Grace szemszög
Az utat figyelve csak agyaltam. Biztos sokat jelentett neki az, hogy megérintettem a kezét, még ha nekem görcsben is volt a gyomrom közben, a tekintete mindent elárult és jó érzés volt, hogy örömöt okozhattam neki ezzel.
- Mire gondolsz? Vagy inkább kérdezzem azt hogy kire? Vagy kérdés ez egyáltalán? – vigyorgott rám Jer mire megráztam a fejem.
- Nem kérdés, kire is gondolhatnék... Remélem hatásos lesz az amit Jennifer kitalált nekem és mihamarabb meggyógyulok, mert már most hiányzik.
- Megértem, ahogy rád nézett a duettünk alatt, azt hiszem most nem vagyok a szíve csücske.
- Csak bántja, hogy őt nem tudom úgy elviselni magam mellett, mint téged, de nem haragszik rád vagy ilyesmi.
- Gondolom, csak hát na, elég beszédes a tekintete.
- Ó igen, a tekintete, sokszor mondania sem kellett, annyira árulkodó volt a tekintete, tudtam mire gondol.
- És mit gondolsz, meddig tart majd ez?
- Fogalmam sincs, de egy hónap múlva vizsgák, majd elkell döntenem, hogy mit kezdek az életemmel, és hogy hol teszem azt. A kivel adott, ha meggyógyulok, Adammel akarok lenni, senki mással, de annyira nehéz az egész.
- Ha tényleg olyan jó az a doki, akkor biztos meggyógyulsz, és végre nem kell titkolóznotok sem, azért az is sokat dob majd a dolgon, nem?
- Dehogyisnem, jesszus, nem is tudod mennyire nehéz volt mindig otthon lenni, vagy elvándorolni, hogy ne lásson meg minket senki és még így sem jutottunk sokra hisz te és Hugh is kiszúrtatok minket.
- És mi a helyzet a levéllel? Elfogod olvasni?
- Azt hiszem, majd valamikor, még nem tudom mikor.
- Azért az, amit tettél, én biztos nem lettem volna képes rá, Jack nagyon hálás lehet most neked.
- Nem igénylem, hogy az legyen, csak használja ezt ki és próbáljon meg normális lenni a jövőben.
- Amúgy milyen volt Adammel lenni? Mármint milyen a kapcsolatotok?
- Adam nagyon kedves és figyelmes férfi, úgy értem átlagon felüli. Olyan gondoskodó és törődő, mikor vele vagyok, tudom, hogy én vagyok neki a legfontosabb, hogy engem akar boldognak látni, és még ha nem is vagyunk együtt, mindig eléri, hogy érezzem, mennyire szeret.
- Az messziről látszik, ahogy rád néz, hogy megőrül érted. Ma ahogy felpattant a duettünk és a saját dalod alatt is, olyan büszke volt rád.
- Igen, tudom. Tudod sokáig nagyon ellenálltam még a gondolatnak is, hogy nekem egy nap legyen társam, de akkor belépett ő az életembe és felforgatott mindent, de tényleg mindent. Amiben hittem, a terveimet, a jövőképemet... már nem tudom elképzelni az életem úgy, hogy egyedül vagyok, de más férfit sem látok a jövőben. Vele szeretnék lenni, őt akarom magam mellett tudni. És tudom, hogy ő is ezt akarja.
- Nem rég találkoztunk a boltban, a hét elején azt hiszem, és kérdezte mit tudok rólad, miközben beszéltünk láttam a reményt a tekintetében, hogy azt fogom mondani, hogy javul az állapotod, és mikor azt mondtam egyelőre nincs változás akkor nagyon csalódottnak tűnt.
- Tudom, hogy az, azért nézett ma is rád úgy. Mellettem szeretne lenni, segíteni akar, de nem tud, és ez rossz neki.
- És milyen vele lenni úgy...
- Mármint az ágyban? Hú, leírhatatlan, szavakkal nem tudom kifejezni, annyira érzéki és szenvedélyes, mégis gyengéd... Tudod fura veled ilyenekről beszélni - nevettem el magam.
YOU ARE READING
Nehéz
RomanceSemmi sem a tervek szerint alakult... Konkrét elképzelésem volt. Falakkal, biztonsággal, minden társas kapcsolat mentesen. Nem akartam fájdalmat okozni senkinek, és én sem akartam többé átélni azt a gyötrődést, amit két éve. Elzárkóztam a világtól...