✔️Egy csepp vér ✔️[Itteki no Chi]✔️

15. Nincs többé.

Akutagawa szemszöge:

Szorosan öleltem magamhoz, nem törődve a fájdalommal. Éreztem, hogy lassan megnyugszik. Eszembe jutott, mikor azt mondta a szívverésem hangja ilyen hatással van rá. Egyik kezével megszorította a kötszert, ami beborított. Arcát belefúrta törzsembe, hogy még közelebb legyen hozzám. Tudtam, hogy most neki is szüksége volt erre az ölelésre. El is felejtettem, hogy mi történt előtte.

- Chi chan!– törte meg a csendet Elise, amire Chi elemelte fejét a mellkasomtól - Pont jókor érkeztél. Az imént ébredt fel.

- Éppen azt magyaráztam neki, hogy mi is történt pontosan. – világosította fel a főnök is.

- Tényleg! – ugrott vissza a korábbi mondata miszerint nem úsztam meg egy lövéssel - Hogy értette azt?

- A golyó, ami megsebesített mérgezett volt. – mondta el a tiszta igazat

- Micsoda? – ledöbbentett a hír, és magyarázatot akartam rá.

- Ez valamilyen áldottság. – kezdte el a részletesebb tájékoztatást – Ennyit már sikerült kiderítenünk róla. Sajnos nem sok mást tudunk. Jelenleg is terjed a testedben és eddig nem találtunk ellenszert.

- Azaz hogy mégis. – szaladt oda Chi-hez a szőkeség – Ez lenne az? –mutatott a kezére.

Én is odanéztem. Ujjai között egy apró üvegfiola volt. mikor bejött észre sem vettem nála. De valami nem stimmelt vele. Vörös volt. Aztán realizáltam. Az ott Chi vére. Egy része annak, amit levettek tőle. Ha igaz, amit a főnök mondott korábban. De nem akartam elhinni. Chi-től akartam hallani. Pontosabban azt, hogy megcáfolja.

- Chi, ugye nem?–kezdtem bele - Mond, hogy nem adtad oda a véredet!

Mondatom közben lesütötte szemeit és félre is fordította fejét. Szavak nélkül is tudtam a válaszát. És rosszul esett. Az, amit tett fájt. Hiszen hiába törtem magam ő nem változott semmit. Csak kihasznált... Nem tudtam kiabálni vele. De talán ez neki rosszabbul is esett mintha ordítottam volna. Hidegen feleltem hallgatására.

- Szóval igaz... - látni lehetett, hogy szavaim belevágnak - Tényleg megtetted...

Megkerestem a kötszer végét és elkezdtem magamról letekerni a fehér anyagot. Ez persze Mori senseinek nem tetszett ezért odaugrott hozzám és elkapta a karomat, hogy abbahagyjam.

- Mégis mit művelsz? – mordult rám, mire hasonlóképpen válaszoltam

- Látni akarom, hogy mennyire súlyos a helyzetem!

Erre elengedett és hagyta, hogy lekerüljön rólam a kötszer. A lövés műtétjét nem bántottam. Azon rajtamaradt a plusz tapasz. De a többit letekertem. Szörnyű látványt nyújtottam. Még saját szemszögből is. Fél szememből láttam, hogy Chi aggódva nézi végig a lila foltokat a testemen. kellemetlen érzés kerített hatalmába hiszen tudtam ha ezek mindenhova eljutnak nekem végem.

- Lassabban halad, mint gondoltuk. – hümmögött a főnök.

- De attól még elég randa látvány. – jegyezte meg hozzá a képessége.

Kattogtak bennem a kerekek, hogy ebből vajon hogyan fogok kijönni, ha egyáltalán kilehet. két megoldás volt a fejemben. Az egyik Chi vére, amit nem vagyok hajlandó igénybe venni. A másik pedig Yosano sensei az Iroda orvosa. Az ő áldottsága is gyógyító. De, hogy pont tőlük kérjek segítséget, az ki van zárva. Hiszen akkor Dazai san is látná mennyire gyenge lettem. De ha minden kötél szakad, akkor ők még adhatnak egy kis reményt.