Mi vagyunk te, és mi vagyunk én [BEFEJEZETT]

Milyen

Kezdett kicsúszni a kezemből az irányítás.

Megőrülök.

Nem emlékszem, hogy szereztem a sebeket a kezemre.

Nem emlékszem, hol aludtam az éjjel.

Nem emlékszem, hogy értem haza.

Csak Taehyungra emlékszem, arra, hogy szólongatott,

kétségbeesetten beszélni akart velem, de én ellöktem.

Nem.

Ő lökte el.

A fejemben hegedűk vonyítottak, a testem teli volt dühvel

és kétségbeeséssel.

Honnét van az az öngyújtó?

— Ne vessz el a részletekben, Yoongi!

Tae...

— Ő már nem számít.

Mit tettem Taehyunggal??

— Becsapott téged. Egy beteg vicc voltál neki, és jót szórakozott rajtad!

A hangok igazat adtak neki, és taszigáltak, lökdöstek, fölém magasodtak.

Az árnyék megmozdult, előlépett, és fölém tornyosult.

Kicsire húztam magam, a fal tövébe kuporodtam.

— Ne félj, míg engem látsz, Yoongi!