Kővé vált barátok

Első fejezet

A történet sok-sok évvel ezelőtt játszódik, amikor még nem voltak tanárok, nem voltak gyerekek, sem emberek. Viszont, volt három barát. Elemér az elefánt, Vilmos a víziló és Bundás a farkaskutya. Amikor először találkoztak, nem gondolták volna, hogy barátok lesznek, ugyanis féltek. Féltek attól hogy milyen lehet olyannal találkozni aki más mint ők, akit még nem láttak. De ne menjünk ennyire előre. Kezdjük a történetet legelejéről. 

Egy nap Elemér arra ébredt hogy valaki nagyon kopog az ajtójukon.

Amikor kinyitotta azt nagyon megijedt, ugyanis egy farkaskutya állt az ajtó előtt. Beszaladt a szobájába kiabálva, hogy 

-Farkas! Farkas!-

Pár másodperccel később már a két elefánt szülő jelent meg az ajtóban.

Mikor meglátták szegény farkaskutyát, beengedték hogy meghallgassák a történetét. Kiderült hogy Bundásnak hívják és hogy a szülei kitagadták mert nem volt hajlandó vadászni. Mivel Elemér szülei jószívűek voltak ezért befogadták a vegetáriánus kutyust.

Másnap arra keltek fel hogy Bundás nagyon vonyít. Amikor megnézték hogy mi gondja van látták hogy nem tud mit enni, szóval elindultak Elemérrel valami élelmet keresni. Az útjukon szembejött velük egy víziló. Megkérdezték tőle hogy mi a neve és  persze gondoltak egy kis vicces dologra, hogy mi lenne ha Vilinek hívnák, de így is lett. Igazán meglepődtek a hír hallán, ugyanis persze gondoltak rá, másrészt majdnem elnevették magukat mivel tényleg mókás volt Vili a víziló.Vili azt mondta, hogy segít nekik élelmet keresni, ha cserébe a barátai lesznek. Az éhes állatok persze beleegyeztek az alkuba és egyből útnak is indultak. Nem sokkal később egy csapat farkas állta az útjukat. Azt gondolták itt a vég, nekik annyi, meghalnak. Abban a pillanatban a falkavezér megpillantotta Bundást és utat engedtek nekik, ugyanis Bundás a falkavezér fia. Amikor elmentek mellettük a falkavezér megkérdezte a kölykét hogy nem-e szeretne visszajönni a falkába, hogy újra tagja legyen és ő legyen a bétahím. De nem fogadta el az ajánlatot, hanem ment tovább és követte a vízilovat. Kicsivel később megérkeztek egy tisztásra ami tele volt mindenféle étellel és növénnyel. Gyorsan szedtek is belőle hogy legyen otthonra és persze a hasukba is. Miközben cipelték hazafele az eleséget Vili belelépett egy nagy gödörbe amit nem vett észre, mert víz volt benne és kisebbnek látszott. Sokkal nehezebb volt neki a séta mert kificamodott a bokája és nagyon bedagadt. Hazafelé úton találkoztak a hangyákkal akik felemelték a fájós lábát hogy könnyebb legyen neki sétálni. Mikor hazaértek nagy lakomát csaptak, de hamar vége lett ugyanis jött egy nagy vihar amitől megilyedtek, mivel be borult az ég. Sötét lett. Nagyon sötét. Egyszer csak Elemér megszólal:

    -Gyerekek. Lehet hogy nem látunk, de hallani meg szagolni tudunk. Főleg Bundás.-

Mivel igaza volt ezért kiprobaltak jutni a házból hogy nagyobb menedékben legyenek és ne legyen annyira szűkös mint a kisház.

Bundás gyorsan elkezdett szaglászni, és út közben talált három egeret, kilenc bogarat, és egyszer a sötétben megszagolta Elemér lábát amitől egyből elszédült. Akkor azt mondta hogy elfáradt, feküdjenek le ha mást nem de pihenni. Így is tettek. 

Másnap reggel nagyon vizes volt a föld. Beázott a teteje az ideiglenes odúnak úgyhogy tovább kellett menniük. 

Rengeteg állatot láttak. 

Vízilovat, orrszarvút, elefántot, leopárdot és még oroszlánt is. 

Azt gondolták hogy az oroszlánok bántani fogják őket de ahelyett hogy megették volna őket segítettek nekik. 

Meg kínáltak Bundást hússal de nem szerette úgyhogy illedelmesen visszautasította az ajándékot, és tovább mentek. Az oroszlánok megmutatták hogy hol rövidebb az út a folyóhoz. Mentek-mendegéltek egyszer csak beleestek egy nagy mély árokba. 

Nagyon meleg volt lent úgyhogy próbáltak kimenni kimászni az üregből. Látták ahogy a kukorica elkezdett kipattogni a kosárban. 

Nagyon nehezen de Bundásnak sikerült kimennie és egyből szaladt is a segítségért. Már sajnos hiába. Elemér és Vili már nagyon nem voltak jól. Fájt a fejük és nagyon melegük volt. 

 Aztán felneztek és látták ahogy folyik a láva feléjük. Bundás már messze volt, senki nem volt a közelben úgyhogy nem is erőlködtek. Hagyták hagy folyjon a forró láva rájuk. 

Mire Bundás visszatért a segítőkkel már nem volt mit tenni. Teljesen ellepte őket a megszilárdult láva. 

Azóta az emberek Megtalálták őket és megtekinthetőek a Balaton-Felvidéki Nemzeti Parkban. Ha arra jártok és nagyon hallgatóztok, még hallhatják szegény Bundás sírását.