergést a hasamban, ha a szemeibe nézek?

Miért, és hogyan vált ki belőlem ilyen érzelmeket ez a fiú?

Az hiszem, tetszik nekem Kim Taehyung...

Na sziasztok!🙂
I

tt is lenne az új rész,remélem tetszeni fog nektek,ha igen ezt jelezzétek kommentben,ha esetleg hibát azt is!❤
Kellemes estét minden kedves olvasómnak!❤🙂