Megfakult emlékek

A hiányzó darab

Éles fájdalom hasított a fejébe és a füle még csengett a robbanástól . Gyenge szellő támadt , égett hús szagát sodorta Chuuya felé , aki úgy érezte már ez ledönti a lábáról . Hátrált pár lépést és neki dőlt egy düledező kormos faldarabnak , ahogy végig nézett a környezetén siralmas látvány fogadta . A földet összeégett , darabokban lévő hullák borították , elöntötte a harag , úgy érezte átverték . A cím ahol rajtaütést kellett volna végre hajtaniuk egy csapda volt , semmi más nem volt ott mint robbanószer .
Lecsúszott a fal tövébe és egyre jobban úrrá lett rajta a fáradtság . Szemére furcsa , sűrű köd ereszkedett , a hallását mintha kikapcsolták volna . Arcát arra fordította amerre az eget vélte és akaratlanul is felsóhajtott , amint a Nap meleg sugarai végisimogatták az arcát . Kezdte úgy érezni , hogy ő nem is egy fal tövében ül , hanem csak lebeg , valami ismeretlen langyos és sötét helyen , ahonnan a legkevésebé sem akar elmenni .
Hirtelen fény gyúlt , távoli és halovány volt mint egy ház ablakainak fénye egy sötét téli éjszakán , de határozottan közeledett . Ahogy közeledett képek kezdtek kirajzolódni .
Chuuya volt az gyerekként ahogyan egy szűk utcán menekül egy bolttulajdonos elől , kezében egy zacskó étel, arcán diadalittas vigyor . A felnőtt Chuuya nem volt ennyire büszke erre , az elcseszett múltja mindig is kellemetlenül érintette .
A kép változott , egy kicsit idősebb Chuuya egy homályos alakkal néz farkas szemet , majd durcásan elsétál .
Újabb váltás a kezében egy kalapot fog , majd felnéz és határozottan bólint egy talán fel sem tett kérdésre . A következő kép sorok többnyire egyhangúak voltak , hosszú fárasztó edzések , de egy valami nem hagyta Chuuyát nyugodni , a sarokban mintha állna valaki .  Talán a korábbi homályos alak .
A következő más volt egy kicsit talán az első munkája , nem tudta volna megmondani , mintha az egészet egy párás ablakból nézné .
Hirtelen fájdalom hasított a fejébe és mintha valami visszarántotta volna a fal tövébe . Látni még mindig nem látott , de a hallása kicsit kitisztult. A közelben emberek vannak , és talán egy mentő vagy rendőr autó . Zavarta az emberek álltal keltett zsivaly , inkább visszatért volna az előző helyre . A hangok többsége ugyan távoli volt , mégis zavaró .
Feltűnt egy ütemes kopogó hang , kissé más mint a többi , egyre hangosabb , egyre közelebbi . Egy kis idő után megszűnt és Chuuya érezte  , hogy melette van , ismerős volt az illata , de ha akarta se tudta volna megmondani mi az . Érezte ahogy valaki megfogja a csuklóját , és felemeli. Tiltakozni akart , de a teste nem engedelmeskedett neki . Valami puhát érzett , talán valami textil lehetett ,sikerült megmozdítania a kezét . Végig simított az illető bőrén ekkor  valami nedves csöppent a kezére , egy könnycsepp ,  szóval ez az arca . Egy rekedtes hang mintha a nevét ismételgetné , olyan halkan hogy Chuuya is alig hallotta . Egy meleg kéz simult a csuklójára és úgy szorította mintha attól félne , ha nem teszi mindketten a mélybe zuhannak .
A hangja ismerősnek tűnt Chuuyának , mintha éveken kersztül hallgatta volna . De ez ostobaságnak hangzott hiszen akkor emlékezne rá , az arcára , a nevére , bármire . Ekkor döbbent rá , hogy emlékezni akar , tudni akar róla mindent . Szinte sóvárgott az érintése után , ezért megpróbálta a másik kezét is megmozdítani , amit az idegen is észrevehetett , mivel azt a kezét is felemelte és az arcára helyezte .
Chuuya úgy érezte mondania kell valamit , mikor megpróbálta belenyilalt a fájdalom a fejébe . Látni akarta , újra , mégegyszer . Hiszen annyiszor próbált megfeledkezni róla , mègis visszajött . Résnyire nyitotta szemét és végre újra láthatta a fényárban úszó alakot . Újra megakart szólalni , de égető érzés járta át a mellkasát és úgy érezte köhögnie kell . A köhögés fulldoklásba váltott és valami meleg tört fel a torkán .
Félve nyitotta ki a szemét és egy vörösben úszó egyre jobban síró valakit látott .
Úgy érezte tényleg meg kell szólalnia , megnyugtatni őt , megkérdezni miért sír . Ehelyett csak halkan sóhajtott egyet , elméjét újra átjárták az emlékek , olyanok is amiket már rég eltemetett magában . Mosolyognia kellett a saját ostobaságukon , hogy így elrontottak mindent , de már mindegy . Legalább most újra eggyütt vannak .
- meg vagy te idióta . - sóhajtotta majd agyára újfent köd telepedett .