✔️Egy csepp vér ✔️[Itteki no Chi]✔️

22. Szabadnap/1.

Akutagawa szemszöge:

Chi-vel a hátamon sikeresen hazaértem. Mélyen aludt, de közben sokat motyogott és indokolatlanul sokszor mondta ki azt, hogy Ryuu. Nem tudtam mire vélni a hirtelen váltást. De aztán eszembe jutott, hogy reggel is ezt hallottam tőle. Lehet, hogy azt mégsem álmodtam? Bár annyi biztos, hogy le kell állnom az olyan típusú álmokkal. Ma reggel majdnem megcsókoltam, mert azt hittem, hogy még alszok.

- „Ha nem hátrált volna el olyan gyorsan biztosan megtettem volna. Megcsókoltam volna! És, ha akkor nem ellenkezne, esetleg akkor elmélyítettem volna, magamhoz öleltem volna. Nem váltam volna el ajkaitól! Ki tudja meddig mentem volna még el? Nem szabad! Még csak gondolnom sem kellene rá! Nem tehetem meg! Hiába vágyok rá! Már nem ismerek magamra! Annyira akarom! Miért? Talán mert nem tehetem? Ez erősíti fel bennem a késztetést rá? Hihetetlen mennyire hozzám nőtt alig pár hónap alatt. De én is hozzá. Annyira megszoktam, hogy része az életemnek, hogy már el sem tudom képzelni nélküle..." - megráztam a fejemet, míg kinyitottam az ajtót – „Nem... Nem lenne szabad ennyire - ..."

Nem fejeztem be a mondatot, pedig tudtam, milyen szó illene oda. De egyszerűen nem ment. Nem tudtam még magamban sem kiejteni. Sem bevallani...

Bevittem a nappaliba, és leültettem a kanapéra, lehámoztam vizes kabátját róla és a bakancsait is. Mázli hogy ma csak estére lesz munkám így nem kell sietnem. Felakasztottam a kabátijainkat, majd visszamentem hozzá. Még mindig aludt, de elég piros volt az arca és furcsán vette a levegőt. Leültem mellé, úgy figyeltem tovább. Kisimítottam egy kék tincset az arcából, majd simogattam tovább. Haja kicsit nedves volt, hiszen kint a hó ráfagyott a hóangyal készítése közben. Most a melegben kezdett felolvadni. Úgy tűnt élvezi, mosolygott álmában és elégedett hümmögéseket hallatott. Eltelt vele az idő, de valahogy nem akartam abbahagyni. Az, hogy most csak rá figyelek elvette az időérzékemet. De nem bántam. Már egy óra is elfogyott ezzel, mire ébredezni kezdett. Lassan nyitotta fel kék szemeit. Aranyos volt, ahogy hunyorgott a fény miatt.

- Jó reggelt. Hogy tudtál odakint így elaludni.

- Ryuu?

- He? – „Itt valami nem stimmel!"

Homályos volt a tekintete nem volt itt egészen. Ahogy kihúzta magát és felém fordult kicsit imbolygott. Kereste a támpontot, amiben megkapaszkodhat.

- Olyan fáradtnak érzem magam. – ezzel a mondattal közelebb mászott hozzám és megölelt.

- Chi? M-mit művelsz? - nem toltam el csak meglepett.

Ahogy átölelt fejét a nyakamba fúrta úgy bújt még közelebb hozzám. Megmozdulni sem tudtam, annyira nem értettem a tetteit. Aztán, ahogy homlokkal nyakamhoz simult rájöttem mi folyik itt. Egész teste forró volt mégis reszketett.