A Hydra kiskorodban elrabolt téged és megölték a szüleidet a szemed láttára ez akkoriban annyira lesokkolt, hogy senkiben és semmiben nem bíztál meg. De mindennap kitörlik az agyadat ìgy nem emlékszel semmire és senkire vagy is csak azt hiszik.
Ma is mint mindennap oda vittek a géphez ami kitörli a memóriádat és átváltoztat Hydra katonává.
-Hogy hìvnak? -kérdezte az egyik Hydrás. Te csak meredten bámultad a földet. A katona ùjra megkérdezte tőled kicsit hangsùlyosabban.
-Hogy hìvnak?!- válasz helyett leköpted a cipőjének az orrát mire a katona erősen felpofozott.
Hátra döntöttek a székben, megkötöztek, egy műanyag darabot adtak a szádba amire rà haraptál. A gépet a fejedhez emelték és áramot vezettek bele. Te a fájdalomtól üvöltöttél.
Egyszer csak leállìtották a gépet. Majd Oroszul kezdtek el idézni egy könyvből. A könyv vörös volt egy fekete csillaggal az elején. Mindent elfelejtettél egy szempillantás alatt azt is, hogy ki vagy, mi történt, kik vannak körülötted.
Egy dolgod volt csak, hogy meg kell keresned a célpontodat. Egy volt Hydrás katonát. James Buchanan Barnest.
Eloldoztak és te egyből a kijárat felé vetted az irányt. Tudtad hova kell menni egyenesen a motorodhoz mentél ami már teljes készenlétben volt. Felszálltál az ébenfekete járműre és elszáguldtál. Az utca kihalt volt. Már majdnem elérted azt a helyet ahol a célpontod van amikor is megláttál egy házat ami romokban hevert. Megborzongtál. Ismerős érzés támadt benned. Egyszer csak feleszméltél és hirtelen mintha nem a Hydra irányított volna. Visszafordultál és megálltál, miután leszálltál eldobtad a motorod ami nagy csattanással földet ért.
Vissza emlékeztél a családoddal töltött utolsó percekre és arra, hogy többet már nem lehetsz velük. Az emlékek hatására egy könnycsepp gördült le az arcodon, aztán kettő és ezt még megszámlálhatatlan sok barátjuk követte.
Hirtelen zajt hallottál a hátad mögül. Lassan megfordultál és szembe találtad magad vele. A hosszú barna hajú kék szemű és elragadó mosolyú Bucky Barnesszal. Végig mérted mire a tekinteted megakadt az izmos karjain mire ő elmosolyodott és végül megtörte a csendet.
-Esetleg segíthetek valamiben-kérdezte mire megráztad a fejed és feleszméltél- Jól vagy?
-Nem, nem vagyok jól- néztél a szemeibe- Sose voltam jól.
Az úgy nevezett "Bucky" észrevette kabátodon a Hydra jelét mire elkomorodott, majd így szólt:
-Gyere velem...-szólt majd megragadta csuklódat és maga után húzott- Itt nem biztonságos.
Egészen egy kis sikátorhoz húzott.
-Most miért jöttünk ide? - kérdezted, de ő nem válaszolt csak gyorsan háttal fordított magánval majd elő kapott egy bicskát és kivágott egy kicsi valamit a nyakadból mire te bekönnyeztél.
-shhh...nyugi csak kivágtam egy csippet a nyakadból- suttogta a füledbe, amitől libabőrös lettél.- És most gyere...
-De hová?- érdeklődtél.
-át cserélni a ruhádat, hiszen csak nem akarsz ebben mászkálni egész nap.
-Igazad van...-fordultál felé- menjünk.- Azzal meg ragadta a kezedet és magával húzott.
Olyan 1 óra múlva
Már a civil ruháidban voltál ami nagyon tetszett neked. Az utcán sétáltatok mikor Bucky megszólalt:
-Figyelj -fordult hozzád- Mi lenne, ha beülnénk egy kávézóba és ott elmesélnél nekem mindent.- Meglepődtél, de elfogadtad az ajánlatot.
Beültetek egy szemközti kávézóba és elkezded mesélni az életed azt a részét amire emlékeztél.
⚫🏍⚫🏍⚫🏍⚫🏍⚫🏍⚫🏍⚫🏍⚫
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
⚫🏍⚫🏍⚫🏍⚫🏍⚫🏍⚫🏍⚫🏍⚫
Remélem tetszik az új rész TUDOOOM már vagy egy évtizede volt rész de sokat kellett tanulnom. De igérem kárpótollak titeket!🙂
